Always you ~befejezett

~ 22.fejezet ~

"Lorenzonak

Amikor ezt a leveled megtalálod, én már nem leszek itt. Először úgy gondoltam jobb lenne, ha nem értesülsz róla, hogy itt jártam, de végül mégis meggondoltam magam. Nem szerettem volna szó nélkül elbúcsúzni.

A múltkori beszélgetésünktől függetlenül, nagyon aggódtam miattad, amikor meghallottam, hogy az édesanyád elhunyt. Úgy éreztem veled kell lennem ilyen nehéz időkben, de....de én túl gyenge vagyok. Nem tudom mit tehetnék érted. Amikor láttam hogy álmodban sírtál az anyukád után, azt hittem az én szívem is darabjaira törik. Nem bírnám ki, ha még egyszer ilyen szomorúnak kéne látnom téged. Ezért sem akarom, hogy ha velem bármi történne, akkor miattam is szomorú legyél. Nem akarom, hogy egymásnak szenvedést okozunk. Ezért is mondok le az érzéseimről irántad. Az lenne a legjobb, ha az egyetemre se jönnél vissza többet, bár ezt nem én döntöm el.

P.S Nagyon, nagyon szeretlek, de nem én vagyok a megfelelő lány számodra. Remélem a jövőben találsz valakit, akit tiszta szívből tudsz szeretni.

Ciao!"

- Mégis mi ez??? - hördült fel idegesen Lorenzo és a földre hajította a papírt, miután sikerült azt jó apróra összegyűrni.

Idegesen a telefonjához kapott és kikereste Emily számát.

Azt hiszed ezzel megelégszem? Tévedés!

Közel egy teljes percet várt arra, hogy Emily felvegye, de a lány csaknem fogadta a hívását, pedig kicsöngött.

Lorenzo felkapta a zakóját, kezébe fogta kulcsait és tárcáját majd lesietett Michaelhez.

Amikor leért, szerencséjére valóban ott találta és a recepciós nőt is, akit Michael párszor már helyettesített.

Odasietett hozzájuk és azonnal letámadta őket.

- Itt volt egy lány, ugye? Egy lány, aki Emilynek hívnak.

Mindketten ijedten néztek vissza Lorenzora.

- Honnan tudja, hogy itt volt? - kérdezte döbbenten Micheal.

Lorenzo csak felemelte a kezében az összegyűrt lapot és egy ideges sóhajtás hagyta el a száját.

- Ez! Egy levél tőle! Valamelyikőtök hívja fel, nekem nem veszi fel... mindjárt mondom a számát.

Így Lorenzo remélve hátha ismeretlen számot felvesz Emily, a füléhez emelte Michael telefonját és várt.

De nem történt semmi. Eltelt egy perc, eltelt kettő, még mindig semmi.

Lorenzo remegő kézzel adta vissza a telefont, és alig bírta visszatartani magát, hogy nehogy széttörjön valamit.

Egyszerűen nem értette miért történik ez most vele, pont vele.

- Elnézést ura...., - kezdett bele a mondatba Michael, de aztán rájött, hogy Lorenzo azt mondta, nyugodtan tegezheti így gyorsan átváltott - de emlékszel a tegnap estére? - próbálkozott óvatosan.

- Tegnap estére? - tűnődött Lorenzo. Hát persze, sikerült Raymondot és a kiszemeltjét összehozni, én pedig azután vissza akartam jönni, de valami nő elkezdett idegesíteni és folyamatosan beszélgetni akart ...és utána...utána?