You Know Me. /Magcon FF.😍/

Chapter 43

Mikor felébredtem,egy teljesen más közegben voltam.Nem tudtam,hogy hol vagyok,hogy ki hozott ide,hogy mennyi az idő. Csak azt tudtam,hogy rettentően fáj a fejem,és haza akarok menni..Nashez. Körülnéztem a szobába,jobban mondva valami padlás szerű miniatűr szobába. Volt bent egy ágy,egy íróasztal,szekrény,sötét falak,és borzasztóan nagy kupi. Egy pici ablak volt a falon,és azon kívül sötétség volt. Kezdtem pánikba esni, alig kaptam levegőt.
Nemtudom hol vagyok,nem tudom kivel.Senki nincs itt és haza akarok menni.-pörögtek a gondolataim.
Nemtudom mennyi idő telhetett el,mire lenyugodtam. A táskám a szoba másik felébe volt lerakva egy fotelba. Odakúsztam hangtalanul,és előkotortam a telefonomat.Elöszor az időt néztem meg; hajnal 3 óra van.+ 1 üzenet. Jasontől. 3 perce írta.
Jas❤: Szakítani akarok.💔
Hope❤: Miért?-pötyögtem be.
Hope❤:Inkább nekem lenne okom szakítani.

Ha arra gondolok hogy szemem előtt csinálta Ericaval,ismét rámtör a sírógörcs,és alig tudom visszatartani a könnyeimet. Tudjátok van az a sírás amikor hangosan feltör,kapkodod a levegőt,az a mélyről jövő zokogás. Na,ez volt velem is. És nem vagyok benne biztos,hogy sikerült visszatartanom.

Jas❤:Tudom hogy szemelytelen meg minden faszsag,de megerdemled az igazsagot. Az igazsag pedig az,hogy csak kihasznaltalak.😅 Olyan kis naiv vagy,Szivem.
Hope❤:engem te ne szolits tobbet igy.!
Jas❤:😁 Szerinted miert valtozott meg a yt feloli erdeklosedem? Hires vagy..en nem voltam. Ha csúnyán akarom kifejezni magamat akkor azt mondanam hogy felmasztam rajtad.:) igaz meg nem vagyok vilagszerte ismert,de hala neked,sokan ismernek. A kinezetem is fullos,es a tartalmam is vicces. Legjobb kombinacio.:) sajnalom edes.
Hope❤:🖕 Rohadj meg.

