Always you ~befejezett

~ 9.fejezet ~

Emily éppen hazafele sétált, amikor egyszer csak megcsörrent a telefonja. Szerencséjére nem lakott az egyetemtől messzire, alig 25 percnyire gyalogosan. Ha jó idő volt, akkor pedig mindig sétált. Telefonjához nyúlt majd fölvette, de már a kijelzőn látta ki is hívja őt.

- Szia! Emily! Drága barátnőm. Hogy vagy?

Hát persze, hogy Elizabeth volt. Viszont, ha a lány hívta az nem mindig jelentett jót. Főleg ha ilyen boldog, akkor tuti sántikál valamiben.

- Szia. Picit fáradtan, de megvagyok. Te hogy vagy? Jól megy a munka?

Elizabeth, Emilyvel ellentétben nem akart továbbtanulni, hanem inkább dolgozni szeretett volna. És szerencséjére hamar el is tudott helyezkedni egy cégnél, amely lakások ajánlásával foglalkozik.

- Ezt szomorúan hallom, biztos nehéz lehet a suli. A munka? Az tökéletesen, bár elég sok az érdeklődő, így mindennap nagyon kimerülten érek haza. De mindent a cél érdekében. Nem hullanak az álmaim csak úgy a kezembe, vagyis hát jó lenne, ha megtörténne – nevetett a lány. – Na de viszont, holnap szabadnapom van, és ha neked sincs órád, akkor gondoltam találkozhatnánk. Olyan rég nem láttuk egymást, hogy már az idejét sem tudom.

- Ez nagyon jó ötlet – örvendezett Emily. – Akkor, délelőtt 11-kor a kedvenc cukrászdánknál?

- Imádom azt a helyet. De nem próbálnánk, ki valami újat? A közelben, a park mellett nem rég nyílt egy kávézó. Nagyon sok jót hallottam már róla, mindenki dicséri.

- Nekem mindegy – egyezett bele Emily.

- Akkor legyen ott délelőtt 11. Majd a pontos címet elküldöm üzenetben. Viszont én nekem még el kell valamit intéznem, ezért leteszem. Szia – és gyorsan le is tette a telefont.

Emily meg volt lepődve, hogy barátnője új helyre akart menni. Hiszen Elizabeth azt a cukrászdát mindennél jobban szereti. Ott árulják a világ legeslegfinomabb gyümölcsös sütijeit, és a lányok kedvencét az epres csodát, ahogy ők nevezték. Pedig csak egyszerű epres túros sütiről van szó. Mindenesetre Emilyt nem hagyta nyugodni a dolog, hogy barátnője készül valamire, de elhessegette hamar a gondolatot. Időközben befordult már az utcájukba és meglátta anyukáját, hogy a lakás előtt vár rá, így gyorsított léptein, majd mikor odaért szorosan átölelte, úgy érezte mintha már több hete nem látta volna édesanyját, pedig még egy napja sincs.

***

Elizabeth miután letette a telefont ördögien összedörzsölte a kezét. Valóban tervezett valamit. Vagyis hát csak akart, mert nem volt minden előre megtervezve, így csak a véletlen erejében bízhatott. Ugyanis még nem mondott le arról az ötletéről, hogy összehozzon Lorenzonak és Emilynek egy találkozót. A kávézó pedig egész véletlenül, nagyon közel volt Lorenzo lakásához, annyira közel, hogy hát igazából...a lakásával szemben. Így Elizabeth reménykedett abban, hátha valami csoda folytán a férfi lejön a kávézóba inni egy cappuccino-t, vagy bármi mást. A lényeg csak az volt, hogy merő véletlenségből összefusson a lánnyal. A terv viszont annyira sok véletlenen alapult, hogy majd pont odajön le a férfi, és pont őket látja meg, és még beszélgetni is elkezd velük. Így Elizabeth nem is gondolta volna, hogy sikerrel jár. Se azt, hogy neki is tartogat még meglepetéseket a holnapi nap.

***

Emily összefogta copfba hosszú barna haját, tett magára egy pici sminket majd a tükörbe nézett, hogy tűrhetően néz-e ki. Magabiztossága nem sok volt, így csak elfogadhatónak ítélte el a kinézetét. Ezután kivette kedvenc tornacipőjét a szekrényből, és felvett egy hozzá illő farmert, egy barna pólót és egy fekete kardigánt, mert már szeptember vége felé járt az idő.

Amikor elkészült, válltáskájához nyúlt és belepakolt pár dolgot, többek között a telefonját, a pénztárcáját és az igazolványait, majd lement a konyhába elköszöni anyukájától. Anyukája egy puszit nyomott az arcára, és megígértette a lánnyal, hogy vigyázzon magára. Nagyjából a szokásos jelent zajlott le mindennap, de az anyukája nagyon aggódik mindig a lányért, de ez kölcsönös. Csak ők vannak egymásnak. Hát, vagyis még Morcos, a kutyájuk. Morcos, mindig olyan unott arcot vágott, hogy hamar ráragadt ez a név, utána pedig már nem nevezték át. Emily még egyszer intett anyukájának, majd kilépett a lakásból és útnak indult. Ma volt ugyanis a megbeszélt találkozó Eli-vel. És már előre félt mi vár rá.

***

Lorenzo a megszokottól eltérően később kelt fel, hiszen nem kellett munkába mennie. Péntek volt. Az ő egyetlen szabadnapja, amibe szerencséjére beleegyezett az igazgató, hogy csak sürgős esetben hívják be a kórházba. A férfi felült az ágyában és nagyot nyújtózkodott. Rég volt már, hogy ennyire kipihenten ébredt. Kikelt az ágyból, majd a fürdőszoba felé vette az irányt és gyorsan lezuhanyozott. Aztán jött volna a szokásos reggeli kávé, aminek sajnos hűlt helye volt. Tegnap ugyanis elfelejtett kávét venni és pedig már teljesen ki volt fogyva belőle. Lorenzo picit elgondolkodott azon, hogy menjen el most kávét venni, vagy inkább csak üljön be egy kávézóba. Végül az utóbbi mellett döntött és felkapta kabátját, pénztárcáját, telefonját és lakáskulcsát pedig zsebre vágta, majd elindult felkutatni a legközelebbi kávézót. Amit szerencséjére nem is kellett sokat keresnie.