Always you ~befejezett

~ 14.fejezet ~

Másnap estefele.

Lorenzo elfordította a kulcsot és fáradtan átlépte lakásának küszöbét. Már több mint két hete, hogy Angliába érkezett és ez idő alatt megállás nélkül csak dolgozott. Lakkcipőjét az ajtónál hagyva besétált a nappaliba és egyben a konyhába. Lekapta magáról zakóját, ingét és a kanapéra dobta. Majd a hűtőhöz sétált és.......és hát sajnos nem az a látvány fogadta, amiben reménykedett. A hűtő ugyanis majdnem teljesen üres volt.

Ezt nem hiszem el, hogy még ez is – sóhajtott egy nagyot Lorenzo. – Most mehetek el vásárolni, mikor még csak most értem haza...

Idegesen becsapta az ajtaját és betrappolt a hálószobájába, hogy magára kapjon valami hétköznapi viseletet. Egy idő után már elég kényelmetlenül érezte magát az állandó öltönyöktől. Ezért magára kapott egy melegítőt és egy sportcipőt, ezzel újra nekivágva az "utazásnak". Zsebébe csúsztatta telefonját, pénztárcáját, lakás- és kocsi kulcsát majd kilépett lakása ajtaján.

***

Szupermarketben.

Oké. Mi kell? – kérdezte magától Lorenzo, miközben a sorok között sétálgatott. – Rendben sör. Az mindenképp – szögezte le magában és tovább gondolkodott a listán. – Ezenkívül valami felvágott, víz, sajt, vaj..húsfélék, zöldség..és természetesen kávé. Oké keressük meg a kávét, hogy merre lehet.

Szerencséjére hamar megtalálta, de arra nem számított, hogy nem csak a kávét találja meg.

***

- Anya, ez most komoly? Miért pont most megyünk elvásárolni, este 8-kor? Vagyis oké menjünk ma, de miért pont ilyen messzire? – kérdezte Emily idegesen fészkelődve anyukájától és feléje fordult a kocsiban.

- Kincsem, ott a legfrissebb és a legolcsóbb minden. Egyértelmű, hogy odamegyünk.

- De..de az a környék..

- Az a környék? Mi van vele? Mindegy, pár perc múlva úgyis már ott vagyunk.

Ami valóban igaz volt, hiszen nem kellett azért annyira messzire menniük. Alig 10 perc volt kocsival az út. Így nem kellett volna mindenféleképpen kocsival jönni, de mivel sok mindent készültek vásárolni, ezért mégis csak megérte.

Miután leparkolták a kocsit, kezükbe fogtak pár zacskót és beléptek a Supermarketbe.

***

30 perc múlva.

- Rendben, szerintem majdnem mindent megvettünk már – nézett Emilyre édesanyja. – Neked kell még esetleg valami?

- Hát szeretnék még kávét venni, ha már mégis csak idáig eljöttünk. Tudod, hogy itt milyen finom kávékat lehet kapni.

- Oké – mosolygott rá édesanyja. – Én akkor pedig megnézem addig a teákat. Láttam egy nagyon jó tea reklámot a minap, hátha van itt olyan.

- Rendben anya – mondta Emily és eltűnt a sorok között.

Lássuk csak, valahol erre kell lennie. Áhh itt is van! Az én drágaságom és még pont van belőle egy– tapsolt egyet örömében Emily és odarohant a kávékhoz. – De miért teszik mindig ilyen magasra? Múltkor még lejjebb volt – biggyesztette le a száját. – Na de én nem fogok veszíteni holmi magas polccal szemben. – határozta el magát és lábujjhegyre állt.