You Know Me. /Magcon FF.😍/

Chapter 18

Később a fiúk hazamentek,én meg neki álltam a házimat megcsinálni.22:42 kor éppen egy egyenletet próbáltam megoldani,amikor kiabálás és Sky sírása ütötte meg a fülemet. A forgósszékemmel hátrafordultam Nashez,aki az ágyán feküdt és az irodalmat olvasta. Egymásra néztünk,felpattantunk és lerohantunk minden szó nélkül a földszintre.A kép ami elénk tárult: bőröndök és dobozok szerteszét a nappaliba. Anya kabátba,cipőbe rángatta fel Skylinnra a rózsaszín kis kabátját,aki folyamatosan sírt. Apa és Hayes is kijött a szobájukból.
-Mit művelsz 'Lizabeth?-próbálta túlkiabálni Sky sírását.
-Elköltözünk.
-Ilyenkor?Annak a lánynak aludnia kellene!-mutatott a zokogó lányra,aki egy hirtelen mozdulattal kitépte a kezét anyánk szorításából és a nyakamba borult. Én felvettem az ölembe és próbáltam nyugtatni. Ő mutogatott valamit a fiúk fele,akik odajöttek hozzánk és átöleltek minket. Így a négy testvér ölelkeztek,miközben anyáék veszekedtek.
-Értsd már meg hogy nem viheted el! Most nem!-kiabált apa.
-Nem érdekel. Skylinn gyere szépen. Megyünk.-közelített felénk,mosolyogva,kezét kinyújtva.
-Menjünk be a szobádba.-motyogta a nyakamba.
-Skylinn ma nem megy sehova.-jelentette ki Hayes.
-Hope! Nem viszed sehova a gyereket!-ordított rám anya,amikor látta hogy elindultam felfele a lépcsőn.
-Basszus anya! Skylinn 4 éves! 4!! Nem ráncigálhatod az éjszaka közepén,csak azért mert az neked jó.-kelt ki magából az eddig némán álló Nash.-Gondolkozz már.....-kezdte,de én inkább a húgomra koncentrtam.Bevittem a szobámba,lefektettem az ágyamba és betakartam. Még mindig szipogott.Nem tudtam mit kellene csinálnom pontosan,ezért csak nyugtató dolgokat suttogtam neki,miközben befeküdtem mögé.
-Szejetlek Hope.-motyogta.
-Én is,Sky.-mondtam halkan.-Most aludj.
-Mi lesz ha anya bejön ide és elvisz?-kérdezte remegő hangon.
-Ez nem fog megtörténni. Nem engedjük be ide.
-De ha mégisz bejön?
-Akkor sikíts a fülébe.Vagy csak mondd azt neki hogy nem szereted.
-Tényleg nem szeretem.
-Én sem.Viszont ő szeret téged. És ezért lesz neki rossz érzése,mert te meg nem,és ezt a tudtára is adod. Érted?
-Azthiszem.De ha szeret akkor nem azt kéne néznie hogy nekem mi a jó?
-De igen. Csak egy kicsit máshogy gondolkozik mint mi.Ebbe ne menjünk bele. Aludj szépen-nyomtam puszit a hajába.
-Jó éjt.Itt majadsz amíg el nem alszok?
-Persze.
A haját simogatva megvártam amíg elaludt,majd óvatosan kimásztam az ágyból és lementem. Vagyis nem,megálltam a lépcső és a fal között,ahol nem látszok és hallgatóztam.Most már csak anya és apa veszekedett erősen gesztikulálva.Nem lehetett semmit sem érteni,mert egymás szavába vágva ordítoztak egymással. Inkább megpróbáltam ignorálni a veszekedésüket és gyorsan a szobámba iszkoltam. Bedobáltam a szerdai tancuccokat a táskámba,felkaptam a szokásos pizsimet és megcéloztam a fürdőszobát.Lezuhanyoztam,elvégeztem az esti routinomat és elindultam vissza a szobámba. Sky most is édesen aludt. Halkan bebújtam mellé,felnéztem instára ahol raktak ki a srácok pár képet.
Például amin JackJ kirakta azt a képünket amin épp hülye fejeket vágtunk.Én bandzsítok(nemtudom hogyan kell leírni😂-szerk.) és csücsörítek,és összenyomom Jack arcát az egyik kezemmel,Jack pedig ugyanezt csinálja,csak ő a másik kezével mutat még egy 'peace'-jelet is.
Csodás...
