Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

Tanulás

+ Claire szemszöge +

A földön ülve jutott csak eszembe, hogy nem tudom mibe pakoljak. Kénytelen voltam átsétálni szembeszomszédomhoz és bekopogni. Amikor Loki ajtót nyitott arcán megint a sejtelmes mosoly játszott.
- Csak nem a fürdéshez akar csatlakozni a kisasszony? Mert épp ahhoz készültem.
- Nem... Vagyis nem emiatt jöttem. Azt szeretném megkérdezni, hogy mibe pakoljak? - kérdeztem.
- Semmibe. Csak rakd össze, amit hozni szeretnél, aztán a szolgálók, majd elcsomagolják. Bár szerintem nem kell sok mindennel készülnöd. Biztosan elhalmoznak majd mindenféle ruhával. Vanaheimben ugyanis különleges öltözetek vannak - válaszolta komolyan Loki.
- Tényleg? - kérdeztem érdeklődve.
- Mindig elfelejtem, hogy nem itt nőttél fel. Nekünk mindent meg kellett tanulnuk a szövetségeinkről és az ellenségeinkről. Más kérdés, hogy Thor nem mindig vette komolyan a dolgokat. Ha szeretnéd tartok neked egy gyorstalpalót a vanaheimi hagyományokról, tudnivalókról. Vagy adhatok könyvet is ha sze... - mondta Loki, de nem akartam, hogy befejezze.
- Fürödj le én gyorsan összepakolok és kezdődhet az óra - jelentettem ki határozottan. Majd szaladtam is összeszedni a dolgokat, amiket szerettem volna elvinni, de még elfordulóban láttam, ahogy Loki mosolyogva néz utánam. A szobámba érve átnéztem a szekrényeket és kiraktam az ágyamra néhány ruhát, néhány ékszert és mikor befejeztem volna, eszembe jutott az a néhány könyv, amit elhoztam a könyvtárból és azokat is odatettem a kupac tetejére. Majd én is gyorsan lefürödtem, hogy felfrissítsem magamat. Mikor kijöttem a fürdőből egy új másfajta ruha hevert az ágyamon és a ruhakupacomnak nyoma se volt. Az új ajándékom rövidebb volt mint a többi és nem a szokványos anyagok egyikéből készült, hanem valami sokkal természetesebből. Az egész ruha úgy festett, mintha levelekből és növényekből állították volna össze.

