Always you ~befejezett

~ 6.fejezet ~

Lorenzo nagy sóhajtások közepette leült foteljébe, és a kezében lévő papírtömeget ledobta maga mellé. A mai nap során már több beteget is megvizsgált, és mindnek a korképe most ott hevert mellette a fotelban.

Voltak köztük komás betegek, egy terhes nő, egy bárányhimlős kisgyerek, két másik gyerek, akik ételmérgezést kaptak, de emellett volt egy tumoros beteg és még kisebb sérüléseket elszenvedett páciensek. Tény, ami tény, nagyon sok betege volt, és ez mind egy nap alatt. Egy kis pihenés gyanánt becsukta a szemét hátha aludhat egy kicsit, de a következő percben már kopogtak az ajtaján. Lorenzo keletlenül, de felült és engedélyt adott az illetőnek, hogy belépjen. Az ajtóban egy idős néni állt, de fehér köpenye arról árulkodott, hogy maga is orvos.

- Elnézést, ha megzavartalak – kért egyből elnézést, amikor meglátta a férfi szúrós tekintetét, de folytatta mondanivalóját. – Hamarosan érkeznek az oxfordi egyetemi hallgatók gyakorlatra, és te vagy a kiírt orvos, hogy megmutasd, mit csinálunk munka közben. Lorenzo kérdően nézett az idős hölgyre.

- Nekem erről senki sem szólt eddig.

- Hát most jöttem szólni – mentegetőzött a néni.– 5-re érkeznek, addig legyél készen a papírjaiddal és minden szükséges eszközzel. Két beteget kell ellátnod, egy sérültet és az egyik ételmérgezést kapott gyereket, akinek te vagy a felelős orvosa. Ezzel az idős asszony gyorsan el is sietett, egyedül hagyva a bosszankodó Lorenzot. A férfi papírtömegére tekintett, és szemét forgatva, de átlapozta, hogy kikeresse a gyerek korképét.

***

Ez idő alatt Emily és Eric csoportja már a kórház ajtaja előtt állt. Mind készen álltak arra, hogy a világ leghíresebb orvosát végre láthassák munka közben. Emily volt talán a legizgatottabb mind közül, akinek már régóta az volt az álma, hogy orvos legyen, és az embereken segítsen. Azonban azt még nem tudta, hogy miután meglátja a nevezetes híres orvost, nagyot fog csalódni. A csoport, a lektort követve, bement az épületbe és elmentek megkeresni azt a kórtermet, ahol majd vár rájuk az orvos meg a betege. Pár perc alatt meg is érkeztek és benyitottak a szobába. A már kíváncsian várt személy azonban nem volt jelen. Ezért a lektor ejtett pár szót a formaiságokról, és felszólította az összes jelenlevő gyakornokot, hogy figyelmesen nézzék majd őt munka közben és mindig folyamatosan jegyzeteljenek. Ezután lépések hallatszottak az ajtó felől, és végre benyitott Ő, vagyis Lorenzo. Mindenki izgatottan nézett Lorenzora, kivéve egy valakit, persze hogy Emilyt. A lányt ennél nagyobb csalódás soha nem érte életében. Még a volt barátjában sem csalódott ekkorát, aki miatt megutálta a férfiakat, de Lorenzo ezen is túltett. Emily beszédre is nyitotta a száját, de a férfi egy leheletnyivel gyorsabb volt.

- Nocsak, hát te? – majd Emilyre mutatott. – Nem hittem volna, hogy itt látjuk egymást újra. Csak gondolnom kell rád és megjelensz előttem?

Eric és a többi hallgató csak tátott szájjal nézett, honnan ismeri Emily a híres orvost és mi lehet közük a kapcsolat, hogy az még gondol is rá. Emily azonban nyugodt maradt.

- Jöttem megnézni, hogy dolgozik munka közben az az orvos, akit a világon, itt közelebb lépett a férfihez, hogy a többiek ne hallják, a legrosszabbnak mondanak – mondta a lány, majd gúnyos mosolyra húzta a száját. Lorenzonak egy pillanattal se kellett több és közel hajolt a lány arcához.

- Biztosan nagyon hiányozhattam neked, ha egy hetet sem bírtál ki nélkülem – válaszolt a férfi önelégülten és közben bedobta, a „le veszlek a lábadról" mosolyát, amiért meghalt volna minden nő, de nem Emily, aki félt a férfiaktól, főleg ilyen testközelben. Alig pár centiméter választotta el őket egymástól, ezért a lány gyorsan hátrálni kezdett, és miután újra a komfortzónájában érezte magát válaszra nyitotta a száját.