You Know Me. /Magcon FF.😍/

Chapter 3

  ,,-Nash, tudom hogy nincs jó viszonyunk anyával de ez nagyon rosszul esik.Eddig soha nem mondott nekünk ilyeneket. -éreztem ahogyan a könnyek gyűlnek a szemembe, majd lefolynak azok.És nem tagadom. Úton Cameronhoz, anya miatt, a 10es buszon elkezdtem sírni a bátyám társaságában. 

-Figyelj-fogta két keze közé az arcom és nagy hüvelykujjaival letörölte a sós könnycseppjeimet az arcomról-Megoldjuk.Oké? Nézz meg engem! Én már rég nem anyaként nézek rá. Eltaszított magától minket. Emlékszel hányszor próbáltunk odamenni hozzá mikor még kicsik voltunk?Mindig volt valami kifogása, hogy miért nem ér rá.Nem foglalkozott velünk.Ne várj tőle sokat, oké?Ha kell kérünk apától pénzt, és kiveszünk egy albit. -mondta. Az utolsó mondaton elnevettem magam, ahogyan elképzeltem magunkat egy lakásban.Állna a sok mosogatásra váró edény, sok szennyes ruha, rengetek szemetes zsák, mert lusták vagyunk levinni a kukába. Te jó isten.:D

-Oké.-halványan elmosolyodtam és ráhajtottam a fejem a vállára, mire ő egy puszit nyomott a hajamba.

Néma csendben feküdtem rajta, bár kicsit kényelmetlen volt, mert a busz folyamatosan rázkódott. Ő csak nézte a 'kilátást' az ablakból. Pár megállóval később megérkeztünk. Leszálltunk és néma csendben sétáltunk Cameron háza felé.

Hirtelen eszembe jutottak régi emlékek,amik anyával kapcsolatos és akaratlanul is elkezdtem sírni. Nash nem próbált meg megnyugtatni, mert tudja hogy ilyenkor nem arra vágyok. Csak sétáltam sírva,a földet pásztázva.A csenget nshy törte meg.

-Héhéhéhéé-ragadott meg a vállamnál fogva és maga fele fordított-itt vagyunk-biccentett a ház fele.Odanéztem és láttam Cameron családi házát, ahol most egyedül lakik mert a szülei elutaztak a nővére pedig másik államban van egyetemen.A ház falai koszosfehérre voltak lefestve, az ajtó pedig barna volt.A kapu mögött volt egy kis sziklakert, mindenféle növényekkel.

Nash becsengetett, majd pár perc múlva Cam nyitott ajtót.

-Gyertek be.-mondta halkan,és arréb állt hogy betudjunk menni. A fiúk előre engedtek, így én mentem be elsőként.Ahogy elhaladtam Cam előtt, óvatosan megsimogatta a hátamat.Bementünk  a nappaliba és leültünk. Cam szó nélkül hozott mind a kettőnknek egy pohár narancslét, amit én egyből leraktam a kis asztalra és nekem egy pár darab zsebkendőt.Nem volt étvágyam semmihez.

-Mi történt vele?-kérdezte Cam Nashtől rám utalva, aki még mindig némán sírdogáltam magamban a kanapé fejtámlájához döntve a fejemet.

-Röviden anyának nem tetszik hogy ilyen jól kijövünk egymással, hogy mindenben egyezünk, hogy összevagyunk nőve és leordította a fejünket hogy külön is van élet és hogy megbolondultunk mert mert már 5 éves korunk óta egy szobában lakunk.Olyanokat vágott hozzánk amiket még soha.Konkrétan kifejtette hogy nem szeret minket-itt jobban elkezdtem sírni.Cam odajött hozzám és az ölébe hajtotta a fejemet.-és hogy nem szereti hogy folyton veletek barátkozunk.

