Egy átlagos életet élő lány minden vágya, hogy igaz barátai és szerető családja legyen. Mi van ha ezt két ismeretlen férfi fenekestől felforgatja? Elég erős a lány a sorsát beteljesíteni és megismerni a múltját?
Helyezései a történetnek
#1 - claire...
- Mégis honnan veszi egy satnya Loki illúzió, hogy angyalinak találom a szemeit? - tettem fel gúnyosan a kérdést. - Mégis honnan veszed, hogy illúzió vagyok?- kérdezett vissza gúnyosan. - Onnan, hogy úgysem érdekelném az igazi Lokit, ami nem is baj, mert nekem ő olyan, mint egy túl magasan lévő csoki vagy könyv. Vagyis elérhetetlen. Ezenkívűl még csak most kapta vissza a szabadságát és minden Asgardi nő sőt még a Földiek akiket ő megvet, boldogan borulna a lábai elé. Miért választana engem? Vagy ha tényleg olyan, amilyennek elmondták, akkor ő nem is képes semmi olyasmire, mint az aggódás vagy a szeretet. De mindegy is, mert ha érezne is én biztos mindent tönkre tennék az ügyetlenségemmel és azzal, hogy folyton magamat hibáztatom mindenért.- mire ezt mind végig mondtam, teljesen kifutott az erő a végtagjaimból, így meg se tudtam magam tartani. Vártam a találkozást a füves földdel, de ez csak nem akart bekövetkezni, ezért felnéztem és láttam, hogy Loki tart a karjaiban. - Ó jesszus atya úr isten- tagoltam a mondatot. Nem hiszem el, hogy ezt mind az igazi Lokinak mondtam el. Hogy lehetek ennyire béna. - Elég ha Lokinak szólítasz - felelte a szokott gúnyos mosollyal. Mire felment bennem a pumpa és elkezdtem csapkodni a karját. - Jaj engedj már el. Utálom, hogy állandóan csak játszadozol velem a hangulat ingadozásaidtól függően.- kiabáltam, miközben a karját csapkodtam. - Befejezted?-kérdezte szemtelenül mosolyogva. - És ha igen? De egyébként nem. - mondtam durcogva. Megfogott és felállított, majd maga elé fordított. Elakartam fordulni, de nem engedett. - Nézz rám! - mondta, de én még mindig inkább a földet pásztáztam. Na nem, mintha olyan érdekes lett volna, de elég lett volna egy pillantás a méreg zöld szemeibe és minden ellenállásom elszáll. - Nézz már rám az isten szerelmére. - kezdett mérges lenni. - Istennek nincs szerelme és amúgy is melyikre gondoldsz-motyogtam az orrom alá. Csakhogy meghallotta és elkezdett kacagni, de szó szerint szerintem egészen a kastélyig hallani lehetett. Nem bírtam megállni, fel kellett néznem. És amit láttam az túl, nem is tudom. Minden volt. Imádtam hallgatni a nevetését, imádtam azt gondolni, hogy ezt én váltottam ki belőle és ez egyszerűen túl sok volt. Hirtelen felindulásból átöleltem, de túl nagy volt a lendületem, ő pedig nem számított rám, így elestünk. - Jaj úgy sajnálom, én tényleg nem akartam csak...- és már kezdtem is feltápászkodni a nagy magyarázás közepette, csakhogy Loki visszahúzott magára. - Csak fogd már be.-mondta halkan. - De nem kényelmetlen neked?-kérdeztem. - Nem -jött az egyhangú válasz. Nem küzdöttem tovább hanem inkább rá hajtottam a fejemet a melkasára és hallgattam a szíve dobogását. - Tudod amikor megtudtam, hogy lemegyek Thorral a Földre, azt gondoltam, hogy nahát az ég az ölembe pottyantotta a szökés lehetőségét. - éreztem, hogy a szavai hatására a testem megfeszül én sem tudom miért. - De aztán te mindenkitől kikönyörögted, hogy had maradjak, pedig már nagyon régóta nem törődött velem senki Friggán kívűl. Ezek után pedig belém kapaszkodtál én meg még csak el se toltalak. Aztán pedig a lovas incidens. Valamiért dühös voltam a gondolatra is, hogy Thorral akarsz lenni. Egyszerűen magam sem tudom, hogy mi történik velem. Jó érzés a közeledben lenni, megérinteni. Egyszóval olyan érzéseim vannak veled kapcsolatban amit már