Always you ~befejezett

~ 15.fejezet ~

Csütörtök. A vizsga napja.

A teremben minden hallgató remegő kézzel lapozgatta át még az utolsó percekben is a füzetének a lapjait.
Egyes lányok idegesen csavargatták ujjuk köré a hajtincseiket. A fiúk pedig már imádkoztak kezüket összekulcsolva, és könnycseppek gördültek le szemükből.
Mindenki pánikba volt esve, hogy mivel készül majd a tanár.

Ez a látvány tárult Emily és barátai elé, amikor beléptek a terembe. Kevesebb, mint 10 perc volt már az óra kezdetéig. Emilynek aznap ez volt a harmadik órája. Sikeresen átélt egy kegyetlenül hosszúnak és unalmasnak ígérkező latin órát és egy előadást valami géntechnológiával kapcsolatban. Azon az órán mindig más előadás van különböző témákkal kapcsolatban. Az előző heti órát nagyon is élvezte , de a géntechnológia valahogy nem tartozott a kedvenc témái közé.

A lány mély levegőt vett és a helyére sétált Jimmyvel és Aliccel egyetemben. Az idő egyre ketyegett és ketyegett. Emily lassan körbenézett a teremben és jobban szemügyre vette a többieket. Egyesek gyorsabban kezdték az ujjaik közt pörgetni a füzetlapokat, páran pedig már feladták a reményt.

- Bízom benne, hogy.. – de csak eddig jutott a mondatban, mert egyszercsak kinyílt a terem ajtaja és Lorenzo sétált be rajta, kezében egy halom papírtömeggel. Ledobta azokat az asztalra és az ijedt arcú fiatalokat kezdte el fürkészni.

- Nos.. – köszörülte meg a torkát. – Szóbelivel készültem eredetileg, de kevés idő híján, gyorsan csak összeállítottam egy 15 oldalas szösszenetet. Mindenki jöjjön ki egyesével és vegyen el egyet, aki visszaült a helyére az kezdheti is a dolgozatot. Két órátok van megírni. Remélem, nem kell mondanom, hogy mindenki írja rá a teljes nevét. Az utolsó embernek Wish kisasszonynak kell lennie. Jó munkát kívánok. – fejezte be a mondanivalóját Lorenzo és leült a székébe.

Emily furcsán pillantott a férfi irányába és sejtelme sem volt arról, miért kell neki az utolsónak lennie. Talán azért, hogy időhátrányból kezdjen?

A hallgatók pedig egyesével az asztalához járultak, és elvették a dolgozatokat. A lány is leült a helyére és kinyitotta a dolgozatot. Először alig hitt a szemének, így megismételve a műveletet, gyorsan becsukta majd újra kinyitotta. Sajnálatára a tartalma nem változott. Az első oldalon egy rövid leírás volt található, nagyjából az, amit Lorenzo az imént szóban elmondott. Egy aprócska kivétellel. Neki még plusz öt oldalt meg kell oldania.

- Oh – kapott a homlokához Lorenzo. – Valamit elfelejtettem megemlíteni. Úgy rémlik, mintha mondtam volna az előző órán, hogy az első áldozatom Wish kisasszony lesz. Szóval ne lepődjön meg, ha neki van pár plusz oldala.

Emily siránkozva az asztalra borult. Teljes mértékben tudta, miért csinálja vele ezt a férfi. Dehogyis azért, mert beszélt vagy nem figyelt az előző órán, egyszerűen csak élvezte nézni, hogy szorult helyzetbe kerül.

***

3 óra múlva a folyosón.

Azt hittem végem... – motyogta maga elé a lány.

A diákok szép lassan hagyták el a termet fülig érő mosollyal az arcukon, miközben azt tárgyalták, hogy hova menjenek "felfrissülni".

Emily remegő kezekkel és lábakkal sétált ki a teremből és esetlenül nekidőlt a falnak csukott szemekkel. Nagyon kimerült. Főleg, hogy 3 órája volt egy huzamban, majd egy 3 órás vizsga.

Falnak? Milyen puha és meleg ez a fal.- hagyott el egy mély sóhajt a lány ajkai, majd elkezdte a falat tapogatni.

- Már képzelegsz is? - kérdezte az illető és közben táskájába helyezte, az eddig kezében szorongatott papírtömeget.