Love him if you can! /Loki fanfiction/ - BEFEJEZETT

Idegen

+ Claire szemszöge +

Ez a hely a Meglepetések Világa. Esküszöm mióta itt vagyok egyik ámulatból a másikba esek. Loki nagyon sokáig vezetett, sőt még a kastélyból is kimentünk. Bevezetett az erdőbe és  ott is sokáig mentünk. Mikor már majdnem elkezdtem panaszkodni, hogy mikor érünk már oda, megérkeztünk egy tisztásra. Volt ott egy gyönyörű vízesés mely kialakított egy kis tavacskát. Ami furcsává és varázslatossá tette a helyet az az, hogy mikor odaértünk az állatok nem menekültek el csak egy darabig kerülgettek minket.
- Mi ez a hely?-kérdeztem, miközben körbe fordultam párszor, hogy minnél jobban megnézhessem a helyet.
- Szeretek itt gondolkodni és elmenekülni a világ elől ha elegem van.-mondta a férfi.
- Miért nem menekülnek vagy félnek tőlünk az állatok?
- Miért félnének, sohase bántottuk őket és nem is fogjuk. Így hát semmi okuk rá, hogy féljenek tőlünk.
- Akkor meg is simogathatnám őket?-kérdeztem reménykedve.
- Persze, csak kérned kell.
- Hát jó legyen.-mondtam, majd félénken közelebb léptem egy kis őzgidához, aki éppen a tónál ivott.
-Szia, az én nevem Claire és azt szeretném megkérdezni, hogy megsimogathatlak?- erre mintha értette volna, hogy mit kérdeztem odajött hozzám és odafordult, hogy megsimogassam az oldalát. Nagyon selymes volt a bundája és még azt is meg mertem tenni, hogy megöleljem.
-Nagyon köszönöm, hogy megengedted.-ezután odasétáltam Lokihoz.- Tényleg nagyon szép ez a hely.
- Örülök, hogy tetszik.-mondta, de mintha szomorúság lett volna a hangjában.
- Mi a baj?-kérdeztem.
- Nem is tudom. Ez az egész. Már jó ideje nem éreztem semmit se. Erre jösz te és nem lehet téged nem szeretni. Ez nagyon furcsa nekem.
- Tudom és sajnálom. Ha szereznéd akkor most elmegyek és nem kereslek ha csak te nem szeretnéd.
- Ne! Ne menj el, Te ne hagyj el. Kérlek.-erre visszaültem mellé, de nem mertem hozzáérni, mert féltem, hogy megint elrohan. Végül arra gondoltam, hogy ha csak rá rakom a kezem a kezére akkor talán az még nem zavarja. Ám mikor hozzáért a kezem a kezéhez egy zöld fény kíséretében eltűnt. Belül megtörtem. Én tényleg szeretnék neki segíteni, erre ő itt játszadozik. Én meg bevettem, hogy lehetek ekkora barom. Túlságosan ideges és csalódott voltam, így nem tudtam gondolkodni. Olyan érzés volt mintha, belülről feszülnék, mert nincs elég hely az érzéseimnek. Ezután már csak azt érzékeltem, hogy a végtagjaim kifeszülnek mintha keresztre lennék feszítve, és a levegőbe emelkedem. Utána elsötétült minden.

* Loki szemszöge *

Nen tudom miért csináltam. Miért küldtem oda egy illúzióval? Ráadásul miért pont oda? Nem értem magam és ez megrémít ez a lány teljesen összezavar. Mit csináljak? Utána menjek? Vagy mégse? Jó utána megyek de csak, hogy megnézzem mi lesz ennek a vége. Mire odaértem a lány egy őzgidát simogatott, majd megölelte és leült az illúzióm mellé. Beszélgettek valamit, majd a lány meg akarta érinteni és ettől eltűnt. A lány arcán látszott, hogy ez nagyon rosszul esik neki, a válla is meggörnyedt. Aztán felállt és elkezdett körbe körbe járkálni. A következő pillanatban pedig kifeszült a teste és a levegőbe emelkedett. A szeme zölden világított és a testét is zöld aura vette körül. Már épp megindultam volna felé, mikor összehúzódott majd egy lökés kiséretéb egy nagy adag energiát bocsátott ki magából. Minden amihez ért az energia, megnőtt vagy újjáéledt. Engem pedig ledöntött a lábamról. Azt hiszem egy darabig ki voltam ütve, mert mire magamhoz tértem, a lány nem volt sehol.

