Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

A döntés

+ Claire szemszöge +

Ott állt előttem két isten és én csak bámultam őket kigúvadt szemekkel. Nem gondoltam, hogy tényleg találkozok valaha is Thorral és Lokival. Mivel még senki nem ocsúdott föl ezért én szólaltam meg.
- Sziasztok, az én nevem Claire, Claire Banner - A vezetéknevemre Loki, mintha egy kicsit félős grimaszt vágott volna, de rögtön utána csak kifürkészhetetlen arccal nézett engem.

- Nyugalom én a légynek sem ártok, ugyanis nem vérszerinti lány vagyok - Erre a feketehajú gondolkodva mért végig. Gondolom azért, mert ő is örökbefogadott gyerek.

- Megtudhatnám, hogy miért törtétek be az ablakomat? - szólalt meg Tony.
- Nem direkt csináltuk - szólalt meg a szőke hajú, aki szerintem Thor.
- Jó ez nem is fontos, de mit keres itt Ő - ezt már apa kérdezte, miközben szigorúan méregette Lokit.
- Segít nekem megkeresni valakit! - mondta Thor.
- Na és kit keresel? - kérdezte anya is.
- A nevét nem tudom, csak azt, hogy lány, fekete haja van - mondta a menydörgés istene.
- Én tudok még valamit róla, de előbb nekem lenne két kérdésem - szólalt meg a fekete hajú isten - Az egyik, miért vagytok így itt mindannyian. A másik kié ez a nyaklánc - Ekkor észrevettem a kezében a nyakláncomat. Reflexből a nyakamhoz kaptam és nem meglepő módon nem volt ott.
- Az enyém - néztem farkasszemet a hazugságok istenével.
- Akkor megengeded? - majd odaállt közvetlen elém és visszaakasztotta a nyakamba a láncot.
- Köszönöm szépen nagyon sokat jelent nekem ez a lánc - mélyen azokba a gyönyörű zöldes-szürke szemekbe mélyedtem.
- Az első kérdésre a válasz pedig, hogy meglepetés bulit tartottunk volna Claire-nek- hallottam magam mögül a milliomos hangját - Ugyanis épp ma lett 17 éves.
- Tényleg, ez egy meglepi buli? Én azt hittem, hogy csak bemutattok a Bosszúállóknak - néztem meglepetten anyáékra.
- Hát az lett volna, de így már nem az - mondta kicsit elszontyolodva apa.
- Jaj, engem igazán nem érdekel nekem elég, ha azt mondjátok, hogy szerettek és megöleltek - mondtam feléjük fordulva.
- Azért ha nem baj nekünk lenne egy meglepetésünk - szólalt meg Clint.
- Kikísérhetem a meglepetéshez kisasszony? - szólalt meg Steve is majd meghajolt és belém karolt. Én csak kuncogtam, mert olyan volt mintha visszarepültem volna abba az időbe mikor még majdnem minden férfi udvarias volt. Kimentünk mindannyian az erkélyre és a következő pillanatban sok ezer kis tűzijáték robbant hatalmas színes szikra felhőbe borítva az eget. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy felirat rajzolódik ki a tűzijátékból: Boldog születésnapot Claire!
- Mivel még nem ismerünk annyira ezért csak ezzel tudtunk elő rukkolni - mondta Steve.
Mire befejezte már a nyakában csimpaszkodtam örömömben.
Aztán Thor és Loki kivételével mindenkit megöleltem. Tényleg nagyon boldog voltam ettől a ,,kis apróságtól". Hirtelen eszembe jutott valami.
- Ugye itt rajtam kívül senki se akarja nagyon, hogy Loki itt legyen.
- Hát őszintén, nem- mondta Tony és apa egyszerre.
- Hát nekem elmegy, ha nem akarja kipusztítani az emberiséget, és amíg távol marad tőlem - mondta Clint, amit én egy hálás mosollyal díjaztam.
- Én pedig szeretnék kérni tőletek valamit. Szeretném ha Loki itt maradhatna - Erre mindenki meghökkenve nézett rám. Még Thor meg Loki is pedig ők mióta megérkeztek semmilyen kifejezést nem öltöttek az arcukra.
- Én hiszek a második esélyben és szeretném megadni Lokinak is - Erre a mondatomra Loki horkantott egyet mire Thor oldalba bökte, ami pedig egy fájdalmas fintort csalt az arcára.
