Always you ~befejezett

~ 5.fejezet ~

- Azta! De szép belülről! Kívülről se kutya, de belülről ... mint valami palota – csodálkozott nagy szemekkel Emily miután átlépte az Oxfordi Egyetem küszöbét.  Valóban nagyon szép volt. De nem ez volt az intézmény egyetlen érdeme. Az Oxfordi Egyetem ugyanis a világon a második legrégebbi egyetem, amely a mai napig működik. Emellett mintegy 130 intézete és kutatóközpontja van. Emily pedig most ennek a hatalmas egyetemnek az egyik hallgatója lett. Nagyon örült, hogy egy lépéssel közelebb került az álmához, majd a kezében lévő papírra vetette tekintetét.

- Azt írja, hogy... 5. emelet 20-as terem?? – nézett maga elé Emily s kérdően megállt egy pillanatra, és magában feltette a kérdést. – Ez mind szép és jó, de hogyan jutok el a termemhez? Az se tudom, merre van az arra.... – s egy picit könnybe lábadt a szeme. Azonban egyszer csak hirtelen valaki megfogta hátulról a vállát.

- Szia. Új vagy itt? Körbejárjam veled az épületet? Hova kell eljutnod? Milyen terem? Szólj nyugodtan, ha bármiben is segítségedre lehetek. Engem Natashanák hívnak, örvendek – kezdte az idegen a mondanivalóját, de Emily nem tudott vele lépést tartatni, olyan gyorsan beszélt.

- Szia. Engem Emilynek hívnak – kezdte félénken a lány. – Ez az első napom az egyetemen, de máris elvesztem. Az 5. emelet 20-as terembe kéne eljutnom valahogy. Viszont azt se tudom, merre induljak el.

- Oh értem – mosolyodott el Natasha. – Akkor hagy segítsek neked. Én már másodéves hallgató vagyok, így ismerem itt a járást. Gyere velem – mondta, majd kezét nyújtotta Emilynek és elindultak felkeresni a termet.

***

- Itt is volnánk – mutatott egy hatalmas ajtóra Natasha. – Bár már 10 perce elkezdődött óra, ha jól látom –mondta majd egy falon lévő papírra nézett. – Szerintem gyorsan menj be, talán nem fog haragudni a lektor. Viszont mindjárt 9 óra, és hamarosan nekem is kezdődik az órám – intett a lány majd elsietett, de lehetett hallani, hogy valamit kiabál még Emilynek. – Maradj itt az órád után, idejövök majd. S ezzel Natasha köddé vált, Emily pedig egyedül maradt. 

A lány félve, de azt ajtó kilincsére tette a kezét és benyitott. A teremben mindenki egy emberként nézett össze, majd az idegenre meredtek, aki éppen megzavarta az órájukat. A lektor pedig, aki eddig nagyban magyarázott a táblánál, a hallgatók merev tekintetét követve, ő is az éppen belépő Emilyt kezdte el nézni. A csendet a lány törte meg.

- Jó napot. Sziasztok. Emilynek hívnak. Szóval.. én új lennék itt.. – Emily a kínos csend miatt, alig bírt beszélni – Idefele eltévedtem, ezért késtem egy kicsikét. Elnézést – mondta remegő hangon majd a lektorra nézett.

- Ne zavard meg az órám, ülj le egy szabad helyre és figyelj. Utálom, ha a szavamba vágnak, vagy meg kell állnom valami miatt.

- Tanár úr! Még nem is kezdte el az előadást. Alighogy bemutatkozott nekünk – állt fel egy fiú, majd Emilyre nézett – Nyugodtan gyere és ülj le. A többségünknek szintén ez az első napja. Habár úgy tűnik te a beiratkozásnál sem voltál itt, ezért minden biztos nagyon idegen még neked – nyugtatta meg a fiú Emilyt.

A fiú igazán sármos külsővel lett megáldva. Hosszú szempillája, nagy kék szeme, fekete haja, jól kidolgozott teste és telt ajkai arról árulkodtak, hogy biztos valami modell. Emily szeme pedig mintha kiesett volna a helyéről csak nézett egyenes a fiúra. A rövid csöndet a tanár törte meg.

- Eric! Egy, ne szólj közbe, ha beszélek. Kettő, hagyd békén a lányokat. Hánynak akarod még elcsavarni a fejét? – majd a megmerevedett Emilyre mutatott.