You Know Me. /Magcon FF.😍/

Chapter 47

Amíg a fiúk öltözőjébe maradtunk Lexivel,megkívàntam valami alkoholt.Lexi mosdóban van szóval szabad a pàlya. Elkezdtem kutakodni,mindenhol.Pàr percre rà,talàltam egy màr felbontott üveget.Màr hiànyzott belőle,szóval pàr korty igazàn nem fog feltűnni. Ittam pàr kortyot,majd lefeküdtem a kanapéra, mert egy kicsit megfàjdult a fejem. Lexi visszajött,majd bekapcsolt egy hangszórón egy 5 seconds of summer szàmot. Elkezdett tàncikàlni,majd engem is felàllított,mondvàn hogy buli van. Aztàn minél tovàbb tàncoltunk,annàl jobb lett a hangulatom,és már a fejem sem érdekelt annyira.
Majd mikor a fiúk visszaértek, elindultunk Cameronékhoz. Jézusom. Ha valaki azt mondja nekem pár hónappal ezelőtt,hogy Luke,Calum, Michael, és Ashton fog egy autóban utazni velem, helyben kiröhögöm és kézbe adok neki egy beutalót a pszichiátriára. De hát mégis,itt vagyunk. És röhögünk minden faszságon.Nagyon boldog vagyok. Teljesült egy vágyam. Még több is.
Cameronékhoz megérkezve mindenki nagy robajjal berontott. A többi magcon srác már ott volt,és ők is nagyon nevettek valamin. Cameron és a 5sos fiúk lepacsiztak. A többiek bemutatkoztak egymàsnak (mintha nem ismerne mindenki mindenkit a médiàból) és ők is lepacsiztak,és tudjátok az a tipikus fiús félvállas ölelkezés volt. Rengeteget beszélgettünk. Sokan közülünk pakoltak ki a viccesebnél viccesebb insta sztorikat,képeket. Aztán csak elkezdtünk beszélgetni mindenféle dolgokról. Irtózatosan nagyon jól elvoltunk.
Pàr óra elteltével már este 11 óra felé járhatott az idő. A sràcok visszamentek a hotelbe,mert ők holnap mennek tovább koncerteket adni. Aztán a mi csapatunk is szétszéledt. Az biztos hogy egy nagyon király napot tudhatok a magaménak.Nash,Hayes és én a buszmegállóba mentünk,mivel nincs kocsink, és én lebeszéltem drága tesókàimat arról,hogy más embert mozgósítsunk,azért,hogy mi hazajussunk.
Mikor hazaértünk,én bementem Skylinnhoz,aki màr nagyban aludt. Adtam egy puszit a homlokàra,majd felmentem a szobámba,ahol Nash egy alsóba feküdt az àgyàban,a telefonjàt nyomkodva.
Nem szóltam egy szót se,csak leültem az íróasztalomhoz, és a fülhallgatót beüzemelve zenét hallgattam, és elkezdtem ranzolgatni valamit. Nash lekapcsolta a nagy lámpát,szóval nekem maradt az iroasztalon lévő kislapma.
-Ne ott aludj majd el.-figyelmeztetett. -Jóéjszakát Hope.
-Neked is.-feleltem halkan. 
Egy kis időn belül nagyon elàlmosodtam, és nem tehetek róla,de ott aludtam el, halvány vonalakat húzva a rajzomon.)

