You Know Me. /Magcon FF.😍/

~Chapter 33~

Nemtudom mikor került ide Nash,de csak arra lettem figyelmes,hogy szorosan ölel magához.
Miután sikerült lenyugodnom,felmentünk a szobánkba és hoztam egy elhatározást.
Elkell mondanom. Legalább Hayesnak.A testvérem a francba is.
Így hát beavattam Nasht a tervembe amit támogatott. Nagyokat lélegezve álltam Hayes szobája előtt. A kezem a kilincsen,és éppen kopogni akartam,amikor kikiáltott
-Gyere be!
Honnan tudta hogy itt állok?
Lassan benyitottam,és ránéztem az íróasztalnál ülő bátyámra,aki felnézett a laptopjából.
-Szia.-köszöntem halkan.-Beszélhetnénk?
-Persze.-vált aggódóvá a tekintete.-üljünk az ágyra.-ajánlotta fel,mire én csak bólintani tudtam.
-Szóval..nem írtam beszédet se, és fogalmam sincs hogy mit akarok mondani. Vagyis tudom hogy mit akarok mondani,csak azt nemtudom,hogy hogyan mondjam el neked. -magyaráztam.
-Csak bökd ki.-vágott közbe.
-És kérlek ne szakíts félbe.-bólintott.-Tudom hogy elkellett volna mondanom egyből hogy mi történt,de egy,nem álltam rá készen,kettö,nem akartam hogy teher legyen bárkinek akinek elmondom.-láttam.hogy közbe akar szólni,ezért csak a szája elé tettem a kezemet,figyelmeztetve,hogy ne szóljon semmit,majd folytattam.-A többieknek még nem tudom hogy elmondjam-e,de most nem is ez a lényeg. Szóval ugye volt egy este,amikor Brent elhívott "kocsikázni"-mutattam macskakörmöt a levegőbe.-Nem alakultak jól a dolgok.Khm.-köhintettem,lenyelve a sírógörcsömet.-És azon ez estén...történt valami...ami...megrázott.-fejeztem ki magamatat nagy nehezen.-Kit ne rázott volna meg?-nevettem fel keserűen.
-Hope. Mi történt? A lényeget. Brent lefejezése még ráér.-legyintett.
-Meg..meg...-még mindig nehezemre esik kimondani azt az egyetlen szót.-Megerőszakoltak.-nyeltem óriásiakat. Nem akartam hogy Hayes sírni lásson,ezért becsuktam a szememet.
-Mi?-ugrott fel egyből(az ágy elkezdett rugózni)mire kinyitottam a szememet.-Ki volt az?-kiabálta.-És.Hol volt Brent?-kezdett nagyon dühös lenni.-Mégis mi a fészkes fenének mész el mellőle az éjszaka közepén?-kiáltott rám,mire megszeppentem.
Kop.Kop.Kop.-kopogtak az ajtón.
-Sziasztok.-nyitott be halkan Shawn. Mit keres itt.?-Nem akartam zavarni...
-Pedig pont azt csinálod barátom.-dörrent rá Hayes.
-Nem akartam hallgatózni,de meghallottam hogy mit beszéltek.És ez..nemtudok szóhoz jutni. Őszintén sajnálom,Hope.-nézett rám szomorúan.-De Hays,-nézett rá-azzal egy cseppet sem segítesz,hogy ordibálsz vele. Nem tehet róla hogy rosszkor volt rossz helyen. Nem arra van szüksége hogy kiabáljanak vele,hanem hogy valakivel beszéljen erről nyugodt körülmények között..-mondta
Hayes egy darabig emésztette a hallottakat,majd bűnbánó szemeivel rámnézett.
-Sajnálom.Hope. Ne haragudj hogy így neked ugrottam.Shawnnak igaza van.Egyik nagytesónak se kívánom hogy megtapasztalja milyen érzés,amikor a húgát ilyen eset éri.Elsem tudom képzelni milyen lehetett..-kicsordult egy könnycseppje.Én odamentem hozzá(még mindig a szoba közepén állt) és megöleltem.-Köszönöm hogy elmondtad.-suttogta a fülembe.