régóta nem éreztem senkivel kapcsolatban. Azt hiszem, hogy Fenrir elvesztése óta. Talán. Nem biztos. - mondta, ezzel pedig eszembe juttatta Folast. Hirtelen felpattantam és eszeveszetten kezdtem forogni, de nem láttam sehol közben pedig Loki is észrevette, hogy felkeltem róla. - Mi van már megint. Mondtam, hogy nem zavar, hogy rajtam feküdtél, és egyébként is... - kezdett volna egy nagy szófosásba, mikor beléfojtottam a szót. - Nem minden körülötted forog ám. Folast keresem. Ő egy kis farkas akivel megérkezésed előttig beszélgettem, de most eltűnt. - és akkor megtaláltam ott feküdt egy kisebb szikla tövében. - Na végre megvagy, már azt hittem eltűntél. - kiálltottam, majd az ölembe vettem és odafordultam Lokihoz. - Látod ő itt Folas. - mondtam. - Te egy elf mesemondóról nevezted el? - kérdezte hitetlenkedve. - Igen, miért van vele valami baj?- kérdeztem, mert nem értettem mi baja van a névvel. - Nem nincs semmi, de folyton meglep, hogy mennyit tudsz. - mondta és úgy állt ott, mint aki valami nagyon meglepőt látott, amitől nevethetnékem támadt. Úgy nevettem, hogy már a könnyem is kicsordult és felébresztettem szegény Folast is, aki kiugrott a kezemből. Aztán egyszercsak Loki magasodott fölém, kicsit fenyegetően. Meglepődtem és elfelejtettem tovább nevetni. - Engem még senki nem nevetett ki. Főleg mióta embereket is ölök.-mondta, úgy hogy közben észrevettem a szeme körül a ráncokat vagyis, igazából nem volt morcos. Úgy gondoltam, bele megyek a játékába. - Hát igen, de ha egyszer tátott szájjal bámulsz, nem tudok mást tenni. Olyan röhejesen néztél ki. És egyébként is csak vissza adtam. Nemrég még te nevettél az én mondanivalómon. - ez valahogy el hallgattatta. - Mi a baj? - kérdeztem, mert úgy tűnt, hogy valami baja van. - Nem is tudom, olyan furcsa érzésem van. Mintha figyelnének. - mondta és látszott hogy komolyan beszél. Körbenéztem és én is megéreztem. Ezt az érzést nem lehet leírni, de valahogy úgy tudnám elmondani, hogy szinte éget a tekintet helye. Mintha jég kúszna a bőröd alá, azon a ponton, ahol figyelnek. Viszont senkit nem láttam csak a fákat ahogy csendesen állnak egymás mellett. Aztán a következő pillantban több minden is történt majdnen ugyanakkor. Először is Loki a nevemet kiáltotta aztán pedig egy fekete valami száguldott felém, majd ledöntött a lábamról. Ez a fekete valami, nem más volt, mint egy másik farkas. A szemeiből sütött az értelem. Észrevettem, hogy Loki közeledett és keze körül pedig lángok nyaldostak az ég felé. - Loki várj! - kiáltottam, mert nem akartam, hogy bántsa. - Kapsz egy percet, de ha ez a dög még mindig rajtad fekszik, esküszöm nem állok jót magamért - válaszolta inkább morogva, mint rendesen beszélve. A farkas is felmordult a dög szóra. Jobban megnéztem a ,,támadómat". Fekete bundája gyönyörűen fénylett, zöld szemei pedig emlékeztettek valakinek a szemeire.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Akkor jöttem rá, hogy ki ő, amikor megnyalt. Rájöttem arra is, hogy nem akart bántani hanem csak így köszöntött. - Nyugi Loki nem fog bántani. Ő csak így köszön. Egyébként pedig szégyelhetnéd magad, amiért a legközelebbi barátodat nem ismered meg - mondtam mosolyogva. Láttam a fekete hajú istenen, hogy elgondolkodik, majd a felismerés villant az arcán. - Fenrir te vagy az? - kérdezte félénken. Erre a farkas odasétált hozzá és odadörgölődzött a lábaihoz. Az isten szemeibe könnyek gyűltek és megölelte elveszettnek hitt farkasát.
Sziasztok! Itt lenne a következő rész remélem tetszeni fog. Jó olvasást, fürdőzést és napozást, mert sajnos hamarosan újra kezdődik az iskola. Puszi nektek.
