Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

Felfedezések

+ Claire szemszöge +

Nagyon sokáig bolyongtam a palotában. Nagy és hosszú folyosókon sétáltam végig. Volt olyan folyosó, amely tele volt képekkel, de akadt olyan is ami teljesen üres volt. Végül találtam egy lépcsőt egy kis beugróban. Mivel nem volt jobb ötletem, elindultam, felfelé. Amikor felértem a tetejére egy csapóajtót találtam. Kimásztam rajta és az egész királyság látványa tárult a szemem elé. Egy nagy erkély szerűségen álltam. Gyönyörű volt a kilátás. Előttem egy kis falu állt, azon túl pedig a Szivárvány híd és a Bifröst állt. Jobbra nekem egy erdő terült el szinte a végtelenségig. A balomon pedig egy mező látszott színes virágokkal. Minden olyan békésnek tűnt. Egyszercsak köhintést hallottam a hátam mögül, mire gyorsan megpördültem, már amennyire a ruha engedte. Mögöttem egy férfi állt, fekete haja kontyba fogva ült a nyakánál. Ha nem Asgardban lettünk volna, azt mondtam volna róla, hogy kínai, mert kicsit úgy nézett.
- Megkérdezhetem, a kisasszonyt, hogy mit csinál itt?-kérdezte kicsit ellenségesen.
- Eltévedtem, aztán pedig gyönyörködtem a kilátásban- válaszoltam
- Értem, hát had mutatkozzam be a nevem Hogun.- hajolt meg mélyen- Szolgálatára.
- Az én nevem Claire-szóltam-És úgyszintén.-erre mintha elmosolyodott volna.- Tegeződhetnénk?
- Persze. Nem vagy éhes Claire?-kérdezte.
- De-mondtam, mert akkor jöttem rá, hogy órák óta bolyonghattam a katélyban. Mindketten lemásztunk a létrán, majd lesétáltunk a csigalépcsőn és Hogunt követve balra fordultunk.
- Thor mesélt rólad, ma a reggelinél. Tényleg nem éreztél semmit a Bifrösttel való utazás után?
- Nem, mármint, de csodálatot, mert ilyen érzés volt az utazás majd Asgard látványa.
- Lehet egy személyes kérdésem?-kérdezte Hogun.
- Hát öhh..-elbizonytalanodtam egy kicsit, mert még nem is ismerem annyira, de hát mit kérdezhet.- Igen.
- Melyiküket kedveled jobban?- Egy pillanatra elgondolkodtam, hiszen egészen eddig szinte nem is beszéltem Thorral így hát nem tudhatom, hogy mennyire kedvelném, de szinte biztosra veszem, hogy ha beszéltünk is volna akkor is Loki lenne a befutó, mert olyan, mintha kiskorom óta ismerném.
- Egyértelműen Lokit, hiszen egyrészt Thort szinte nem is ismerem, másodsorban pedig Loki helyzetében teljes mértékig bele tudom élni magam, így egyszerűbb megértenem is.
- Valahogy ilyen választ vártam, de azért a te érdekedben remélem, hogy nem fogsz csalódni, ha mégsem olyan, mint amilyennek elképzelted.
- Ó ha én sérülök az nem számít, szóval ő csak nyerhet.-Erre mintha kicsit megemelte volna az egyik szemöldökét.
- Egyébként, mindketten téged kerestek egész reggel.
- Hogy mi?-néztem rá tágra nyílt szemekkel.
- Hát Loki bekopogott hozzád, hogy elvigyen reggelizni és amikor nem válaszoltál bement hozzád és nem voltál benn. Egy kicsit kiakadt, ami neki nem szokása. Mondjuk Thor is megvolt illetődve, de úgy döntöttünk, hogy Odinnak nem szólunk, mert biztos elkószáltál.-mesélte.
- Nagyon sajnálom, csak rosszat álmodtam és levegőre akartam menni, de eltévedtem. Tényleg sajnálom.-mondtam szégyenkezve.
- Semmi baj, igazándiból eléggé összehozta Lokit és Thort a keresés.-mondta mosolyogva.
- Hát akkor volt valami jó oldala is.- valami nem hagyott nyugodni és mindenképp meg szerettem volna kérdezni.- Mondd, most kérdezhetek én is valami személyeset?