-Mire volt ez jó? Hm?-kérdezte rémisztően nyugodtan.
-É-én..-egy szót sem bírtam kinyögni.
-Mire jó az neked hogy teljesen összekavarsz engem? Egyszer azt mondod szeretsz,majd összejössz màssal. Élvezed ezt? Élvezed hogy szinte majdnem mindegyik srác utánad epekedik? Élvezed hogy kijátszod őket? Hope! Dönts már végre!-dühöngött.
-Nemtudom...-kezdtem volna bele.
-Mit?-kiàltott fel,és megragadta a felkaromat. De olyan erővel,ami már fájdalmat okozott.-Mit nem tudsz? Beszélj! -szorított a fogàsàn.
-Brent!-kiàltottam fel. -De hisz neked barátnőd van,csezd meg!-dobbantottam egyet a lábammal. Láthatóan felhúztam, és még jobban szorította a felkaromat.-B-brent..ez már nagyon fáj..-néztem rá.
-Milyen kicsi a fájdalomküszöböd,bogaram. Ezt megtanuljuk növelni,oké?-mosolygott rám anygyalian. Mintha hirtelen kicserélték volna. Elkezdett ráncigálni egy szoba felé,és amint beértünk,két karomat lánccal felkötözte egy plafonhoz rögzített karikàhoz,majd az egyik kisasztalhoz vonult. Ott matatott valamit.
-Most meg mit csinálsz?-kérdeztem rémülten.
-Mondtam màr.. növeljük a fàjdalom küszöbödet.-fordult hátra hozzám mosolyogva. Letépte rólam a pólómat,így egy szál fekete melltartóban álltam előtte.
-Én nem szeretném.. kérlek.
-Hát ha nem te,akkor más.-mutatott egy sötét sarokra,ami abban a pillanatban kivilágosodott, és megpillanthattam Nasht. A szájában egy rongy darab ékeskedett, és ő is ugyanúgy ki volt kötözve mint én,ő is póló nélkül.
-Vagyis...eszembe jutott egy jobb ötlet.-dobódott fel egy pillanat alatt mégjobban.
-Hagyd őt békén könyörgöm!-kezdtem el sírni.
-Akkor veled kezdem.-mosolygott rám. Erre Nash csak elkezdett rángatózni,és 'sikitott' annyira amennyire csak tudott. -Mond egy számot egytől ötig.-parancsolta
-Hat.-feleltem dacosan.
-Ó! Hàt azt későbbre terveztem, de te akartad!-mosolygott anygyalian.
Visszafordult a kis asztalkàjához,és valamit megint tevékenykedett.
-Jajj! Majd' elfelejtettem! -húzott élő egy szemkötőt,majd közeledett felém. Kétségbeesetten rànéztem testvéremre, minden érzelmemet belesűrítve abba az egyetlen pillantàsba, majd ràmkerült a szemtakaró. Borzalmas volt. Majd csak csattogàsokat hallottam,és Nash ficánkolását.
-Nos..ez itt a hatos számú. Nem ígérem hogy nem fog fájni,de az a lényeg nem?-nevetett fel lazán. Hirtelen rettentő égető fájdalmat éreztem a jobb mellem alatt. Kiáltottam,sírtam,és sírtam majd kiáltottam. Megbillogozott. Rettentően fájt.
-Te akartad,bogaram.-suttogta a fülembe,majd feltolta a szemkötöt,így megláthatta vörös szemeimet és elfolyt sminkemet. Majd Nash felé igyekezett. Ugyanoda irányította a forró vasat,ahova nekem is csinálta. Üvöltöttem hogy ne tegye. Nash rám nézett,és istenem,mennyi fájdalmat láttam a szemében. Bár át tudnám venni minden fájdalmát! Ő szorosan...nagyon nagyon szorosan összeszorította a szemét,és csak egy nyögést hallatott,amikor megérezte a fájdalmat.
-Ezt miért csináltad?-sirtam.
-Jajj! Nem mondtam volna? -nevetett fel látszólag zavartan.-Nos...elmagyarázom úgy hogy te is megértsd. Fájdalmat okoztam neked,kiáltottál, ezért a másiknak is fájdalmat okoztam. Nem kiáltasz, megússza. Ha mégsem bírnád, megnyugtatlak hogy ugyanazt fogja kapni,amit te is. Fő az egyenlőség,nemde?-kacsintott rám. Ha egyszer vége lesz ennek a borzalomnak, nem ússza meg épségben,azt garantálom. Bosszúsan összehúztam a szememet,és a gonosz Brentre meredtem.
-Mondj egy számot egy és öt között bogaram.- húzta végig az ujját a nyakam vonalán.Elrántottam a feje előle,de persze ez semmit sem ért,hiszen én ki vagyok kötözve!
-Kettő.-motyogtam sírós hangon. A sebhelyem elkezdett viszketni,és borzasztóan fájt még mindig.
-Sima liba!-nevetett fel.-Ezt még szerintem élvezni is fogod.-mosolygott rám pajkosan.-Viszont ehhez a nadrágra nincs szükség.-vagta le a farmerem egy ollóval. Egy bicskát ragadott a kezébe,és különböző mintákat karcolt bele a bőrömbe. Legtöbbször érzékeny helyen,ezért nagyon erősen koncentráltam arra,hogy nehogy hangot adjak ki. Nash igyis eleget szenvedett miattam. Túl sokat is. Lenéztem, éppen puszikat adott a belső combomra. Majd odakarcolta a nevét. Egy másik helyre egy csillagot. Egy kést. Egy rózsát. Összesen 6 db minta lett. Sikerült megvédenem Nasht legalább ettől. Szemkötöt visszahúzta a szememre,majd távolodó lépteit hallottam. Suttogott valamit, feltételezem Nashnak. Egy hangos puffanás hallatszott, egy puskáéhoz hasonló. Sírtam és reszkettem az idegességtől,a félelemtől.Imatkoztam hogy a bàtyámnak semmi baja ne essen. Már csak azt hallottam hogy Nash felüvölt. Majd én is égető fájdalmat és forró folyadékot éreztem a lábamon  egy puffanás után.

-Nash!-ültem fel hirtelen sírva. Fel sem fogtam mi történik körülöttem,csak azt hogy zuhanok és rendesen beverem mindenemet. Felborultam a székkel. Affene. Körül néztem a testem azon részein,ahol az álmomban bàntottak. Semmi billog nem volt rajtam,nuku karc. És hála istennek semmilyen lőtt seb. Gyorsan felpattantam, majd Nasht is leellenőriztem. A paplanját felhajtottam,megnéztem a lábát, a felső testét.Karcmentes.
-Hope?-kérdezte rekedten,és laposakat pillantva.
Megràztam a fejem Majd csak pityeregve bebújtam mellé,és az egyik ujjammal simogattam a hasán lévő anyajegyeket. Nem tudtam visszaaludni. És valamiféle megnyugvásra volt szükségem. Felkelteni mégjobban nagyon önző dolog, ezért csak a gondolataimat tereltem el másfelé. Ha belegondolok,hogy ez akár valóság is lehetne,elfog a síró görcs. Nem volt másképp, elkezdtem pityeregni Nash csupasz vállán.
- Sajnálom.-suttogtam. majd puszit adtam az arcàra,és mégjobban befészkeltem magam mellé. Ő csak átölelt,és szokásához híven,ott volt velem.