*Cameron szemszöge*

Hope az ölemben zokogott, a pólómat markolászta.Egészen kiskorunk óta ismerjük egymást,és már úgy tekintek rá, mint ha a húgom lenne. Borzasztó érzés volt őt így látni.Nash, a legjobb barátom, és a másik legjobb barátomnak a bátya is könnyezett. Nehéz lehet nekik. Otthon konkrétan elítélik őket azért mert ikrek. Én mit meg nem adnék egy ilyen erős testvéri kapocsért Sierrával. Ő folyton Kentucky-államban tartózkodik. Alig jár haza. Visszatérve Hope és Nash kapcsolatára, ez a legerősebb, biztosabb, kapcsolat amit valaha láttam.Nem értem hogy az anyjuk miért nem áldja istent, hogy ilyen gyermekei születtek mint az ikrek.

Elkezdtem simogatni a fejét,hogy hamarabb megnyugodjon.Hallottam....vagyis pont hogy nem hallottam Hope sírását csak a szipogását,de az is hamar abbamaradt. Felfigyeltem az egyenletes szuszogására, a könnyáztatta arca még így is csodaszép volt. Igaz a sminkjét elsírta, de nem vészes.Elaludt. 

-Hogy-hogy ennyire kiakadt?-folyamatosan simogattam a fejét.

-Nem tudom. Eddig folyamatosan basztatta anyát, nem vettem észre hogy javult volna a kapcsolatuk.Szerintem csak a régi idők törtek fel, ahogy mindig együtt játszottunk hárman. És persze a rosszak is, mint például amikor nagyi halála után az alkoholba menekült és nem egyszer meg meg is ütötte.De egyszer nagyon durván. Elkezdett vérezni az orra is. Borzalmas volt.Inkább engem vert volna meg.Ha akkor nem lettem volna ott nem tudom meddig ment volna el.

Te édes jó isten!Ez nagyon durva.Komolyan verték őt?Még ha alkohol hatása alatt is van valaki, pláne ha az a valaki történetesen az ANYJA! nem lenne szabad megütni senkit, főleg nem egy kislányt.

-Ekkor hány évesek voltatok?

-9.-hajtotta le a fejét.-Nem tudom mit érezhetett,de én tisztán láttam hogy mindig mindenért ő volt a hibás. Velem jobban szimpatizáltak apáék.Őt cseszték le, amiatt amit valójában én követtem el. És bevállalta értem, csak hogy nekem ne legyen bajom.Annyi mindent tett értem és én még a felét sem tudtam neki visszaadni. Volt olyan időszak amikor mindkét szülőnk ivott és részegen jöttek haza. Akkoriban Hayes vigyázott ránk, már amennyire tudott.Mindentől óvtuk Hopeot, de sokszor volt olyan amikor apa vagy anya megakartak ütni minket mármint vagy engem vagy Hayest, de ő beállt elénk és ő kapta az ütéseket.-mesélte én meg figyelemmel hallgattam. Olyan borzalmas ez az egész.-Volt egy este amikor apa olyan erővel esett neki hogy 'elrepült' a radiátorig, beverte a homlokát, és elájult. Annak az ütődésnek még mindig látszik a nyoma közvetlen a jobb szemöldöke felett.

Nagyon nem ezt érdemelné az a lány. Egy életvidám, segítőkész, megbízható lány egyáltalán nem ezt érdemelné.

-Sajnálom. Ezt még én sem....

-Ne! Ne sajnáld.Utálja ha sajnálja valaki.Ne mondd el neki hogy ezeket elmondtam. Gondoltam jobb ha tudod, ha már szóba jött.

-Tudom hogy nem szereti sajnáltatni magát.-csendben ültünk. majd én törtem meg  a némaságot.-Felviszem a szobámba ,lefektetem.

-Rendben. Van valami itthoni ruhád esetleg hogy ne farmerba legyen?

-Persze.Nem baj ha én öltöztetem át?

-Nem.

Ezt szó nélkül hagytam. Jól esik hogy bíznak bennem.Nekem kettejük barátsága mindennél többet ér. Nagyon jó barátok,

Benyúltam a térdhajlata alá az egyik kezemmel, a másikkal a hátát fogtam, így emeltem fel menyasszony stílusba és vittem fel a szobámba.Ott leraktam az ágyra és kerestem neki ruhát. Egy hosszú, fekete puma melegítőnadrágot választottam neki egy bő szürke pólómmal és óvatosan ráadtam a ruhákat.

Nem ébredt fel. Mit is vártam tőle? Élete az alvás és a haja. Nem hiába Grier.