+ Claire szemszöge +

Nem emlékszem semmire, csak arra, hogy a földön fekszem. Nem akartam tovább itt maradni, ezen a helyen. Nem értettem mi történik velem, úgyhogy csak szaladtam amerre tudtam. Megláttam a Szivárványhidat és eszembe jutott valami. Mi lenne ha visszamennék a Földre? Elindultam gyalog a hídon. Közben sajnos gondolkodtam és egyre inkább hajlottam arra, hogy visszamenjek a saját otthonomban. Mikor odaértem Heimdall ott állt a Bifröst ajtajában és már tudtam, hogy tudja mit szeretnék tőle.
- Tudom mit akarsz, de kérlek hallgass meg engem.
- Miért mi, értelme van az itt létemnek. Mindenki lenézi, hogy ember vagyok, sőt most már mindenféle furcsaság történik velem. A Földön végre szerető családom és barátaim voltak. Erre ez a két istenkirálycsászár, elhoz ide. Minden vágyam az volt, hogy létezzen ez a hely és eljöhessek ide.
- Pontosan, akkor miért adnád ezt fel egy kis nehézség miatt?
- Mert nem értek semmit és ez zavar. Nem értem az érzéseimet. Sem azt, hogy mi történik velem. Nem tudom miben lehetnék a ti segítségetekre.
- Nézd, alkut ajánlok. Maradj még egy darabig és adj egy esélyt Asgardnak. Cserébe pedig megtanítalak harcolni, hogy ne érezd magad haszontalannak. Az a mondatod pedig, hogy lenéznek a származásod miatt nem igaz. Na jó talán Lady Siff esetében, de ott se teljesen erről van szó. Loki esetében pedig, ő maga is fél a saját érzéseitől, de neked ő az egyetlen aki segíteni tud. Meg tudja mutatni az emlékeidet és segít uralni a képességeidet.
- Mi?
- Tudom bonyolult, de kérlek maradj. Azt is tudom, hogy nem fogod elhinni nekem, de te igen is fontos vagy az emberek számára. Még Lokinak is csak ő nem meri és nem tudja kimutatni az érzéseit.-úgy mondta ezeket a dolgokat, hogy már nem is emlékesztem miért akartam elmenni.
- Jó legyen, maradok. De szavadon foglak.
- Remélem is.-mondta és megeresztett egy mosolyt.
- Hát akkor viszlát.
- Viszlát.
Így hát elindultam vissza a palota felé. Amikor beértem a faluba találkoztam egy kislánnyal. Bemutatkozott és megtudtam, hogy Lirennek hívják. Elhívott játszani. Mivel imádok gyerekekkel játszani rögtön igent mondtam. Elvezetett egy rejtett kis helyre, ahol még négy kisgyerek állt. Három fiú és egy lány.
- Ő itt Hildár, aztán az a vörös Megár. Az ikrek Dár(ő volt a lány) és Vár.
- Sziasztok. Én Claire vagyok.
- Szia.-mondták egyszerre.
- Szerettek énekelni?-kérdeztem.
- Persze.-mondta Dár. Elénekeltem nekik egy dalt. Egy altatódal amit Natasha énekelt nekem, de nagyon szép.
- Honnan jöttél-kérdezte Liren- csak mert itt nem ilyen dalok vannak.
- Midgárdról.
- Nekünk sajnos mennünk kell, mert sötétedik és várnak haza, minket.
- Jó menjetek csak. Majd találkozunk valamikor, rendben?
- Jó-kiáltották és mindannyian megöleltek. Visszamentem a palotába és csodával határos módon a szobámat is megtaláltam. Bementem és lefeküdtem az ágyamra. Majd egyszercsak kopogást hallottam. Kicsit mérges lettem mert elég mozgalmas napom volt és igazán békén hagyhatnának már. Odaléptem az ajtóhoz és nagy lendülettel kinyitottam az ajtót. Egy szobalány állt az ajtóban
- Kisasszony, Frigga úrnő kéreti önt a társalgóba. Vendég érkezett akit kegyednek is köszöntenie kell.
- Jó, mehetünk, de megtudhatom előbb az ön nevét?-kérdeztem barátságosan.
- Allisia a nevem, kisasszony.
- Nem szükséges kisasszonyoznia.-mondtam.
- Nem baj már megszoktam, de nagyon kedves-itt egy kis szünetet tartott- a kisasszonytól- erre mindketten nevetésben törtünk ki. Aztán összeszedtük magunkat és elvezetett a tásalgóhoz. Kinyitotta az ajtót és beléptem. A teremben Thor és Frigga volt csak.
- Jó estét.-köszöntem.
- Gyere leányom, ülj le ide mellém.-szólt Frigga. Egy kanapé szerűségen ült és mellette egy asztalon könyvek sorakoztak.
- Lehet őket olvasni-kérdeztem izgatottan.
- Lehet-nevetett Thor- de ha vársz egy kicsit megjön a vendégünk is. Addig is nyugodtan nézegesd őket, hogy tetszenek-e. A kezembe vettem vizsgálgattam és nagyon szép volt a kötése, de sajnos most nem tudott lekötni. Kíváncsi voltam, hogy ki a vendég. Aztán egyszercsak nyílt az ajtó és belépett.

Hali! Itt egy újabb rész. Most is lenne kérdésem. Szerintetek ki a titokzatos vendég? Egy másik nem a sztorihoz kapcsolódó kérdésem is lenne. Mennyire szeretitek a Büszkeség és Balítéletet? Ismeritek egyáltalán? Válaszaitokat komiban várom. És ne feledjétek ha tetszik a sztori csillagozzatok.