You Know Me. /Magcon FF.😍/

Chapter 1

-Nashy!Add már vissza!-üvöltök a tesómra, aki éppen a neszeszeremmel rohangál a lakásban össze-vissza.

-Neeeeem!-kiabál a lépcsőről lefele menet.

-Mi ez az ordítozás?Most ért haza apátok és elment lepihenni.Ennyire legyetek már tekintettel a többiekre.-szidott le anyu, a kezét egy konyharuhába törölve.

-Anyaa..nem adja ide a neszeszeremet, de nekem készülni kellene mert megyek el és NEM ADJA IDE!!!!

-Előszór is Nash add vissza a húgodnak a dolgait, másodjára Hope!Nem mész te sehova! Mindjárt kész az ebéd és itthon fogsz enni. Nem járhatsz el mindig azokkal a fiúkákkal vlogolni vagy isten tudja mit csinaltok. Alig vagy itthon és a szüleiddel is rossz kapcsolatot ápolsz!Ez így nem mehet tovább!Rossz hatással van rád ez az egész celebesdi egyetemben azzal a 9 fiúval!Nem endedlek el többet velük egyikőtöket  sem!

-Hogy MIVAN?-kérdeztük teljesen egyszerre a bátyámmal 

-Egyikőtök sem megy ezekkel a fiúkkal egy egész hétig sehova! Érthető voltam?

-Na várj...visszatérve az előző mondataidhoz-kedett bele Nash-mi is annak az oka hogy nem 'ápolunk jó kapcsolatot' veletek?Talán az hogy soha nem vagytok itthon.Ezt bártan ki merem állítani hogy mind a kettőnk életében a fiúk és a youtuber illetve a viner lét a legjobb dolog.De tessék csak tilts el indet minden jótól ami az életünkben van!-vitte feljebb a hangsúlyt.

-Tudjátok baromi idegesítő tud lenni hogy ennyire jól kijöttök, hogy együtt csináltok mindent és hogy teljesen egy a véleményetek.Nem tudtok elszakadni egymástól! Melyik 5 éves gyerek szeretne közös szobát a testvérével?Egyik sem.Jézus isten! 5 éves korotok óta össze vagytok zárva! Egy szobában laktok, ami úgy néz ki mintha egy disznóól lenne.Nem engedtek senkit se oda!Teljesen elvagytok zárkózva a családotok elől! A ti világotokba csak ti ketten és az a 9 idióta létezik! Külön szobába fogtok mostantól lakni. Teljesen megbolondultatot!-kiabált velünk.És még azt hittem hogy szeret minket. CSak egy átoknak tart minket.Ilyet ezelőtt még soha nem mondott így a szemünkbe.

-Ha kettéválasztasz minket elköltözünk.-jelentettem ki magabiztosan.

-Miért akartok minden áron együtt lenni? Külön is van ám élet!-És még ő van felháborodva?

-Te amúgy tisztában vagy azzal hogy az előbb mondtad ránk hogy nem kellünk?Csak szebben megfogalmazva!-Kérdezte Nash.-Miért hiszed azt hogy nekünk rossz az ahogy most kettőnk közt van?-mutatott rám meg magára már-már kiabálva-

-Nem úgy gondoltam.-susogta elhaló hangon.

-Képzelem.Tudod mit? Rohadtul nem érdekelsz! Ha nem kellek vagy kellünk nektek akkor innentől hozzátok sem fogok szólni.Ennyit erről.Szerinted ez milyen érzés nekem? A saját anyánk nem örül annak hogy a gyerekei nem veszekednek hanem jól megvannak együtt? És ha túl sokat vagyunk együtt? Akkor mi van?Mit tudsz tenni ellene? Annyira nem értelek de komolyan. Nash! a neszeszeremet kérlek.-mondtam, erre ő a kezembe nyomta az említett tárgyat-kösz. Elmentem itthonról. Vacsira jövök.-elindultam felfelé a lépcsőn.

-Várj!-szólt sz anyám.vissza fordultam, kérdő pillantással kértem hogy folytassa-Szeretlek titeket.- mondta majd visszament a konyhába.

Ma sem megyek sehova. Mindig sikerül elbasznia a kedvemet.Telefonáltam Caméknek hogy nemtudok menni, majd bepótoljuk.:/

Ez hihetetlen! Nem is nekünk mondta hanem a padlónak basszameg! Nem volt képes a szemünkbe mondani? Ez szánalmas.

Nincs túl jó viszonyom az anyámmal-amit már párszor említettem-de ez nagyon rosszul érintett.Meg mi az hogy először azt mondja hogy nem kellünk neki meg hogy meg vagyunk bolondulva utána meg hirtelen szeret? Az évek alatt soha nem próbált meg velünk-velem legalább is- beszélgetést kezdeményezni komolyabb témákkal kapcsolatban. Nem kérdezte meg hogy vagyok a nagyi halála után vagy amikor szakítottunk Adammal. Le se szart. És az a legrosszabb az egészben hogy nem is ismer. Apa is többet tud rólunk mint ő.Fogalma sincsen arról hogy milyen témát hogyan viselek,kezelek, vagy hogy mire hogan reagálok. De meg sem próbál megismerni. Se engem se Nasht.