You Know Me. /Magcon FF.😍/

Chapter 57

Eltelt pár hét, és azthiszem majdnem minden a lehető legnagyobb rendben van. Itthon még családiasnak is mondanám a légkört. A srácokkal szokásosan megvagyunk. Carter leszállt rólam, Shawn és Aaron a világ legaranyosabb párja de komolyan. Nash és Lexi kapcsolata is jól alakulgat. A többiek nem csajoztak még be, viszont annál több lányt fűzöget egyik másik. Én pedig csak örlődök. Vagyis pontosabban döntésképtelen lettem. Jasonnel azóta az eset óta nem beszéltem. Nem kerestem, ő meg gondolom időt hagy nekem. A többiek szerint nem kellene megbocsátanom neki.. Viszont amikor arra az időre gondolok amíg együtt voltunk, egyszerűen fájdalom keletkezik a mellkasomban. Nagyon jól elvoltunk, és hiányoznak a belsős poénjaink, és az együtt lógás. Nem szeretnék tőle semmi komoly kapcsolatot, ne értsétek félre.. Amióta Brenttel kibékültem azthiszem újra érzem azt, amit a megismerkedésünk elején. Gyakran flörtöl velem, én viccből én is vele. De nemtudom hogy mit is érzek valójában. Sokat lógunk együtt. Nagyon jóba lettünk a kibékülésünk után...
Valahogy az utóbbi időben sokkal jobban megváltozott a stílusom. Mint ruhák, mint zenék terén. Ilyen 'alternatív rocker csaj lettem' Matt szerint. Fekete cuccokba járok legtöbbször, és nagyrészt alternatív rockot és metál zenét hallgatok. Nem is értem hogy eddig miért nem találtam rá egyes bandákra.. És ennek hála találtam egy nagyon jó munkát nem messze a sulitól. Egy kis 'rocker' bolt. Ahol eladó lettem. És imádom. A fizetés is remek, és Azt is imádom hogy 40% kedvezmény jár minden termékre. Bár elkezdtem gyűjteni. Csak úgy a semmire. Hátha egyszer jól jön.. És ezt nagyon jól gondoltam....
Egy pénteki nap amikor végeztem a melóval, kileptem a boltból és a fülesemet bedugva indultam el egy metró megállóhoz. Viszont nem vettem észre hogy valaki rám várt a bolt előtt. Aki nem más volt mint Jason.
-Hope.. - kocogott, legalábbis próbált a tömegbe- utánam,majd a vállamat megfogva lassított le.
-Oh. - vettem ki a fülemből a fülhallgatót. - Jason, szia. - mosolyodtam el.
-Szia.-mosolygott ő is.
-Már megszokhattam volna hogy követsz. - jegyeztem meg csípősen, de poénkodva.
-Ne haragudj.-nevetett Fel- Régen beszéltünk és... Igazán érdekelne hogy most mi is a helyzet pontosan. - vonta meg a vállát.
-Sejtettem. Gondolkoztam Jas, és nemtudom. Mármint... - húztam fel a vállam én is. - Lövésem sincs hogy mi lenne a jó döntés.
-Rossz döntések csinálnak jó sztorikat..-sandított rám.
-Ez igaz. De a többiek... - húztam a számat.-Finomat megfogalmazva nem annyira rajonganak érted. - néztem fel rá.
-Te rólad van szó. Nem értem miért kell mindenbe belevonni őket is. - mondta kissé indulatosan.
-Jason. Erre most had ne mondjak semmit..-fújtattam.-És ha őszinte is akarok lenni amúgy... Hiányzol.-neztem rá, majd egy kisebb félre eső helyre húzódtam, ami jelen esetben egy park széle volt. Most nem sokan voltak bent.
-Hogy? - nézett rám meglepetten.
-Hallottad. Attól függetlenül ami történt.. Khm.. Nagyon jó volt veled lenni. - vontam meg a vállamat ismét.
-Te is hiányzol nekem..-nézett a szemembe. - És őszintén sajnálom azt ami történt...
-Mindegy.. - ráztam a fejemet.
-Sejtem hogy nem akarsz újra járni velem.. Vagy? - vizslatott reménykedve.
-Nem, valóban nem akarok. - mondtam a szemébe. - Off. - nevetett fel zavartan. - De...
-Barátok? - vágtam közbe.
-Barátok. - mosolyodott el, majd megölelt. Rövid idő után elhúzódtam tőle,majd indultam tovább a forgalmas New York-i utcán.
-Figyelj, őszintén örülök hogy megtudtuk ezt beszélni. De most rohanok. - mutatott az ellenkező irányba.
-Ohm, persze, menj csak. - bólogattam zavartan. - Szia. - intettem neki. Ő is így tett, majd mindketten mentünk amerre akartunk. Én haza.  Örülök hogy megbeszéltük ezt Jasonnel.
