Egy átlagos életet élő lány minden vágya, hogy igaz barátai és szerető családja legyen. Mi van ha ezt két ismeretlen férfi fenekestől felforgatja? Elég erős a lány a sorsát beteljesíteni és megismerni a múltját?
Helyezései a történetnek
#1 - claire...
Rossz érzés volt újra Sygn-ről beszélni és féltem, hogy Claire félreérti a helyzetet, de tudtam, hogy kíváncsi ezért nem akartam elhallgatni előle semmit, ám arra még nem álltam készen, hogy az egész történetet elmeséljem neki. Az viszont egyenesen dühített, hogy Odin képes volt egyáltalán arra gondolni, hogy bezárja Claire-t. Mégis, hogy képzeli? Claire annak ellenére, hogy alig ismeri a szokásokat sokkal empatikusabban áll hozzánk, mint mi hozzá. Úgy gondolom nagyon jó vezető válna belőle. Viszont abban egyetértek Odinnal, hogy ez a varázsló, vagy mágus nagy veszélyt jelent mindannyiunkra nézve, főleg mivel Laufey oldalára állt. Aztán itt volt az is, hogy vajon Odin elengedi e Claire-t Vanaheimbe. Én azon az állásponton voltam, hogy elkéne mennie, mert jót tenne neki ha találkozhatna az ottaniakkal.
+ Claire szemszöge +
Loki egy kissé elgondolkodott én pedig nem tudtam mit mondhatnék neki, így csak ültünk egymás mellett, mindketten elmerülve a gondolatainkban. Az én agyam azon kattogott, hogy miért nem voltam képes befogni a számat. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt azért érzem, mert nem nyerte el tetszésemet a válasz, vagy azért mert nem akartam, hogy Loki rosszul érezze magát. Úgy gondoltam, hogy kicsit ez kicsit az is közrejátszik a dologban. De azt biztosan tudtam, hogy támogatni szerettem volna Lokit ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve kivetítettem magunk elé a képzeletemben megjelenő Sygn-t. Vagyis, nem igazán az én fejemben jelent meg, de megint az a furcsa érzés kerített hatalmában, hogy egy emlékfoszlányt látok, ami nem hozzám hanem a fekete hajú istenhez tartozik. Ez eddig csak egyszer fordult elő. Amikor együtt ebédeltünk és én éppen befejeztem az éneklést. És mindkét emlékfoszlányban ugyanaz a lány szerepelt, így mostmár rájöttem, hogy Lokitól származik mindkét emlék és Sygn a lány aki szerepel bennük. - Gyönyörű volt - mondtam és igaz is volt. Hiszen ha nem lenne elég, hogy feje tetején szőkén aranyló hajkorona hullt alá loknikban, még zafírhoz hasonlatos szikrázó kék szeme volt, mely csodás mosolyával egyszerűen tökéletessé tette.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Igen az volt. Majdnem a leggyönyörűbb lány akit ismertem. De nem csak azért szerettem, mert szép volt, hanem mert megértett engem és támogatott. Akárcsak te most. Akkoriban azt hittem nála nem találhatok jobbat és, hogy meg se érdemlem őt. Ami most is igaz. Nem szabadott volna találkoznunk. Miattam és a hülye nagyravágyásom miatt halt meg - mesélte Loki. Nem tudtam mit tehetnék, amitől jobban érezné magát, így nem szóltam semmit csak egyszerűen ráhajtottam a fejem a vállára és rátettem kezemet a kezére, hogy érezze nincs egyedül. Így ültünk percekig vagy órákig, nem tudtuk, de azt igen, hogy körülöttünk béke honolt, amíg belül mindketten vívódtunk. De hamarosan egy őr érkezett a kertbe azzal az üzenettel, hogy mindkettőnket hívat Odin király és Njörd király. Egyikünk se értette mi folyik itt, de attól még elindultunk az őr által említett szobába. Mint kiderült ez a trónteremből nyílik és nagy roskadásig pakolt könyvespolcokat is tartalmaz. Én csak bámultam mikor újabb ismeretlent fedeztem fel. Ez a palota szerintem egy labirintus és ha ötszáz éve itt laknék, akkor is találnék valami újat. Na de visszakanyarodva a történethez, amikor beléptünk apám és Odin egy hosszú asztalnál ültek. Megálltunk az asztaltól körülbelül egy vagy két méterre és vártuk, hogy mit akarnak közölni velünk. Ám ahelyett, hogy rögtön elkezdtek volna beszélni csak minden szó nélkül felálltak az asztalhoz, majd odasétáltak hozzánk. Njörd Loki elé állt, Odin pedig énelém. - Leányom. Kérlek válaszolj nekem őszintén egy kérdésre. Mit gondolsz a fiamról? - pillantott Lokira, aki teljesen megütközve pillantott vissza rá majd rám. Én sem értettem mit akarhatnak tőlünk, de ahogy néztem Lokit a szavak