Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

A félreértés

+ Claire szemszöge +

A szobámban ültem és a könyvtárban hallottakat próbáltam értelmezni magamban. Már lenyugodtam, de amikor végighallgatuk Lokival, majdnem nekikugrottam. Ja és hogy kiknek? Odinnak és az apámnak. Akik képesek voltak arról beszélgetni, teljes nyugodsággal, hogy ők azt szeretnék ha hozzámennék Thorhoz. Most komolyan? Njörd nemrég még azt mondta, hogy borzasztó apa volt és megpróbálja jóvá tenni. Ha Loki nem fogott volna vissza nem is tudom mit tettem volna. Mostanra már csak magamban dühöngök. Loki visszakísért a szobámhoz, és szerintem részben a csók incidens miatt, részben pedig azért, mert ő is dühös volt a két uralkodóra, nem szólt semmit csak megszorította a kezem és bement a saját szobájába. Erőt vettem magamon és ahelyett, hogy leültem volna az ágyamra elmentem lefürödni. Majd odaléptem a hálóingszerű ruhákhoz és választottam egyet. Egy halvány rózsaszín virágdíszítésest választottam.

Olyan szépek ezek a ruhák. Annyira tetszenek, és jellegzetes levendula illatuk van. Befeküdtem az ágyba, de nem mertem aludni, azonban a fáradság győzött és szép lassan álomra csukódtak a szemeim.

~ Njörd szemszöge ~

Elindultam a kertből a szoba felé ahol utoljára láttam vendéglátómat. A folyosón szembe találkoztam Odinnal.
- Öreg barátom nem tudom neked eléggé megköszönni, hogy visszaadtad nekem a lányomat.
- Ez semmiség, de gyere sétáljunk egyett a könyvtárban. Ott senki nem zavar minket.
Mentünk és én nem akartam megkérdezni, hogy miben nem fog zavarni minket senki. Végül is az életet adta vissza nekem a lányommal együtt.
Amikor odaértünk egy nagy faragott fa ajtóhoz és bementünk végre megszólalt Odin.
- Lenne egy ötletem, hogy megszilárdítsuk a békét. De ehhez szükségem lesz a segítségedre.
- Hallgatlak - mondtam, mert mindig is szerettem volna békében élni isteni testvéreinkkel.
- Szerintem a te Claired nagyon jól összeillik az én Thorommal. Egy mennyegző közelebb hozná a két családot.
Meglepődtem a hallottakon, mert én rövid itt tartózkodásom alatt azt vettem észre, hogy a lány Lokival sokkal jobban kijön, mint Thorral.
- Mivel csak te ismered az igazi nevét parancsolhatsz neki.
Tényleg el is feledkeztem a nevek hatalmáról. De ha azt hiszi, hogy ismerem az igazi nevét nagyon téved. Miután megszületett egyetlen alkalommal tartottam a kezemben és ennyi idő nem elég, hogy megérezd valaki igazi nevét. Minden istennek és istennőnek vannak képességei melyeket az idő múlásával lehet fejleszteni. Én már évezredek óta tanulom a képességeim fejesztését, de az igazi nevek megérzése csak nemrég jött elő. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy nem Clairenek neveztük el a feleségemmel. De ha neki ez a név jobban tetszik neki nem fogom megakadálozni, hogy ezt használja. Ám eszembe jutott még valami.
- A fiad nem kötelezte el magát egy földi lány mellett??-kérdeztem Odintól. Ez mintha kellemetlenül érintette volna a királyt.
- Csak egy buta hóbórt. Ezért is kell a segítséged. Nem pazárolhatja az idejét egy halandóra.
- Nem tudom, hogyan tudnék segíteni. Nem fogom raerőszakolni a lányomra az akaratodat, mert még csak most kaptam vissza. Ezzel a mondattal faképnél hagytam, majd elmentem megkeresni a lányom.

