Egy átlagos életet élő lány minden vágya, hogy igaz barátai és szerető családja legyen. Mi van ha ezt két ismeretlen férfi fenekestől felforgatja? Elég erős a lány a sorsát beteljesíteni és megismerni a múltját?
Helyezései a történetnek
#1 - claire...
Éreztem, hogy Bifröst aktiválódik. Bár nem láttam a kendőtől, elképzeltem, ahogy a szivárvány színei körbe fognak minket. Lokia kezemet fogta és én nyugodtan vártam, hogy levegye a szemfedőt. Amikor úgy éreztem megérkeztünk és szilárd talajon állok, megkérdeztem Lokit:
- Meddig kell még ennek az izének rajtam lennie?
- Megérkeztünk, úgyhogy most már leveszem - mondta Loki és hallottam a hangján, hogy mosolyog. Amint lekerült a szemeimről a kendő rögtön belevilágított a szemembe a fény, úgyhogy hunyorogni kezdtem. Amikor hozzászoktam a fényhez megdöbbentő látvány fogadott. Előttem minden irányban egy város terült el. Aztán azt kezdtem el vizsgálni, hogy min is állunk és ekkor összeállt a kép.
- Te komolyan elhoztál Párizsba? - kiáltottam fel.
- Igen. Olvastam Midgárdi könyveket és utána néztem a híres helyeknek. Úgy találtam, hogy ez a helyszín illik leginkább a Valentin naphoz - mondta a várost pásztázva. Persze kellett hozzá egy kis segítség, és nem tudom mit csináltam volna, ha Heimdall nem szeret elnézelődni itt. - mosolyodott el.
- Ugye tudod, hogy ez a tökéletes helyszín. Minden épeszű lány azt szeretné, ha a párja a szerelmesek városába hozná el - mondtam hitetlen hangsúllyal.
- Tényleg? Ez érdekes - mondta Loki érdeklődően. - Vagyis akkor te is ezt akartad? - kérdezte.
- Hát... Ez egy jó kérdés. Igazából ebbe nem nagyon gondoltam még bele. Soha nem volt olyan komoly kapcsolatom, ami okot adott volna arra, hogy ilyeneken gondolkodjam. Soha nem éreztem az igazinak. Összesen csak két három rövid kapcsolatom volt. És ilyenkor még nem tervezget ilyesmiket az ember lánya - mondtam teljesen őszintén - De ha most belegondolok. Nem vártam volna ekkora dolgot Valentin napra. Mondjuk egy vacsorát egy étterembe, vagy egy filmnézést otthon. Mert ezek olyan egyszerűnek tűnnek, a sok hirtelen változás mellett. De ez egy zseniális meglepetés - tettem hozzá, nehogy félre értse a magyarázkodásomat.
- Örülök, hogy tetszik. Ez nem csak egy bocsánatkérő meglepetés lenne, hanem... Sok minden. Szeretnélek megismerni és szeretném, ha te is jobban megismerhetnél. Rég nem éreztem ezt, de szeretném ha tudnád, hogy fontos vagy nekem. Szóval nem szeretnék több olyat csinálni, mint a titkos kertben. Rád vetítettem ki a frusztrációmat, pedig te végig csak segíteni próbáltál. A leginkább az zavar, hogy te milyen jó vagy. Több szempontból is. Ezért nem is hiszem, hogy megérdemellek. Te vagy az esélyem, hogy megmutathassam Odinnak, nem az a szörnyeteg vagyok, akinek gondol. egészen idáig azt hittem szeretek így élni, hatalomvágyóan, kegyetlenül, de ez nem teljesen én vagyok. Remélem lassan elérjük, hogy megismerj és aztán ki tudja. Sok időnk van - mondta a monológ végére elmosolyodva. Én pedig elámulva hallgattam a tűz, hazugság és csalás istenét. De egyszerre csodáltam is, hogy képes ilyen elhatározást kitűzni maga elé.
- Én is örülnék neki, ha jobban megismerhetnélek és persze annak is, ha változol. De ne hidd, hogy most szörnyeteg vagy, és azt se, hogy apád nem ezt gondolja rólad. Ha hagynád neki, hogy rendesen elmagyarázza, talán te is belátnád, hogy azt tette, amit ő akkor helyesnek gondolt - mondtam újra összekulcsolva kezeinket. Loki lenézett rájuk és halvány mosoly játszott ajkain.
- Valószínűleg igazad van. Remélem még nem késő átbeszélni az ügyet, de attól tartok, túl sok butaságot csináltam - mondta kicsit reménytelen hang színnel.
- Én viszont rendületlenül azon leszek, hogy Odin meghallgasson és meg tudjátok beszélni. De most ne gondolkodjunk ilyen dolgokon. Megnézhetnénk a várost? - kérdeztem fellelkesülve.
