Egy átlagos életet élő lány minden vágya, hogy igaz barátai és szerető családja legyen. Mi van ha ezt két ismeretlen férfi fenekestől felforgatja? Elég erős a lány a sorsát beteljesíteni és megismerni a múltját?
Helyezései a történetnek
#1 - claire...
Mikor mindent elmondtam, megkönnyebbültem, hogy ezt a sok mindent kiadhattam magamból. Úgy éreztem, mintha üres lennék. Mint egy kitöltésre váró lap. Steve nem mondott semmit, ami most jó volt. Nem vártam választ, nem vártam semmit. Kissé depressziósnak éreztem magam. Hogy lehettem ennyire vak. Már mikor Odinéktól kijöttünk akkor is frusztrált volt. Én meg a számonkéréssel csak rátettem még egy lapáttal az idegességére. Nem számít, hogy én mit érzek itt az lett volna a lényeg, hogy Loki mit érez. Lehet, hogy nekem nem tetszik, hogy mindenki Loki megmentőjének gondol, de vajon ő mit gondol erről. Ha tényleg úgy érez, mint mondta, akkor nem maradok itt tovább. Tudom, hogy még nem tanultam körülbelül semmit, de önvédelmet a földön is tanulhatok és még a szülő világomban sem voltam. Úgyhogy Vanaheimbe is elszeretnék látogatni. De nem tudom mit csináljak, ha elmegyek Vanaheimbe, akkor menthetetlenül belecsöppenek ebbe az egészbe, ám ha még most hazamegyek, akkor még talán élhetnék Natasháékkal normális életet. De apámat se akarom itt hagyni. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Úgy döntöttem, hogy meglátogatom az egyetlen embert, aki még képes nekem segíteni. Mivel a egészségem tökéletes, csak ezek az ájulások mutatják, hogy valami nincs rendben velem, ezért a gyógyítók elengedtek, úgyhogy éppen a szobám felé haladtam, mikor eszembe jutott ez az ötlet. Mikor a szobámhoz értem vetettem egy futó pillantást a szemben levő ajtóra, aztán bementem a sajátomba. Elkezdtem kutatni valami normális ruha után. Most semmi kedvem nem volt valami habos- babos ruhába lenni. Végül egy egyszerű fehér ruhát választottam.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Azután elindultam megkeresni Heimdallt. Rezignáltan sétáltam a szivárványhíd felé, hogy tanácsot kérjek a kapuőrtől. Éppen a falu felé mentem, mikor rájöttem, hogy most nem akarok senkivel sem találkozni, így irányt váltottam és az erdőn keresztül akartam eljutni a hídig. Már a fák között voltam, mikor olyan érzésem támadt, mintha valaki figyelne. Nem akartam vele foglalkozni, így inkább tovább sétáltam a kis ösvényen amit találtam. Egy idő után úgy éreztem, mintha lehűlt volna a levegő. Karjaimat a hidegtől való védelmezés céljából saját magam köré fontam, de ez sem segített. Egyre hidegebb lett, látszott a leheletem a levegőben. Már kezdtem furcsállani a dolgot, mikor megpillantottam a szivárványhidat. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat, de sajnos túl korán örültem. Ugyanis ekkor egy időben sok minden történt. Először is a körülöttem lévő növényzetből három kék alak ugrott elő majd mielőtt bármit reagálhattam volna ketten lefogtak a kezeimnél és befogták a számat, hogy ne tudják kiabálni. A harmadik eközben pedig őrködött. Az érintésük nyomán égető fájdalom járta át az egész testemet és ekkor jöttem rá kik a támadóim. Jöttünök. Csak azt nem értettem, hogy mit akarhatnak. Hiába erőlködtem, olyan erősen tartottak, hogy esélyem se lett volna kiszabadulni vasmarkuk szorításából. Elindultunk a