+ Claire szemszöge +

Furcsa, nem álmodtam semmit. Amikor pedig felkeltem furcsán nyugodtnak éreztem magam. Odamentem a ruhákhoz és megint kiválasztottam egy szép méregzöld sellő alakú ruhát melyen a minták nagyon szépen kanyarogtak majdnem teljesen a ruha szegélyéig.

Aztán elindultam, hogy megkeressem Friggát, mert úgy véltem ő az egyetlen aki megért majd engem. Ám nem jutottam el túl sokáig, mert az első saroknál az apámba botlottam. Mivel még nem felejtettem el, hogy milyen terveket szövögetett a hátam mögött, így hűvösen köszöntöttem.
- Mi baj van?- kérdezte. Az, hogy megjátssza a tudatlant eléggé zavart, de nem akartam vele veszekedni, így csak ennyit válaszoltam.
- Nem szeretem ha mások döntenek a sorsom felől.
- Ki akart dönteni a sorsod felől?
Gondoltam talán megbeszélhetnénk, ezért elmondtam neki mindent amit hallottunk aztán így folytattam.
- Azonkívűl, hogy a megkérdezésem nélkül akartok egy olyan emberhez hozzáadni akit nem is ismerek azonkívűl azt mondtad, hogy jóvá akarod tenni, hogy miattatok kell ezen az egészen átmennem. Mert ha legalább megkérdeznétek. Igaz, hogy nemet mondtam volna, de namcsak azért, mert nem ismerem Thort hanem azért is, mert szerelmes és a lány hamarosan ideérkezik és én nem fogom elválasztani őket egymástól. Majd a király elválasztja őket ha minden áron ezt akarja, bár én a helyében nem tenném. Thor elég bosszúálló ha Jane-ről van szó.- csak úgy ömlött belőlem a szó és talán abba se hagyom, de Njörd a vállamra tette a kezét és ezzel elhallgattatott.
- Hallgass meg kérlek. Én csak meghallgattam Odint, de aztán elutasítottam, mikor a mennyegzőről kezdett beszélni.
Erre elkerekedett a szám a meglepettségtől. Majd a fejemre csaptam, hisz Loki erről nem tudhat és most biztos dühös Thorra és ha dühös akkor meggondolatlanságot csinálhat.
- Köszönöm- öleltem meg majd elrohantam vissza a szobánkhoz. Kopogtattam szinte már vertem az ajtót, de semmi. Aztán azon gondolkodtam, hogy Loki hol találhatja meg Thort és rögtön eszembe jutott valami. A küzdő pálya. Lehet ennyire őrült, hogy harcba szálljon Thorral mikor a szőke sokkal erősebb, mint ő. Szaladtam és csak szaladtam, aztán meghallottam a kiálltásokat és a kardok csapódását. Amikor odaértem az utat egy nagy tömeg zárta el. Át furakodtam a testek között miközben mindannyian kiabáltak vagy az öklüket rázták.
- Gyerünk Thor!
- Verd meg!
- Hajrá!
Ilyen és ehhez hasonló kiálltások szálltak a harcolók felé. Mikor végre átszuszakodtam magam a nézők között, azt láttam, hogy mindkettejükön voltak apróbb vágások, de súlyosat nem láttam egyikükön sem. Beszaladtam középre és onnan kezdtem el kiabálni Lokinak.
- Ő nem tud és nem tehet semmiről, kérlek hagyd abba.
- Nem- ordított vissza- Övé minden. Ő a trónörökös, ő kapta az erőt és a hatalmat és minden nő érte bomlik. Mondd miért nincs nekem senkim és semmim az égvilágon.- szinte megtörten nézett rám. Aztán egyszercsak elkezdett felém szaladni, megfordultam és Thor is felém rohant karddal a kezében. És akkor hirtelen megtörtént. Elszakadt a cérna.

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy olyan rég nem írtam, de a suliban is és a magánéletemben is nagyon összejött minden. Meg az ihlet is hiányzott. De most már újra talpon vagyok és igyekszem a következő részekkel! Jó éjt!