Camila(Camila Cabello-szerk.)és Cam 'egyenképeket' raktak ki. Az egyik képen összekulcsolt kezekkel a vidámparkban mosolyognak a kamerába. A másikon Cam arcpuszit ad Camilanak.És leírásba mindketten csak egy szivecskét és egy röhögős smileyt írtak.
Mit nem tudok,Dallas?
Egyébként ha lehet momdani talán Camila az egyetlen lány barátnőm. Akivel kicsit bizalmasabb dolgokat is megosztok. Nem olyan,mint például a táncos lányok. Velük is jóba vagyok,de nem tartoznak a közvetlen környezetembe.De Camila úgy látszik nemsokára oda fog tartozni.
Még neteztem egy darabig,aztán a telefonomat felraktam estére töltőre. Nash nemtudom hogy hol lehet,mert nincs az ágyába,de most fáradt vagyok megkeresni. Majd jön.
*Hope álma*
(Hope szemszögéből íródik-szerk.)
Egy lakásban vagyok. Egy nappaliban.A bútorok kopottak,koszos minden.Egy kislány a nappaliban lévő kis Tv előtti kanapén nézeget ovisoknak való képes mesekönyvet. Ez a kislány Skylinn. Szomorúnak tűnik. Magányosnak.
Kicsapódik a bejárati ajtó,anya jön be vihorászva,maga után húzva egy férfit.Skylinn csak egy hosszú sóhajt enged el. Mintha már megszokta volna.Anya és a férfi felmennek anya szobájába és nem ovis korosztálynak való dolgot kezdenek el csinálni.
Nemsokára halk kopogás hallatszik a bejárati ajtó felől,majd benyit valaki. Egy lány. Alacsony,hosszú fekete haja van,és kék szemei.23 éves lehet.Odamegy Skylinnhoz,és egy szó nélkül megöleli. Sky sírva borul a nyakába.
A lány elmosogat,rendet rak,bekapcsolja a mosógépet majd kitereget.Még szendvicseket is készít.Berak a sütőbe valamit és figyelmezteti Skylinnt hogy majd vegye ki pár perc múlva.Amint meghallja hogy nyílik a hálószoba ajtaja egy gyors puszit ad Sky arcára és kisiet az ajtón.
Anya lohol le a lépcsőn,mögötte a férfi.
-Megint itt volt az a ribanc?-dühöngött.
-Igen.-Mondta Sky halkan.
-Mégis miért engedted be?-ragadta meg Skylin haját és hátrafeszítette.A kislány szemeiből egy-egy kósza könnycsepp gurul le.-Hmm? Miért nem te takarítasz? Miért mással végezteted a munkádat?Lusta dög vagy. Azért.Ugye?-kiabál.Eközben a férfi gyors csókot nyom anyám szájára és ő is eltűnik az ajtón kívül.
-Utállak.-közölte Skylinn remegő hangon. Erre csak jobban megragadta a haját anyám és erősebben szorította.
-Nem jobban mint én téged.Miért nem lehet egyik gyerekem se olyan mint Hayes?Segítőkész,okos,kreatív. És nem néz pénzautomatának mint azok a büdös ikrek,akik hálátlan kis senkik.Miért ver engem Isten?-ordibálta.
Itt nekem is legurult pár könnycsepp.
Pár pillanat múlva megszólal valami nagyon hangos,fülsértő csipogó hang.A füstjelző.Anya leszarja hogy éppen mi történik a konyhába,farkasszemet néz Skylinnal,akinek a szemébe ijedség költözött.A füst terjed,belepi a nappalit. Nemsokára lángokban áll a konyha.Skinn szabadulni akar az erős kéz fogságából,de nem tud.
Ordítok neki,hogy vigye ki innen,csináljon bármit,de mintha nem hallana. Már bőgök.
-Engheddh el!-kiáltom sírva. De semmi.
-Együtt fogunk meghalni. Kislányom-húzta gúnyos mosolyra a száját.
Pár pillanat múlva szirénák hangját hallom nem messze a háztől és valaki felpofozott. Anya?
Valaki rázogat,ordít nekem.Én hirtelen ülök fel,amitől megszédülök,és valakit lefejelek.Lehunyom a szememet és kapkodva veszem a levegőt.
-Aucs.-mondja az akivel összefejeltünk.
-Hope!-pofozgat valaki gyengéden-HOPE!
Kinyitom a szememet és Cameronnal találom szembe magamat. Azonnal megölelem.Szorosan a karjaiba zár,én is őt.
-Mi történt?-kérdeztem.

Sziasztok! Folytatás következik.Ha tetszett 'vote⭐'.