-Khm.-köhintett Shawn,3 perc után.
-Hogy hogy itt vagy?-váltottam át a 'minden rendben van' arcomra.
-Öhm..-vakarta a tarkóját..-aludhatnék itt egy pár napot?Anyámék elkergettek otthonról,a többieknél pedig furán jött volna ki.-magyarázta. Egyből leesett hogy miért nincs otthon,és hogy miért pont ide jött.
-Persze.-vágtam rá,mielőtt Hayes valmit is szólt volna. Bár nemhiszem hogy ellene lenne.
-Mi történt otthon?-kérdezte a bátyám.Shawn csak egy kérdő pillantást vetett felém,mintha csak azt kérdezné hogy elmondhatja é,megbízhat e benne. Én csak bíztatóul bólintottam,és kislisszoltam az ajtón,had beszéljék meg.
-Elmondtam-jelentettem ki,amikor a szobámba értem.
-Hallottam.-felelte Nash,egy picit elneveteve magát.-Itt vann Shawn.
-Tudom.Találkoztunk-mutattam az ajtó irányába.
-Nem gondoltam volna hogy meleg.-szólalt meg pár perc csönd után. És félrenyeltem a számban lévő vizet,amit idő közben kezdtem el inni,a szomjúságomat mulasztva,és elkezdtem köhögni.
-Jól vagy?-veregette meg a hátamat.
-Aha.-köszörültem meg a torkomat.-Elmondta?-kérdeztem rá az egyértelműre.
-Igen.-válaszolta nyugodtan.-Nem értem hogy képzelheti hogy elítéljük majd,ha megtudjuk.
-Igen,nos,ezt én sem értem.
-Te honnan tudsz róla?-érdeklődött.
-Elvileg én tudtam meg először...Vagyhát..a szülei után.-gondolkodtam el-A Freddy's-be mondta el. Tök kibukott. És esetleg mást is mondott?-puhatolóztam. Arra voltam kíváncsi hogy elmondta e Shawn Nashnek azt hogy ki jön be neki.
-Nem,nem mondott még..-húzta gyanakvóan össze a szemét.-Te esetleg tudsz mást is?
-Én?Nem.-hazudtam. Hiába az ikertestvérem,nem fogom tovább mondani Shawn titkát/titkait.Majd ha akarja,elmondja ő.
-Hátjó. Majd ha akarja úgy is elmondja nekem is.-vont vállat. A kis...szóval tudja hogy tudom.
-Honnan veszed hogy én tudok valamit?Bármit is..-kérdeztem
-Hope..-nézett rám.-Az ikrem vagy. Ismerlek.Jobban mint magamat. Elég sok mindent letudok rólad olvasni,mással kapcsolatban is.-mondta sejtelmesen.
-Mással?-zavarodtam össze.-Mégis mivel mással?
-Én ugyan nemtudom.Én lemegyek kajálni.-mondta,majd elindult az ajtó felé.-Már farkas éhes vagyok.Jössz?-nézett vissza.
-Nem,én...még nem fejeztem be a házimat.-mutattam zavartan a cuccaim fele.
-Te tudod.De ha holnapig nem eszel semmit,esküszöm,hogy erőszakkal nyomok le valamit a torkodon.-közölte,majd magamra hagyott a szobában.
Természetesen a házi volt az utolsó dolog amivel foglalkozni szerettem volna,ezért kikészítettem a pizsamámat és elmentem lezuhanyozni. Hosszú percekig engedtem magamra az égetően forró vizet,de miután végeztem,kellemesen pezsgett a bőröm tőle. Elvégeztem az esti routinomat,és bedőltem az ágyba.Kezembe vettem a telefont és elkezdtem egy kis aktivitást mutatni a külvilág felé. Először a messengert néztem meg,ahol a közös csoportunkba,valamilyen oknál fogva remgeteg képet küldtek be. Valószínű hogy napközbeni téma volt,amiről én lemaradtam.