Amikor felvettem olyan természetesnek éreztem, mintha mindig is ilyen ruhákat hordtam volna. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a hajamat vörösre változtattam és így mentem át a szomszédomhoz. Kopogásomra csak egy halk szabad volt a válasz, így félénken bár de benyitottam. Újra szemügyre vehettem a zöld-fekete-arany szobát, Loki rezidenciáját. Még mindig ez volt a harmadik legnormálisabban kinéző hely a palotán belül. Jó érzés volt ide bejönni. Most nem lebegett felettem az az érzés, hogy figyelnek. Egyszerűen csak megálltam az ajtóban és figyeltem a szoba tulajdonosát. Loki egy vászonnadrágban ülve olvasott az ágyában. Ami először szembetűnt, az az volt, hogy a férfi felsőteste milyen világos színű és izmos. Ugyanis a fekete hajún kevésbé látszott, hogy mekkora izomtömeggel is rendelkezik, mint mondjuk a bátyján. A második dolog, amit észrevettem, hogy Loki haja vizesen  feküdt a vállain.
- Szerintem nem egészséges vízes hajjal lenni egy nyitott ablak mellett - utaltam a nyitott erkély ajtajára.
- Nincs kedvem varázsolni, de máshoz se igazán - jelentette ki fel sem nézve a könyvéből. Nekem meg rögtön feragyogott az arcom és nagyon koncentrálni kezdtem egy hajkefére, mire az otthoni fésűm mása jelent meg a kezem. Büszkeség és boldogság játszhatott a mosolyomban. Odahuppantam Loki mellé az ágyra és, így szóltam.:
- Akkor had csináljam én. Miközben arról mesélsz, hogy mi mindent kell tudnom Vanaheimről - mondtam, mire végre felemelte a fejét és hitetlenkedve nézett rám. Aztán elismerés csillant a szemében hajam és a fésű láttn.
- Ugye most nem beszéltél komolyan? Egyébként ügyes vagy. Nagyon jól megy a várázslás - kérdezte.
- Öhm... De, komolyan mondtam... Köszi...Igazándiból nem gondolkodtam rajta csak csináltam. Lehet, hogy ez a titka - mondtam kicsit összébb húzva magam de azért közben örülve a dicséretnek. Loki még nézett egy pillanatig, majd felült és beült háttal nekem.
- Na jó, de csak most az egyszer - hallottam a hangján, hogy mosolyog, így belekezdtem a haja megfésülésének.
- Na szóval. A legfontotsabb dolog, amit tudnod kell, hogy a vanaheimiek imádják a természetet és az állatokat. A ruhájuk nagy része a természet anyagaiból készül és az állatok segítenek nekik a földművelésben, meg hasonló teendők elvégzésében. Majdnem minden vanaheiminek van saját háziállata és segítőtársa, akik egy életen keresztül segítik gazdájukat. És persze a varázs, ami mindent áthat, az állatokra is hatással volt. Néhányan a beszéd képességét is elsajátították. Aztán Vanaheim birtokolja az egyik legerősebb varázserőt, amiből minden kiválasztott kap születésekor vagy, amikor arra érdemessé válik. Mondhatjuk, hogy egyfajta beavatás szertartás - mesélte Loki.
- És hogy csinálják? - érdeklődtem.
- A Vánok vezetője elvégez egy titkos szertartást, mely során a hegy végtelen hatalmú varázserejéből leválaszt annyit amennyit a beavatott szerinte és a jövőbe látó boszorkányok szerint megérdemel - magyarázta Loki miközben én a haját fésültem.
- És szerinted azért hasonló az erőnk mert onnan kaptuk? Akkor az ismeretlen varázslónak Jöttünheimben, miért volt más az ereje? - árasztottam rá kérdéseimet.
- Igen úgy gondolom, hogy ezért hasonló az erőnk és nem tudom... Hogy őszinte legyek fogalmam sincs... És ezt egyszerűen gyűlölöm - mondta idegesen. Szóval zavarta, hogy nem tud valamit. Vagyis tart az ismeretlentől és attól, amit nem ő irányít. Engem nem zavart a tény, hogy van amit nem tudok irányítani, de kíváncsivá tett és ilyenkor szoktam kalamajkákba keveredni. De most úgy éreztem, hogy ha megérthetném otthonom titkait, el tudnám fogadni magamat és ezt az új helyzetet teljes egészében. Mikor úgy éreztem, hogy minden csomót kifésültem Loki hajából, az jutott eszembe, hogy meg kéne szárítani nehogy megfázzon. Így egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve, hajához tartottam a kezem és elképzeltem, hogy a kezem hőt sugároz, amely segítségével megszáríthatom a fekete hajú isten haját.
- Mi a szösz.... - kiáltott fel Loki, amikor megérezte a meleget a tarkójánál.
- Nyugi, csak megszárítom a hajad, mielőtt megfázol és kihullik a hajad - mondtam somolyogva, bár tudtam, hogy az utóbbi valószínűleg nem hatná meg a varázsolni képes férfit.
- Hogy...Ezt meg mégis... Ugye tudod, hogy lassan teljesen ösztönösen használod a varázserődet, miközben még csak maximum egy hete tartózkodsz itt. És ugyanennyi ideje tudod, hogy képes vagy a varázslatra. Még azok is akik itt születtek, azoknak is több év gyakorlás kellett az egyszerű dolgok elsajátításához - fordult felém hitetlenkedő tekintettel. Én nem tudtam honnan jönnek a mozdulatok és, hogy miért vagyok ilyen biztos abban, hogy mit kell csinálni, de úgy éreztem csak szerencsém van és ráéreztem a dologra. Persze lehetséges, hogy csak egy véletlen folytán vagyok képes ezekre a dolgokra, de ennek elég kicsi az esélye.
- Tudom, hogy ez furcsa, és én se értem... De örülök, hogy kivételesen valamiben jó vagyok - mondtam egy vállrándítás közben. Loki fintorgott egyet, mire értetlen kifejezéssel pillogtam rá.
- Csak nem értem miért nem látod, hogy valójában milyen vagy - mondta, majd legyintett egyet, hogy ne menjünk bele. Aztán, mint akibe villám csapott, úgy ugrott fel: - Mennydörgős Nornák! Teljesen elfelejtkeztünk Fenrirről és Folasról!
- Szegények. Most azonnal el kell mennünk értük. Hogy lehetek, ennyire feledékeny? - pattantam fel és kezdtem el a szobám felé szaladni. 
- Talán úgy, hogy közben elraboltak?? - kérdezte cinikusan Loki, miközben a szombám felé siettünk. Amikor pedig megérkeztünk, szinte berontottunk és Loki rögtön varázsolni kezdett, hogy levegye a farkasokról, a láthatatlanná tévő varázslatot. Amikor láthatóvá váltak rögtön a felkaptam Folast és folyamatos bocsánatkérő hullámom közben agyon ölelgettem. Eközben Loki Fenrirt próbálta megolvasztani, hogy ne haragudjon annyira rá.
- Ki kell vinnünk őket az erdőbe. És nekik is jönniük kell Vanaheimbe - jelentettem ki határozottan.
- Rendben - válaszolta Loki, majd újra láthatatlanná tette a két farkast és így indultunk ki a palotából.

Sziasztok!
Itt lenne egy újabb rész, amiben megint csak nem történik olyan sok érdekesség, amiért bocsánat, de remélem azért így is tetszeni fog nektek. Jó olvasást!