You Know Me. /Magcon FF.😍/

Chapter 54

Carter leszállt a hozzá közelebb lévő megállóban, én meg mentem tovább. Rengetegen vannak ezen a metrón.. Amint hazáértem készítettem magamnak valami ennivalót, ami jelen pillanatban egy sima szendvics lett.  Apa és Skylin,illetve Hayes nem volt itthon, hiába délután 5 óra volt. Nash pedig a fürdőben fürdött szerintem. A dalolászás erősen arra utal, illetve az hogy a víz csubog.  Ki hinné, de Nash képes eltölteni a fürdőben alsó hangon 2 órát.  Nem sokszor fürdik, de amikor megteszi akkor abba belead apait anyait.  Éppen készültem szólni neki hogy itthon vagyok, amikor hirtelen egy lány felkacagott. A fürdőszobából jött a hang. És a hang kísértetiesen hasonlított Lexi hangjára. Ooooké. Lehet jobban járok ha nem tudom mi történik bent. Gyorsan kipakoltam a táskámból,a tankönyvek helyére egy rajzfütetet, egy pár grafitot dobtam be.  A fülhallgatómat, egy üveg vizet,majd mentem ki a szobából.  Had csináljanak amit akarnak..
Lexivel mostanában nem igazán beszélünk. Mindkettőnk másokkal van elfoglalva. Ő például az ikremmel. Sietősre véve a tempót elindultam itthonról a kulcsomat felkapva.  Egy ideig céltalanul bolyongtam, valami nyugodt helyet kerestem. Közben mindenfélén járt az eszem. Ma szerettem volna elmondani Nashnak az álmaimat és igazából csak úgy beszélgetni vele mindenféle dologról. Úgy tűnik el kell napolnom. Eszembe jutott Jason, az ajánlata illetve a kérése is. Vele szemben is tanácstalan vagyok. Adjak neki még egy esélyt? Mit érthetett az alatt hogy kicsit befolyásolták abban hogy kihasználjon? De ha ez még meg is történt, megcsalt.  Ha azon az éjszakán Brent tesója nem kapar fel az út széléről ki tudja hogy most hol lennék. Lehet valami szervkereskedő karolt volna fel. Ne is gondolj ilyenekre. - figyelmeztettem magamat.
A lábam és az eszem két külön dologra gondolt. Az eszem azt harsogta hogy ez egy borzalmas ötlet, de a lábam csak vitt előre, egyenesen Brenték lakásához. Majd egyáltalán nem átgonolva a dolgokat becsengettem. Szép környéken laknak. Miért csengettem be?? Mit fogok mondani? A másodperc töredéke alatt bántam meg utóbbi tettem, és fordultam meg hogy elmenjek, de kinyílt az ajtó.
-Hope!? - kérdezte hitetlenkedve a fiú.
Én csak lassan és kínosan megfordultam és intettem egyet bénán.
-Aha....asszem-makogtam. Mi a fene ütött belém!?
-Mit keresel itt? - kérdezte.
-Ohm.. Magam sem tudom. De biztos dolgod van jobb ha megyek is. - mutogattam hátra fele és indultam volna el.
-Várj.. Hope! Várj már az istenért.-futott utánam egy zokniban. Póló nem volt rajta csak egy rövid nadrág. Nem lehetett kellemes a hidegben.  Majd gyengéden megfogta a csuklómat és maga felé fordított.
Kezdtek előtörni az álomból megmaradt emlékképek, de nagyon erősen koncentráltam hogy elnyomjam őket.
-Nem akarlak bántani Hope. Hidd el nekem.
-Hhh..-lélegeztem be egy nagy adag levegőt,majd kifújtam. Ezután a szemébe néztem. És amit benne láttam közel sem hasonlított az álombeli Brentre.
-Meg fogsz fázni.-motyogtam.
-Lehetséges. - vont vállat. - mhm.. - hezitált egy pillanatig. Mintha akarna mondani valamit de nem teszi. - Bejössz!? - bökte ki.
Gyorsan átfutott az agyamon pár lehetőség. Elmondjam neki? Ne mondjam? El kéne mondanom..
-Hope..Nos?-nézett rám kérdőn.
-Igen,bemennék ha nem zavarok. - fújtam ki a levegőt.  Elmondom neki.
-Persze,semmi gond. - sietett be. Előre engedett, majd utánunk gyorsan bezárta az ajtót, és megborzongott. Rá kellett jönnöm hogy még nem voltam a házukban. - Anya van itthon, de ő lent a pincében takarítgat vagy mi az isten. A fiúk nincsenek itthon, azt se tudom hol vannak. Lexi meg egyik barátnőjénél van szóval nyugodtan tudunk beszélni ha szeretnél.
-Khm.. Lexi nem hiszem hogy egy barátnőjénél lenne.
-Ezt hogy érted!?
-Amikor haza értem hallottam hogy.. Hogy is mondjam. Nashel fürödtek.-böktem ki zavartan.
- Ááá. Ha Nash megbántja nem fog érdekelni hogy a barátom, behúzok neki párat.
-Ha fordítva, én legalább egy hétig nem fogok Lexel beszélni.
-Ez korrektül hangzik. Áll az alku. Nem megyünk fel a szobámba? - kérdezte óvatosan.
-Khm..de persze. Menjünk. - bólogattam. Elindultunk hát felfelé. A szobája borzasztóan kupis volt. Ilyenkor a közhely hogy "ahhoz képest hogy fiú, nagyon szép rend van a szobájában". A nagy fenét szép rend. Bár én nem róhatom fel neki, mert én is ilyen vagyok.. De akkor is. Lesepert az ágyról pár ruhát, majd mutatta hogy "nyugodtan foglaljak helyet".  Bár nem igazán zavart de megköszöntem. Ő velem szemben foglalt helyet,és pár percig csak csendben ültünk és nézelődtünk.   Én a képeket néztem a falon és úgy összességében a szobát vizsgáltam.  Néhol pár érem, Kupa bukkant fel, ruhák tömkelege, vagy éppen tankönyvek és füzetek. Brent pedig engem elemzett. Nem igazán tudtam eldönteni mi jár a fejében,az arc mimikája most egészen semlegesnek hatott.
-Szóóval.. - kezdtem bele. Mit akarok én modnani? "Szia nemtudom miért jöttem ide de ha már itt vagyok elmondom hogy hetek óta az álmaimban megölsz vagy engem vagy a tesómat. Óh csak Nashről beszélek. Hayes meg nem szerepelt." Bár most hogyha belegondolok, nem is hülyeség. Rövid, tömör,és lényegretörő.
-Annyi kérdésem van Hope. Miért kerülsz engem ennyire intenzíven? Miért tört rád a semmiből pánikroham a parkolóban? - kezdte el feltenni a kérdéseit...