- Persze.
- Te jóban voltál régen Lokival, csak mert úgy érzem, hogy téged érdekel mi van vele?
- Hát igen, mi valósággal elválaszthatatlanok voltunk kicsi korunkban, bár már akkor sem szeretett Thorékkal lenni. Aztán eljött az a pillanat, ami döntő volt a barátságunkban. Mindketten ugyanabba a lányba szerettünk bele. A neve Talila volt és egy gyönyörű lány volt, de Loki helyett engem választott, amit Loki soha nen bocsájtott meg nekünk. Mint később kiderült a lánynak egyikünk sem kellett, mert egy nap elszökött egy harmadik fiúval és soha nem láttuk többet. De Loki hajtahatatlan maradt, így inkább Thorékkal kezdtem több időt tölteni, így Loki lassan elszigetelte magát mindenkitől. Mindenkitől kivéve Friggától, bár ezt ő sem biztos, hogy bevallaná neked. Ja és megérkeztünk. Szerintem szólj neki, hogy ne kelljen tovább keresniük téged.
- Köszönöm szépen a segítséget.
- Lehetne egy kérésem?
- Persze.
- Kérlek próbálj meg mindent, hogy visszahozd a régi Lokit, mert én úgy érzem még ott van benne csak a megfelelő ember kell.
- Ígérem, minden tőlem tehetőt megpróbálok, hogy újra a régi legyen.-mondtam. Hogun elment a dolgára én pedig ott maradtam a fekete ajtó előtt. Végül rászántam magam és bekopogtam. Már épp elakartam menni, amikor kinyílt az ajtó és nekitámaszkodva ott állt Loki. Esküszöm úgy nézett ki, mintha egy férfi divatlapból lépett volna ki, azzal a különbséggel, hogy nem Földi ruha volt rajta.
- Szia! Csak szólni akartam, hogy elmentem sétálni és eltévedtem, de Hogun visszakísért, úgyhogy ne keressetek.
- Miért érdekelne, hogy hol vagy?-kérdezte flegmán,mire én összeráncoltam a szemem. Hogun azt mondta, hogy keresnek és hát gondoljunk bele vagy az ő szavának hiszek vagy a hazugságok istenének. De Loki képes illúziókat kelteni, szóval közelebb léptem hozzá majd meg akartam fogni a kezét, erre egy zöld fény kíséretében eltűnt. Gondoltam majd benn a szobában megvárom, úgyhogy beléptem és becsuktam az ajtót. Valahogy kellemtlen érzés fogott el ebben a szobában. Körbenéztem és a szoba a zöld és a fekete színeiben játszott, a plafonon pedig arany minták húzódtak. Leültem az ágyra majd hátradőltem és csak néztem a plafont. Már majdnem elbóbiskoltam, mikor hangokat hallottam a folyosóról. Odamentem az ajtóhoz és résnyire kinyitottam az ajtót.
- Miért nekem kéne foglalkoznom?-ez Loki hangja volt.
- Mert téged kedvel és mert nekem más dolgaim is vannak.-ez pedig Thor volt.
- És mégis ki nekem ez a lány?-kérdezte Loki.
- Senkid-válaszoltam neki hidegen miközben kiléptem a folyosóra- Csak szólni akartam, hogy reggel elmentem sétálni, de eltévedtem és Hogun visszakísért.-mondtam majd elsétáltam a két ámuló testvér között és bementem a szobámba. Felkészültem rá, hogy bunkó lesz de valamiért mégis bántott. Ültem az ágyamon, nem bírtam egy helyben ülni, de nem is kellett, mert kopogtak az ajtómon. Oda sétáltam kinyitottam, de mielőtt megláthattam volna ki az elővettem az érzéketlen arcomat, hogy aki kint áll az ne láthassa az érzelmeimet. Amikor kinyitottam az ajtót, nagyon meglepődtem, mert egy nem várt személy állt a küszöbömön.

Köszönöm, mindenkinek aki olvassa ezt a kis szösszenetet. Nagyon várom a visszajelzéseket és szívesen fogadom a csillagokat is😁. Elnézést kérek az esetleges helyesírási hibákért. Jó olvasást!
Ja és szerintetek ki áll az ajtóban? Írjátok meg kommentben. Jó éjt.