Megjegyzem,itt már bömböltem. A szoba tulajdonosának a párnájába döntöttem a fejem,remélve ez tompítja a hangokat kifele. Egyébként a szoba tulajdonosa szerintem egy fiú lehet,a szoba stílusából kiindulva.
Egy kis idő után összeszedtem magamat,már amennyire tudtam és összeszedtem a cuccomat ami csak a táskám meg a kabátom,majd óvatos léptekkel elindultam lefele a lépcsőn. Esetleges esetben nem akartam senkit felébreszteni aki alszik,ezért megpróbáltam a sírásomat a minimálisra csökkenteni és gyorsan elhúzni innen. Éppen a bejárati ajtó kilincsével babráltam,ugyanis beragadt,akikor hangokat hallottam a hátam mögül.Még sietősebbre vettem a tempót,de az a rohadt ajtó csak nem akart kinyílni. A léptek egyre csak közeledtek,és már megint egy pánikroham szélén álltam. A pánikroham olyan mint mondjuk egy hurrikán. Tudod/érzed hogy jön,közeledik,de nem tudod megállítani. Majd mikor ideér mindent felfordít,óriási galibát hagyva maga mögött.Az ajtót már sírva rángattam,és végre kinyílt. Azonnal kirohantam..volna,ha nem botlok meg a köszöbben.
-Hé,hé..Óvatosan.-tartott meg az ismeretlen.
-E-engedj el.-kértem kissé dadogva. Hát ehhez van a legkevesebb kedvem most komolyan. Összevesztem a családommal egy szemétláda miatt,aki kihasznált,megcsalt,majd szakított velem. Aztán amikor haza akarok jutni,egy ismeretlen helyen ébredek,azt sem tudom hol vagyok,és mit akar velem ez a valaki. A mobilom lemerült,segítséget sem tudok hívni.
-Jólvan..-tette fel a kezét,mutatva hogy nincs nála semmi,amivel bánthatna.-Jól vagy?-érdeklődött.
-Igen. Te meg ki vagy?-kérdeztem halkan,tartva a tisztes távolságot.
-Blake..Blake Rivera.Te pedig Hope Grier.
-Igen..te vagy Brent tesója igaz?-Végre ránéztem,és amennyire tudtam,tanulmányoztam az arcát a sötétben. Brent 2.0. Vagyis inkább Brent Blake 2.0,mivel Blake az idősebb.
-Ühüm.-bólogatott.-Megfogsz fázni. Gyere be.
-Haza akarok menni.-suttogtam,keresztbe téve a kezemet,ezzel is melegítve magamat.
-Ne hülyéskedj. Itt vagy a melegbe,reggel ígérem hogy hazaviszlek.
-Kérlek.-sírtam el magam.
-Shh..ne sírj..-jött közelebb,de én hátráltam.-Oké..megértettem. Sajnálom.
-Vigyél már haza!-sírtam,miközben dobbantottam egyet a lábammal.
-Hope..nyugodj meg jó?
-Kösz hogy idehoztál meg minden,de Akkor ne vigyél,baszki. Hazamegyek egyedül.-akadtam ki és elindultam egyedül. Körbenéztem,megpróbáltam azonosítani hogy merre is van az a haza.Elindultam az általam helyesnek vélt irányba. Nem mondom hogy nem fáztam Január közepén egy pólóba-mivel természetesen a nagy izgalmak közepette a kabátom ott maradt. Még jó hogy a táskám nálam van.
Hirtelen egy autó jött mellettem lassan,az én tempómba.Lehúzódott mellettem az ablak,és mögötte Blaket véltem felfedezni.
-Pattanj be.-mosolygott rám.
-köszönöm.-mondtam,miközben megdörzsöktem a felkarom.
-Itt a kabátod.-nyújtotta oda nekem.-Vedd fel.
-Oké..-csináltam amit mondott.Vajon a pulcsim hol lehet?
-Öhm..-'szólaltam' meg.
-igen?-nézett rám,miközben egy dugóban rostokoltunk. Hiába van hajnal,New York nem alszik.
-Erről ha lehet..ne mondj semmit Brentnek oké?
-Miért?
-Nem akarom h tudja..tudják. Ne érts félre,igazán köszönön hogy felkapartál,de akkor is. Egyébként is...hogy találtál rám.? És honnan tudtad hogy én vagyok az?
-Munkából mentem haza,és nem tudtam hogy te vagy az.Láttam hogy egy lány fekszik az út szélén,persze hogy nem hagyom ott a minusz fokokban. Aztán megláttalak és felismertelek.Ismertelek már a netről,meg Brent is mondott dolgokat.. Hazavittelek,és ennyi történt.
-Ez igazán kedves tőled...mármint hogy magaddal vittél.-mosolyodtam el egy picit,és próbáltam nem rákérdezni,vajon miket mondhatott rólam brent?
-Mi történt?
-hm?-kérdeztem vissza.
-Mi történt?-ismételte meg.
-Nem értem miről beszélsz.-kaptam el a fejem,és néztem az égig érő felhőkarcolókat,a hirdetőtáblákat,és minden mást. Próbáltam visszanyelni a könnyeimet.
-Ne nézz hülyének.Nem mindennapi látvány,ahogy egy 18 éves lány fekszik az út szélén kisírt szemekkel,olyan hidegen,mint egy jégcsap.Nyílván voltál valakikkel,akiket úgymond elhagytál.Ha magadtól mentél volna,nem feküdtél volna az út szélén,ami megjegyzem elég veszélyes húzás volt,nem sírtál volna,és hazamentél volna,úgy,ahogy jöttél.
-Csak..mindegy nem lényeg.-préseltem ki a szavakat nagy nehezen
-Hhh.-sóhajtott,de nem szólt semmit.
Én feltekertem a fűtést,mivel így is majd' megfagytam.
Blake hirtelen rámkapta a fejét,amitől picit megijedtem.
-Szabad?-utaltam a kalcsolóra.
-Persze..csak nyugodtan.-ráncolta a szemöldökét. Nem értettem mi baja.És kezdtem álmos lenni,és a kabátomba burkolózva,fejemet az ablaknak döntve pihentem. Egy idő után valószínüleg bealudtam,mert arra keltem,hogy valaki rázogatja a vállam.
-Hé..Ébredj..Megjöttünk. Itthon vagy.-mosolygott rám Blake.
-Köszönöm..és hogy nem hagytál ott..és ne haragudj a kellemetlenségekért.-néztem félre zavartan.
-igazán semmiség. Majd még összefutunk..gondolom.-mosolygott rám.
-Szia Blake.-köszöntem el,majd lassacskán beszenvedtem magamat a lakásba. Elég sokáig tartott,picit kába voltam. Blake megvárta,míg beérek a lakásba,csak azután hajtott el.
Nem akartam senkit felkelteni,de ezek szerint mégis siekerült,ugyanis gyors lábdobbanásokat hallottam közeledni.
-Nash..-néztem a tesómra könnyes szemekkel,majd a mai este nem másodjára elsírtam magamat. Ugyanaz a mélyről jövő zokogás lett úrrá rajtam.-Én..én...úgy sajnálom.-sírtam a vállába.-Ne haragudj..-öleltem szorosan. Még közelebb akartam tudni magamhoz,ezért felugrottam az ölébe,és nagyon szorosan öleltem magamhoz.Ő is szorosan tartott. A lábamat összekulcsoltam a háta mögött,és tovább áztattam a ...nem...nem a pólóját. Nem volt rajta semmi. Szóval a bőrét. De nem úgy nézett ki mint akit ez zavar. Hallottam hogy ő is elkezd sírni.