Always you ~befejezett

~25.fejezet~

Khmm..picikét 16-18as részre sikeredett, ezért aki nem szeretné ezt a részt elolvasni, nyugodtan ugorja át~

Estefelé, Lorenzo lakásán

A bejárati ajtó hangos csapódása jelezte, hogy valaki hazaért. 

Lorenzo, amint átléptek a küszöböt és az ajtó becsukódott, neki esett Emilynek az előszobában. A falnak teperve, kiéhezve a lány édes ajkaira, durván csókolni kezdte. Pár percig úgy tűnt megelégszik ennyivel és elengedi őt, de ez csak látszat volt. Egy pillanatra abbahagyta, de csak azért, hogy nyelvét is forgalomba hozza. Újra rátapasztotta ajkait a lányéra és vadul utat tört nyelvével. Közben pólója, majd a melltartója alá nyúlt és végigsimított a mellén. 

A heves pillanatban Emily tekintetét kereste, de a lány nem merte kinyitni a szemét. Helyette a teste válaszolt, hogy élvezi a helyzetet. Lorenzo hirtelen elvált ajkaitól, mert Emily zihálva levegő után kapkodott.

- Ne...itt! - nyöszörögte vékony hangján és átölelte Lorenzot.

Lorenzo felkapta őt és vállával belökve a hálószoba ajtaját, gyengéden az ágyra fektette Emilyt, majd letépte magáról az ingét.

A lány megbabonázva mérte végig a felsőtestét és annyira elmerengett az izmain, hogy fel sem tűnt neki, hogy időközben a gatya is lekerült róla.

Lorenzo feltérdelt az ágyra és a lány felé hajolt. Emily tekintete cikázott Lorenzo mellkasa és szenvedéllyel teli szempárjai közt, majd lehunyta szemét és teljesen átadta magát neki.

Lorenzo lehámozta róla a pólóját és a szoknyáját is lehúzta róla. Először megmarkolta a combját, majd végig húzva az ujját Emily hasán, azt kezdte el nyalogatni. Egy idő után feljebb csúszott és nyakára hintett egy két puszit, hogy végül jöhessen a nagy falat. A háta mögé nyúlt és kikapcsolta a melltartóját és ledobta azt a földre, a lány bugyijával együtt, amit szinte rögtön utána le is húzott róla. Most már ott simogatta és csókolta, ahol csak érte.

Emily nyögdécselésével jelezte, mennyire jól esik neki Lorenzo érintése. A szíve olyan hevesen dobogott, mint ezelőtt még soha. A teste sem mondott ellent, sőt! Minden porcikája többet és többet akart tőle. Emily, Lorenzo nyaka köré fonta karjait és közelebb húzta őt magához. 

A szíve azt súgta neki, hogy most csakis ennek a pillanatnak éljen, ne is törje az agyát azon, hogy mi lesz ezek után. Azonban elméjének legmélyebb zugában ott lappangott a gondolat, hogy ha még most együtt is vannak, semmi garancia nincs rá, hogy örökké egymásé lesznek. Lorenzonak ott van a másik élete Olaszországban. A barátai, az apukája és egy jó munkahely, ami tárt karokkal várja majd őt vissza, ha a pillanat elérkezik.

Hirtelen egy könnycsepp csordult le Emily arcán, mire Lorenzo ijedten húzódott el.

- Abbahagyjam? - kérdezte aggodalmas tekintettel.

Emily csak megrázta a fejét, felült és átölelte Lorenzot.

- A tied vagyok. A szívemet már odaadtam neked, hát tegyél magadévá! - mondta lágyan és egy puszit nyomott az arcára.

- Az nem fog ennyire gyengéden működni - húzta sejtelmes félmosolyra a száját Lorenzo.

Emily beleharapott alsó ajkába és lehunyva a szemét, újra hátradőlt az ágyban, hogy Lorenzo befejezhesse, amit elkezdett.