- Hát részemről rendben van-mondta Clint.
- Ha nem csinál semmi rosszat, akkor felőlem is maradhat - mondta anya.
- Na, jó legyen, de csak a szülinapos kedvéért - mondta Tony.
- Bár nem nagyon szívelem maradhat, de ha veled bármi történik miatta, akkor előkerül a zöld barátunk - mondta apa is. Mindannyian várakozva néztünk Steve-re.
- Na, jó legyen, de csak, mert Claire-nek szülinapja van. De Thor amint megtaláltad, akit kerestél eltűnteted a bolygónkról.
- Természetesen. - mondta a menydörgés istene.
- Ó az hamarabb meglesz, mint gondolnátok, ugyanis mi Claire-t keressük. - szólalt meg most Loki.
Erre én elkezdtem röhögni, mert az kizárt, hogy két isten épp engem keressenek a Földön élő hétmilliárd ember közül.
- Ez lehetetlen, én teljesen biztos vagyok benne, hogy nem engem kerestek – mondtam.
- Én pedig teljesen biztos vagyok benne amióta megjöttünk, hogy téged keresünk - mondta Loki - De a nyakláncod meg is erősítette a gyanúmat.
- Mégis miért keresnétek engem, akkor most erre válaszolj - mondtam neki kissé flegmán.
- Álmaim voltak rólad és a lerombolt Asgardról. Csak az erőddel építetted újjá.
- Loki teljesen biztos vagy benne?- a testvére kissé bizonytalanul.
- Teljesen.
- Akkor Claire meg kell, kérjelek, hogy gyere velünk Asgardba, hogy segíthessünk uralni a képességeidet - mondta Thor.
- Hé, mi vagyunk a szülei és minket meg sem kérdeztek? - szólalt meg Natasha ugyanis Bruce még mindig nem tudott megszólalni a sokktól, hogy két más világból való ,,ember" el akarja vinni magával a fogadott lányát.
- És velem mi van, meg se kérdezitek, hogy egyáltalán akarok-e menni? - kérdeztem szinte kiabálva mivel egyre dühösebb voltam. Persze nagyon is akartam menni ez volt minden álmom, de most végre meg volt mindenem, amit valaha szerettem volna. Család, barátok így hát most nem akartam menni.
- Ha nem jössz, még az is lehet, hogy ártatlanok halnak meg miattad - szúrt egyet Loki. Hogy lehet, hogy még csak tíz perce ismerjük egymást, de már most szinte teljesen kiismert? Mivel sok minden kavargott a fejemben egy kicsit távolságot akartam tartani mindenkivel, úgyhogy kimentem az erkélyre és leültem. Tényleg minden álmom az volt, hogy lássam Asgardot de valahogy most végre minden passzolt erre most menjek el? Még ha akarnék is menni Natasha és Bruce olyan féltősek, hogy biztos nem hagynak elmenni. Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon. Mikor hátranéztem Steve állt mögöttem.
- Most biztos hisztisnek gondolsz, pedig nem szoktam ilyen lenni csak...
- Csak most végre mindened megvan, és úgy érzed, hogy mindent elveszíthetsz. Lehet, hogy elveszítesz valamit, de az is lehet, hogy nyersz valami mást. Én átérzem, hogy miért nem szeretnél elmenni sőt, tudom, hogy csak nem régóta ismerjük egymást, de adhatok két tanácsot? Én úgy érzem, hogy te egy nagyon kedves, de egyben visszahúzódó lány vagy, aki kevesebbnek gondolja magát a valóságnál. És hidd el ez nem jó, úgyhogy hidd el nekem vagy bárkinek, aki mondja, hogy nagyon jó vagy és kedves ezenkívül még az is megeshet, hogy tényleg van szupererőd - itt mindketten felnevettünk, majd folytatta- A második tanácsom, hogy ha te igazán szeretnél valamit, akkor vágj bele hisz nem biztos, hogy adódik új lehetőség rá a jövőben. Ne aggódj mások miatt. Most az egyszer gondolj magadra. Ahogy kimondta mindezt rájöttem, hogy igaza van. Mindenben. Felugrottam megöleltem majd bementünk.
- Natasha, Bruce, ha megengeditek, elmegyek - jelentettem ki határozottan.
Natasha Bruce-ra nézett majd így szólt.
- Elengedünk.