Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

Tánc, zene és más

Ez a rész tartalmazhat olyan jeleneteket melyek szerepelnek Az uralkodónő című sorozatban. Nem szeretnék copyzni csak nagyon megtetszett ez a zene és ihletet is kaptam, szóval ajánlom, hogy olvasás közben mindenképp hallgassátok a zenét.

+ Claire szemszöge +

Furcsa volt a tekintetek kereszttüzében lenni, de érdekes, hogy nem zavart. Loki egyszercsak elkiáltotta magát:
- Figyeljetek rám. Megérkezett Njörd lánya, kinek ezt az ünnepséget szerveztük. Szóljon a zene, ropjátok a táncot. - Majd levezetett egy lépcsőn. Azután pedig hozzám fordult.
- Egy pillanatra magadra kell, hogy hagyjalak, de ígérem sietek vissza- mondta, majd még egy puszit is nyomott az arcomra, ami ettől tisztára olyan lett, mint egy érett paradicsom. Gondolom Loki is észrevette, mert megeresztett egy halk kuncogást. Mikor elment csak néztem a táncoló párokat. Aztán egyszercsak egy kéz pihent meg a vállamon. Amikor odafordultam az apámat pillantottam meg.
- Szia - köszöntem.
- Szia. Én nem tudtam odaadni az ajándékomat, de felküldettem a szobádba, gondoltam szólók. - mondta, majd még hozzátette:
- És persze szeretném felkérni egy táncra a terem leggyönyörűbb hölgyét. - eközben a mondat közben még meg is hajolt. Én a mosolyát néztem. Mostanában egyre többet mosolygott és ettől olyan fiatalnak tűnt, hogy senki nem gondolná, hogy már több ezer éves.
- Jaj apa - bokszoltam játékosan az oldalába - nem én vagyok a legszebb. Nézdd meg Janet vagy Lady Siffet. De Frigga is ugyan olyan gyönyörű.
- Még dolgozni fogunk az önképeden, de most táncoljunk. - azzal óvatosan megfogta a kezem és bevezetett a táncolók közé. Furcsa érzés volt Njörddel táncolni. Még mindig szoknom kell, hogy ő az apám és szerintem ez fordítva is igaz. Amikor vége lett a számnak, megköszönte a táncot. Ezután még felkért Fandral, Volstagg és néhány ismeretlen is. Az utolsó felkérőm maga Odin volt.
- Hölgyem megtisztelne azzal, hogy táncol velem?
- Természetesen felség. - kicsit furcsán éreztem magam, de ez hamar elszállt, mikor megkérdezte, hogy tetszik nekem Asgard én pedig elkezdtem ömlengni, hogy mennyire tetszenek a növények az állatok és persze a palota. Élménybeszámolómat egy krákogás törte meg mögülem. Odin arca megkeményedett egy kissé, de csak annyira, hogy más nem vette észre.
- Lekérhetem? - hallottam meg a hátam mögül és azt hittem ott helyben elájulok. Én vele biztos nem fogok tudni táncolni. Ki fog röhögni amiért, tök bénán táncolok. Odin csak egy aprót biccentett, majd felém is meghajolt, aztán elment. Én pedig lassan felé fordultam. Ott áltt teljes valójában Loki, a csalás, hazugság és szemfényvesztés isten. Olyan szép volt, általában nem neveznék egy férfit szépnek, de rá nincs jobb szó. Megfogta a kezem, amit szinte el is nyelt az a hatalmas keze, majd lágy csókot hintett rá. Megint kirázott a hideg és már kezdtem unni, hogy a testem majdnem minden mozdulatára így reagál. Ő viszont láthatóan élvezte, hogy ilyeneket vált ki belőlem, mert hirtelen közelebb rántott magához, ezzel pedig én elvesztettem az egyensúlyérzékemet, így bele estem a karjaiba. A felső testünk minden ponton éritkezett és éreztem a szívdobogását is. Ekkor, mint egy villám hasított belém a felismerés. Levendula, az amit eddig nem tudtam meg állapítani. Levendula illata volt, de nem az a tömény mikor beleszippantasz egy zacskó száritott levendulába. Nem, ez enyhén körüllengte és valami különleges aurát adott neki. Észre se vettem, hogy amíg táncoltunk rá hajtottam a fejem a mellkasára, egészen addig amíg vége nem lett a zenének és el nem kellett válnom tőle. Levezetett a tánc parkettről, majd megkérdezte:
- Hogy tetszik a bál?
- Csodálatos, nagyon szép és annyira örülök, hogy a Bosszúállók itt vannak. Félre ne érts. Nem annak örülök, hogy emiatt te valószínűleg kellemetlenül érzed magad, hanem annak, hogy félretetted az ellenszenvedet miattam. Tudod ők a ,,családom" már ha mondhatom ezt ilyen rövid ismeretség után. És nem Njördöt hibáztatom, de ő nem volt mellettem mikor szükségem lett volna rá, de Susan, Lucas, Nat és Bruce igen. Szóval nagyon örülök, hogy itt lehetnek velem. - mondtam mosolyogva és közben Susant néztem aki Lucassal táncolt. Mindig éreztem, hogy több van köztük barátságnál. Legalábbis Lucas részéről biztosan.
- Már ezért megérte meghívnom őket. - szólt mosolyogva.
- Már miért? - néztem rá enyhén félre döntött fejjel, ami nálam a nem értem kérdést helyettesíti.
- Jaj te buta. Azért, mert mosolyogni látlak és így vagy a leggyönyörűbb.-  mondta én meg úgy elpirultam, hogy szinte éreztem ahogy ég a fejem. Ő pedig végig simított az arcomon. Nem tudtam mit csináljak. Teljesen összezavart a közelsége és nem tudtam gondolkodni csak a szemeit tudtam nézni. Hála istennek éppen akkor szólalt meg az egyik kedvenc dalom és Susan is épp mellettünk ment el. Gyorsan elfordultam Lokitól és megragadtam Susan karját.
- Táncolj velem. Gyere - mondtam. Szaladtunk a táncparkett felé, közben pedig a gyerekek is csatlakoztak hozzánk. Körbe álltunk és elkezdtünk ugrálni, aztán egy idő után egyre többen csatlakoztak és én bekerültem a kör közepére. Csak forogtam a zene ütemére és mikor már úgy éreztem, kezdek elszédülni leálltam. Körbenéztem. A táncolók között sokkal több nő és lány volt a férfiak álltak inkább a körön kívűl. Ott állt Steve is. Egy darabig néztem őt, aztán egyszercsak rámnézett. Mosolygott erre nekem is mosolyognom kellett. Aztán felnéztem, mert hirtelen valami csillogó esett fentről. Valami csillám szerűség. Amikor lepillantottam a földre valamiért késztetést éreztem, hogy megkeressem Lokit a szememmel. Amikor megtaláltam, majdnem elolvadtam. Ahogy mosolyogott olyan aranyos volt. Ilyenkor eltünt az arcáról minden rossz amit átélt. És a szemei. Azok csodás zölden világító szemei. Amikben ellehet veszni ha nem figyel az ember. Jaj miket beszélek. Ő nekem olyan, mint egy könyv ami túl magasan van. Elérhetetlen. Claire szállj vissza a földre. Észrevettem, hogy egy kicsit elbambultam a magamban gondolkozás közben. Azt is láttam, hogy Loki elindul felém. És én nem akartam, hogy ideérjen, mert tudtam ha közelemben van képtelenség gondolkodni és nekem semmi szükségem rá, hogy összetörje a szívemet. Ha bárki más bántana meg azt túlélném, sőt valószínűleg egy üveg nutellával és szomorú dalokkal túltenném magam rajta. De ha ő hagyna ott, az olyan lenne mint egy atomrobbanás a szíveben. Utána soha többé nem lennék olyan, mint előtte. És ez nekem most nem hiányzik. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy nem hagyom, hogy a közelembe jöjjön. Ezért elkezdtem szaladni a másik irányba.

Sziasztok meghoztam a kövi részt. Remélem tetszeni fog. Kérdés
Láttátok már a Mamma mia 2-őt? Nagyon jó és vicces, úgyhogy mindenkinek ajánlom.

Itt az előzetes ha valaki még nem látta de érdekli.