- Persze, menjünk - Lelifteztünk az Eiffel-toronyból és kézen fogva kószáltunka városban. Ki tudja honnan, de Loki mindig előkerített pénzt mikor kellett. Például mikor megláttam egy fagyis bódét és gyerekes lelkesedésemben elkezdtem ugrálni, meg aprókat sikkantgatni. Loki kacagva vette meg mindkettőnknek a fagyit, de hamar elfelejtett nevetni, mert teljesen lekötötte, hogy mennyire finom is ez a Midgárdi jég, ahogy ő fogalmazott. Az utcák tele voltak kézen fogva sétáló párokkal. Voltak, akik egy padon ültek összebújva, voltak, akik egy pléden osztozva nézték a felhőket, vagy piknikeztek. Úgy éreztem magam, mintha egy romantikus filmbe csöppentem volna. De nagyon boldog voltam. Talán soha nem éreztem még ilyet. Ez nem volt semmihez sem hasonlítható. Loki mellett a biztonság és megnyugvás érzése fogott el. Emellett pedig olyan sokat nevettem, mint talán még soha. Amikor elkezdett lemenni a nap, az én kérésemre még visszamentünk az Eiffel-toronyhoz. Ott aztán leültünk egy padra és együtt néztük, ahogy nap lassan lejjebb és lejjebb kúszik nap. Nyugodtan ültünk a padon, mikor hirtelen egy férfi hangot hallottunk meg mellőlünk:
- Végre megtaláltalak, hugica - a hang irányába fordultunk, és egy szőke karcsú férfi állt előttünk. Haja olyan volt, mintha most jött volna a vízből, teste napbarnított volt és úgy tűnt az egész aurája fénylik. Arra rögtön rájöttem, hogy nem egyszerű halandó, de fogalmam sem volt ki lehet.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
- Megtudhatom kihez van szerencsém? - kérdeztem nyugodtan, miközben Loki kezét szorítottam, hogy nyugodjon meg, mert éreztem, hogy kezd feszültté válni.
- Természetesen, bár egy kicsit fáj, hogy nem ismered fel isteni bátyádat. A nyár és termékenység ura vagyok, Frey - mondta apró főhajtással. Amikor kiejtette a nevét, egy emlékkép rémlett fel, ahogy egy szőke fiú hajol fölém a bölcsőben. Mosolya vakító volt, mint a nap és úgy nevetett, hogy mindenki késztetést érzett, hogy kövesse példáját.
- Yng - suttogtam egy másik nevét, amit sokat hallottam kicsiként.
- Örülök, hogy felismertél, de kérlek gyere velem haza. Nem csak én hiányollak hanem a nővéred is Freya, az ikertestvérem. És persze népünk is látni szeretné rég elveszettnek hitt hercegnőjét - kérlelt a bátyám.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Apátok Asgardban várja, hogy Claire visszatérjen.
- Hogy mi? Mi az, hogy Claire? - értetlenkedett a bátyám.
- Tudod, azoktól a nevelőszülőktől kaptam, akik befogadtak. És már tizenhat éve használom szóval nem szerettem volna megváltoztatni - mondtam kicsit szégyenkezve Freynek.
- Így már értem. Ha te így látod jónak ám legyen. De fontold meg kérésemet a hazalátogatásod ügyében.
- Hidd el szeretnék menni, de Lokinak igaza van. Apa Asgardban vár és még alig tanultam valamit, pedig Odin nagyon szeretné - mondtam a bátyámnak sajnálkozva.
- Akkor hadd kísérjelek vissza titeket, hogy beszélhessek apánkkal és Odinnal - kérte a szőke hajú.
- Rendben gyere... Vagyis szabad? - kérdeztem Lokitól. Ő egy pillanatig elgondolkodott, majd így válaszolt:
- Ám legyen, gyere velünk Asgardba és beszélj a két királlyal - majd hozzám fordult. - Akkor elindulhatunk? Nem így akartam lezárni a napot, de Nornák úgy látszik sosem alszanak - mondta keserű mosollyal.
- Hidd el nem zavar. Ez volt életem egyik legszebb napja és mindezt neked köszönhetem - mondtam mosolyogva, majd gyorsan lábujjhegyre álltam és nyomtam egy puszit, a fekete hajú isten arcára - Indulhatunk - mondtam magabiztosan.
- Heimdall vigyél haza bennünket - kiáltotta Loki, mikor magához tért a megdöbbenésből. Söt mintha még el is pirult volna egy kicsit, de ezt biztosan csak beképzeltem.
Újabb részt hoztam! Jó olvasást kívánok mindenkinek.
