Always you ~befejezett

~27.fejezet~

- Köszönöm ezt a szép estét - motyogta maga elé Emily és közben a ruháját vagy épp a haját birizgálta.

-Örülök, hogy jól érezted magad. Nekem ez jelenti a legnagyobb örömet.

Már hazafelé tartottak. Emily rossz megérzése miatt viszont nem Lorenzo lakásához vitte őket a kocsi. A lány ugyanis időközben picit elszenderedett és riadtan, sikoltozva kelt fel. Lorenzonak félre is kellett állnia, nehogy balesetet okozzon.

Emily előrébb hajolt az ülésen és kilesett az ablakon.

- Lorenzo valami nincsen rendben....

Az utca tele volt emberekkel, de a leggyanúsabb mégis csak a két rendőrkocsi volt.

-Mi történhetett? - nézett rá eltűnődve miután leállította az autót és leparkolt Emilyék háza előtt.

A lány gyorsan kiszállt és odasétált az egyik szomszéd nénihez, aki épp egy rendőrrel beszélgetett.

- Jó estét! - biccentett egy aprót, de mielőtt bármit kérdezhetett volna, az idős nő egyből neki esett.

- Hát hol voltál angyalom?!! Az édesanyja...az édesanyja..!!

Emily hátra lépett párat és kérdően a rendőrre nézett.

- Ön Emily Wish, kisasszony?

Emily némán bólintott.

- Az ön édesanyjára ájultan találtak rá 2 órája. A mentő már elvitte, de ha az idős hölgy nem hív minket azonnal, lehet elkéstünk volna.

Lorenzo Emily mögött termett tüstént, mert a lány elvesztette az egyensúlyát és térde rogyott. Keze, lába remegett a félelemtől és a kétségbeeséstől. Hangos sírásba kezdett, ami az egész utcában visszhangzott. Megállás nélkül törtek elő a könnyei szeme legmélyebb zugából és az akaraterejével sem volt képes gátat szabni nekik.

Lorenzo gyengéden átölelte őt majd a rendőrhöz fordult.

- Orvos vagyok. Megkérhetném, hogy elvisznek engem abba a kórházba, ahova a lány édesanyját szállították?

- Én is menni szeretnék! - szorította meg erősen Lorenzo karját Emily és a segítségével nagy nehezen talpra állt, de még mindig nagyon szédült.

- Rendben van - válaszolt némi gondolkodás után a rendőr. - Kövessenek!

***

Nem mintha nem lett volna más kórház 20 perces körzeten belül, de talán a sors is azt akarta, hogy abba a kórházba vigyék Emily édesanyját, ahol Lorenzo is dolgozik.

Emilyék áramütés szerűen kipattantak a kocsiból és besiettek az épületbe. Lorenzo nem szerette volna egyedül hagyni a lányt, de az ő érdekében külön vált tőle, hogy kiderítse pontosan mi is történt az édesanyjával. Megígértette a lánnyal, hogy amint fogadhat látogatókat az anyukája azonnal hívni fogja őt, de addig várjon az előcsarnokban. Emily szomorúan, de beleegyezett pedig legszívesebben minden szabályt áthágva végig szaladt volna a kórházon édesanyját keresve.

Lorenzo felsietett az emeltre és az első, vele szembejövő nővért megállította.

- Megkérhetném, hogy az összes papírt adja oda azokról a betegekről, akiket az elmúlt 2 órában hoztak be!

- Azonnal! - biccentett egy aprót a nővér és előkereste a dossziét az asztalán, amibe belesűrítettek egy halom papírtömeget.

Lorenzo kikapta a nő kezéből a papírtömböt és gyorsan végig futott rajtuk.