maguktól jöttek a számra. - Királyom... Szerintem a fiad... Okos, ravasz, kitartó, bátor és határozott. Szerintem nagyon jó uralkodó válhatna belőle és szerető társa lehetne bárkinek - szaladt ki a számon az utolsó mondat is. - Értem és köszönöm a válaszodat gyermekem - felelte Odin. Majd Njörd fordult Lokihoz. - És te fiam mit gondolsz a lányomról? - kérdezte apám, mire nekem elállt a lélegzetem és így vártam mit válaszol a fekete hajú isten. Aztán rájöttem, hogy nem akarom hallani akármit is válaszol, így gyorsan közbevágtam: - Mégis mi folyik itt? Nem azt kéne megbeszélnetek, hogy elengedtek-e Vanaheimbe? - néztem értetlenül apámra. Ő csak megbánással a szemében nézett vissza rám. - Azt a kérdést már megvitattuk. Most épp egy másik kérdésre keressük a választ - jelentette ki Odin. - Sajnálom de akármi is ez én nem akarok benne részt venni - jelentettem ki, majd sietős léptekkel elhagytam a szobát. Nem tudtam hová megyek se azt, hogy miért zavart ennyire az, hogy ez az egész Loki előtt zajlott. Vagy, hogy az miért zavar, hogy hallotta, amit mondtam. Csak azt tudtam, hogy most nem akartam őt a közelembe tudni. Talán szégyelltem magam, mert éreztem valamit iránta, pedig tudtam, hogy nincs esélyem. Vagy talán csak szerettem volna megkímélni magam a csalódás fájdalmától. Ahogy így magamban gondolkozva siettem ki tudja hová, sikeresen nekiütköztem valakinek, így a fenekemre érkezve ültem le a földre. Amikor felpillantottam, először egy kezet láttam meg, majd a kezet a bátyám követte, így mikor felsegített a földről, azt se tudva mit csinálok, gyorsan átöleltem és úgy szorítottam, mintha az életem múlna rajta. - Jól van, nincs semmi baj. Nyugodj meg. Mi történt? Loki megbántott? - kérdezgetett. - Nem. Én csak... Úgy érzem, hogy nem maradhatok itt tovább. Nem érdekel apánk és Odin király mit döntöttek, nekem elkell tűnnöm innen minél hamarabb - fakadtam ki - És nem, nem Loki bántott meg. Sokkal inkább úgy érzem, hogy én magam bántom magamat. Azzal, hogy hiú reményeket táplálok magammal és egy másik istennel kapcsolatban - Frey csak csöndben hallgatott és a hátamat simogatta. - Semmi baj. Ígérem eljöhetsz innen. Azért is lenne jó, mert szerelmi ügyekben nem vagyok a legjobb. De a nővérünk sokkal jobban tud ebben tanácsot adni. És megnyugtató a tudat, hogy Loki segít neked. Lehet, hogy békében élünk az Ászokkal, de azért nem szeretném, ha egy Vánnak itt kéne egyetlen barát nélkül élnie, főleg akkor nem ha ez a Ván te vagy, kedves hugicám. - Claire! - fordult be a nevemet kiáltva Loki a folyosón. Amint meglátta, hogy Frey ölel és könnyeimet törlöm, rögtön leesett neki, hogy lehet most nem alkalmas az időpont - Bocsánat nem zavarok. - Tulajdonképpen, nem zavarsz. És megszeretnélek, hogy vigyázz még egy kicsit a húgomra, mert nekem beszélnem kell még Apámmal és Odin királlyal a döntésükről - mondta a bátyám és bár nem akartam Lokival kettesben maradni, tudtam, hogy ez az egész nem az ő hibája, így csak még egyszer megöleltem Freyt majd odasétáltam Loki mellé. - Természetesen Frey - válaszolta Loki távolságtartóan. - Sajnálom, hogy csak úgy eljöttem - mondtam lesütött szemekkel, miután Frey elment. - Semmi baj. Igazából legszívesebben én is ugyanezt tettem volna, de nem volt hozzá bátorságom - mondta - Egyébként pedig megkérdeztem őket, hogyan döntöttek - tette még hozzá. - Igen? - kaptam fel a fejem - És mit mondtak? - kérdeztem érdeklődve. - Elengednek téged is és engem is ha még mindig szeretnéd.
^ Eközben Odin és Njörd^
- Megmondtam neked, hogy nem jó ötlet. Majd ők maguktól rájönnek, hogy összeillenek. Nem irányíthatsz mindent. Ráadásul (Claire) nem is ismeri az itteni hagyományokat. Ez a szerencsénk, mert ha most rájött volna, mire készülünk, soha többet nem állt volna szóba velem - jelentette ki Njörd. - Mégis miért? Mert szeretnénk összehozni a két nemzettséget? Csak megértené, hogy mi a kötelessége. Loki biztosan nem ellenkezett volna a házasság ellen - válaszolt Odin, majd a csönd telepedett meg közöttük, míg Frey be nem lépett a terembe.
Itt az új rész, remélem élvezni fogjátok. A teljes élményhez k~rlek hallgassátok meg a zenét. Szerintem nagyon jó.