Otthon rendkívül csend volt. Már este 7 óra volt.
-Itthon vagyok!!! - kiáltottam el magamat.
-Mindenki a nappaliba! - kiáltotta vissza apa. Gyorsan felszaladtam a szobámba és ledobáltam a cuccaimat. Nash éppen az ágyból kászálódott ki.
-Végre.. Apa délután óta valamit mondani akar, de nem mondja el csak ha mindenki itthon van. - forgatta a szemét. - Hol voltál? - kérdezte miközben mentünk le.
-Jasonnel. - mondtam, de leértünk a nappaliba, így a meglepett és egyben zavaros arckifejezését figyelmen kívül hagytam.
Skylin és Hayes is már a kanapén ült.
Én leültem Hayes mellé és az ölébe raktam a lábamat, miközben hátra feküdtem.
-Kösz hogy nekem is hagysz helyet. - puffogott Nash.
-Gyere ide. - ütögettem meg a combomat,jelezve hogy üljön az ölembe.
-Hülye. - nevetett fel egyszerre mindegyik testvérem.
-Gyerekek. - pirított ránk apa. - Nash ülj már le az ég szerelmére. Komoly dologról szeretnék veletek beszélni. Először is egy kis meglepetés.-húzott elő egy kis tasakot a háta mögül. Benne kisebb szütyők voltak, és mind a négyünknek oda adott egyet.
-Rákos vagy vagy költözünk? - nevetett fel Hayes.
Apa ültében megmerevedett.
Kinyitottuk a kis szütyőket, és egy bőr karkötő volt benne. Körbenéztem és mindenki ezt kapta.
-Ez minek? - szólalt fel Skylin.
-Gondoltam jópofa ha mindenkinek vagy egy ugyanolyan karkötője. Családi karkötő vagy mi. - mondta zavartan. - Tetszik? - nézett végig rajtunk.
-Igen, köszönjük szépen. - mosolyogtam rá. Majd mindenki megköszönte. Ezután apa láthatóan feszültebb lett.
-Nos a dolog amit mondani akartam nektek... Egy.. Nagyon jó álláslehetőséget kaptam..
-Oo-kezdte Nash
-Michigan államban.. - fejezte be apa.
-Öh.. - akadt meg bennem a levegő, és körülöttem érezhetően mindenkinek elakadt a szava.
-Az hol van? - nevetgélt Skylinn.
-Messze. - nyögte Hays.
-És ingázni fogsz vagy...?-kérdeztem rá a fájó pontra. Sejtettem mi lesz ennek a végkimenetele.
-Ha elfogadom az állást, sajnos vagy nem sajnos, de költözünk kell.
-Mi? - sipította Skylin. - Én nem akarok elmenni!! - ordította. Felállt és odabújt Nashhez,aki vigasztalóan köré finta a karjait, majd felemelte az ölébe.
-Hol? - nézett rá Nash aki eddig nem sokat szólt. Bár érhető.
-Detroitban..
-Hát ez.. Felemelő. - jelentette ki Hays gúnyosan.
-Meg értem hogy ez így hirtelen jött nektek.. Nem kell elfogadom az állást ha nem akarjátok.. - csendesedett el apa.
-Te elszeretnéd? - kérdezte Hayes
-Igen, én el. - bólintott egy kicsit.
-Az egy jó hely? - kérdezte rám nézve Skylin miután egy kicsit lenyugodott.
-Tudtommal, igen, elég jó hely.. Közel Van Kanada, a sok hó, amit úgy szeretsz. - mosolyogtam hamiskásan. Próbáltam tartani magamat, már csak a húgom miatt. Közel voltam a robbanáshoz. Nem akarom itt hagyni minden barátomat. Nem fogom itt hagyni a barátaimat.
-Hó? - csillant fel a szeme. - Több mint ami itt esik? - lelkendezett. Hát, Skylinn könnyen megvesztegethető.
-Oho... Bőven több kicsilány. Betemet ha leesik. - mosolygott rá Hayes is.
-Én menni szeretnék akkor. Úgyis lesz másik barátom majd nem? - nézett apara bizonytalanul.
-Persze hogy lesz kicsim... - fogta meg apró kezeit. - És majd Rachel is eljöhet néha ha szeretnéd.
-Elnézést, most felmegyek... - álltam fel majd gyorsan feliszkoltam a fürdőszobába. Ott a mosdó kagylóra támaszkodtam, majd vettem pár mely levegőt. Majd egy hirtelen mozdulattal a falba ütöttem egyet az öklömmel.
-Heló.. - kapta el a kezem Nash. Maga felé fordított,es meg fogta a két vállam.
-Nem.. - vettem egy mély levegőt. - Nem.. Nem megy. - néztem rá.