híddal ellentétes irányba, egy hegy felé. Mikor kicsit lenyugodtam elkezdtem gondolkodni. Lehet, hogy nem tanultam önvédelmet, de Loki bebizonyította nekem, hogy tudok varázsolni. Erősen koncentráltam az előttem sétáló harmadik jégóriásra. Elképzeltem, hogy a földből egy kis kő hegy áll ki. Ahogy a képzeletemben nőtt ki a kis szikla a valóságban is nőtt és mire végzett átszúrta az őrködőt. Jajkiáltásai messze szálltak a lenyugvó nap fényeinél. A két fogva tartóm félelemmel teli pillantásokkal nézett rám. Mielőtt elintézhettem volna őket is éreztem, hogy megint sötétül a világ. A következő pillanatban pedig megint Jöttünheim jeges sziklái között álltam, szemben velem pedig, Laufey. - Mit akarsz tőlem? - kiabáltam a királynak. - Csak azt, hogy engem szolgálj. Ez lesz a büntetése az isteneknek, amiért elnyomnak minket. És a fiamnak, hogy megpróbált megölni. - jelentette ki gúnyos mosollyal. - És ha nem teszik meg amit akarok, akkor búcsút vehetnek a megmentőtől és apuci pedig az ő kis hercegnőjétől. - kacagott úgy, mintha ez mind nagy örömet okozna neki, ami valószínűsíthetőleg így is van, de akkor is ijesztően sőt őrültnek nézett ki. - Miért én? Még nem is vagyok igazi isten! - mondtam kicsit talán kétségbeesett hangsúllyal. - Pontosan azért, mert így nagyobb szenvedést tudok neked okozni, amit mindenki más is tud, ezért mindent meg fognak tenni a megmentésed érdekében. És most légy engedelmes hercegnő, ne nehezítsd meg katonáim feladatát. - Amint befejezte a mondatot felébredtem az egyik jégóriás vállán, de olyan gyengének éreztem magam, mint még soha. Még egy utolsó dolgot meg akartam próbálni. Feltartottam a kezem és elképzeltem, hogy tűzcsóva tör ki belőle az ég felé. Reméltem, hogy Heimdall meglátja és értem küldenek valakit. Ám azt már nem tudtam megvárni, hogy sikerült-e, mert újra elnyelt a sötétség csak most saját magam miatt.
˙ Heimdall szemszöge ˙
Láttam, hogy Claire elindul felém, de egy helyen eltűnt a szemem elől, ami nagyon furcsa. Azóta nem történt ilyesmi, hogy a koronázási ceremóniára Loki bejuttatta a jöttünöket. Vajon most is az ő keze van a dologban? Nem biztos nem, hisz a szobájában van és épp össze -vissza zúzza a dolgokat. De ha nem ő az akkor mi ez? Már indultam volna szólni a királynak, mikor egy lángcsóvát láttam meg a hegység közelében. És ekkor megláttam. Ott volt Claire két jöttün társaságában, akik a hegy felé vitték őt. Szaladtam, ahogy csak tudtam, de éreztem, hogy nem fogok időben a palotába érni. Ahogy a falun átrohantam, mindenki megbámult, de azért elálltak az utamból. Végig mentem az aranyozott folyosókon és se szód se beszéd berohantam a trónterembe. - Királyom, felség. Szörnyű dolgot láttam. - mondtam. - Mond hát mi ilyen sürgős - mondta Odin és látszott rajta, hogy elképzelni se tudja mi késztethetett engem ilyesmire. - Megint jöttünök garázdálkodnak országodban. És szemem megint nem képes felfedezni őket királyom. Valaki segíti őket és ez a valaki most nem Loki. - mondtam. Érzékeltem, hogy mások is vannak a teremben és tudtam, hogy a következő mondatom mindenkit valamilyen szinten érinteni fog. - Ezenkívűl felség kötelességem jelenteni, hogy Vanaheim hercegnőjét... Elrabolták.
Sziasztok itt egy újabb rész. Nagyon sajnálom de nem volt ihletem. Most igyekezni fogok ígérem. Jó okvasást.
