~ 18.fejezet ~

3.5K 129 18
                                    

- Emily! - visított bele a telefonba Elizabeth idegesen. - Hova tűntél a mozi után? El akartam mesélni, hogy Jimmy meghívott kávézni is, erre te nyomtalanul eltűnsz és még a hívásaimra se válaszoltál. Kész csoda, hogy ma már felvetted - hadarta el egy szuszra.

Emily nem szólt semmit, csak nehézkesen felállt az ágyából és a tükréhez sétált.

Egy szörny nézett vele farkas szemet. Kisírt szemek, csapzott haj, szétfolyt smink, beesett arc. Tényleg úgy festett, mint aki élete legsikeresebb horror film forgatására készül. Sajnos persze nem ez volt a helyzet.

- Bocsi..Eli - válaszolt Emily szomorúan. - Tudom, hogy mennyire fontos volt neked a tegnapi nap. De azért jól érezted magad?

- Én igen. Viszont veled valami nagyon rémes dolog történhetett. Szeretnél róla mesélni?

- Hát - szipogott egy picit Emily - tegnap véletlen találkoztam Lorenzoval a moziban. Ugyanabban a teremben volt mint mi - mélyet nyelt majd folytatta. - És elég sok minden történt. Meg is csókolt én meg benyögtem neki, hogy tetszik nekem és szeretem.

- De hát ez csodálatos!

- Hát körülbelül tíz másodpercig az is volt, amíg ki nem jelentette hogy unalmas vagyok és faképnél hagyott. Utána amilyen gyorsan csak tudtam gondolkodás nélkül hazasiettem. Nem akartam akár egy percnél is többet eltölteni ott.

- Ezt a barmot! - csúszott ki Elizabeth száján. - Biztos nem volt magánál tegnap. Miért utasított téged vissza?

- Honnan tudjam? Én se értem - mondta Emily bágyadtan. - Pedig már azt hittem van valami köztünk...de lehet csak én éreztem így.

- Jaj Emily, úgy sajnálom...

- Nincs mit sajnálni. Én vagyok a hülye, hogy egyáltalán mertem remélni, hogy egy hozzám hasonló lányt majd megszeret és talán ki alakul köztünk valami. Hát most pofára estem. Ennyi.

Elizabeth erre már nem tudott mit felelni. Tudta hogy barátnője egyből saját magát fogja okolni olyanért, ami nem is az ő bűne. Így jobb híján megpróbálta elterelni a témát melegebb vizekre, hátha sikerül legalább pár percre kivernie a fejéből Lorenzot.

- Meséljek esetleg az én tegnapi napomról? - kérdezte bizonytalanul, nehogy kihúzza Emilynél a gyufát, vagy legalábbis ne törjön fel újra felszínre a rossz emlék.

- Persze - válaszolt kedvesen és egy erőltetett mosolyra húzta a száját, bár tudta ezt barátnője úgyse látja. Mégis ő legalább megpróbált erősnek tűnni maga előtt, hátha valamennyi minimális életkedv visszatér belé.

- Nos! Miután vége lett a filmnek..

addigra Lorenzo már sehol nem volt - fejezetbe be gondolatban a mondatot.

- ...Jimmy megkérdezte, hogy nem-e lenne kedvem elmenni vele még fagyizni. Én meg egyből rábólintottam a meghívásra.

- Ez kedves tőle - válaszolt tömören Emily.

- Jaj ne tud meg az, és olyan cuki is! Annyira aranyos volt, ahogy zavartan beletúrt a hajába. Azt hittem ott kell engem össze kaparni majd a földről, úgy el kezdett velem minden forogni. Elöntött a forróság és az arcára alig mertem pillantani. Szerintem fülig beleestem.

Always you ~befejezettWhere stories live. Discover now