Tengerpart. Napsütés. Csak én és Ő. Oh milyen szép is. Kellemes és bizsergő érzés járja át testem, ahogy hozzám ér és az ajkamat kényezteti. A szél és a naplemente játéka pedig csak fokozza a romantikus hangulatot. Oh bárcsak megállna az idő és itt maradhatnánk együtt kettesben. Már attól a perctől kezdve tudtam, hogy én és Lorenzo...
Lorenzo?
Emily hirtelen felült az ágyában, mint akibe áramot vezettek.
Emily úristen! Már róla is álmodsz? - ütögette meg a lány a fejét és siránkozó arccal magára húzta teljesen takaróját és belefordult párnájába
Szerencséjére ma péntek van. Így se iskola nincs, és egyenlőre semmi program nincs betervezve. A legalkalmasabb nap, hogy kipihenje az ember a tegnapi nap izgalmait és fáradalmait. Már ha lehetőség adódik rá.
Habár, mint az tudjuk Emilynek eddig nem nagyon ment minden a számításai szerint. Ez ma sem lett másképp.
Váratlanul megszólalt a BTS legújabb száma a telefonja irányából. Imádta ezt a számot már a legelső perctől kezdve, így egy ideig fel sem tűnt neki, hogy az illető aki keresi őt, már majdnem fél perce próbálja elérni. De ő csak átszellemülten énekelte a dal minden egyes sorát. Időközben azért észbe kapott és mobilja után nyúlt, meg sem nézve ki keresi, majd fogadta a hívást.
- Hello? Ki beszél? - szólt bele kicsit elszontyolodva, hogy véget kellett vetnie a számnak.
- Azért ennyire ne örülj nekem. Még zavarba jövök a végén - jött a válasz a vonal másik oldaláról.
Istenem miért ő? Miért megint ő?....
A tegnapi nap nem volt elég? - nyelt egyet Emily.
- Hazudnék, ha azt mondanám kielégített az a csók, de most nem ezért telefonálok.
Emily összehúzta szemét és halkan várt, hogy milyen beszámolóval készül a férfi.
Másodpercek, percek teltek el....
- Eljönnél velem esetleg moziba? - bökte ki aztán végül.
Emily teljesen lefagyott. Erre mégis, hogy lehetne reagálni?
Igen, szeretnék veled elmenni, mert úgy gondolom már fülig beléd estem? Így? Vagy esetleg....Perszez, rohanok is azonnal hozzád, mert egy percet nem bírom ki tovább nélküled? Vagy igen, mert vágyom az érintésedre...?
........
Emily lassan megfordult az ágyában, egy Jint plüsst magához ölelve, széles mosollyal az arcán. Majd szép lassan kinyitotta szemét. Először nem esett le neki semmi, csak tovább motyogott valamit. Úgy tűnt még nem teljesen tért magához.
Igen, Lorenzo menni akarok veled. Bárhova elmegyek, ha rólad van szó.
Rólad? Lorenzo? Máriám!!
Ugrott ki Emily az ágyból, mint akinek azt mondták két perc múlva indul a járata Koreába.
Te?? - mutatott magára teljesen kattantan. - Elmentek neked otthonról? Emily? Az álmodban arról képzelegsz , hogy a tengerparton vagytok és végig csókolóztok, aztán meg, hogy elhív moziba? Meg...meg...meg hogy vágysz a csókjaira és érintéseire - kapott arcához, mert érezte elönti őt a forróság. - Hova lett a híres neves félelmed, te lány? - vonta kérdőre magát.
Egyszercsak megszólalt a mobilja és az hitte őt helyben összeesik. Forgott vele az egész szoba.
Ugye ez nem ő? Még véletlen sem ő?
أنت تقرأ
Always you ~befejezett
عاطفيةEmily egy átlagos lány, aki az álmainak él, ami nem más mint, hogy orvos legyen. Egy nap levelet is kap, hogy felvették az egyetemre, de még nem tudja, hogy mennyire meg fog változni az élete. És talán végre a férfiak iránti bizalma is visszatér? Lo...
