Jeon Jungkook egy iskolában tanít. Senki sem tudja a titkát, hogy vámpír. Minden álma az, hogy szocializálódni tudjon az emberi világban. Már jó pár éve próbál beilleszkedni, mire megtalálja álom munkáját. Hogy gyenge, és védtelen diákokat oktathass...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Ahogy felnyitottam a szemem, láttam hogy senki sem fekszik mellettem. Lassan ültem fel az ágyon, majd mélyet szippantottam a levegőből, és szomorúan kontsroláltam, hogy Jimin nincs a házban. Azonnal kipattantam az ágyból, majd a keresésére indultam, de a ház egyik szegletében sem bukkantam rá. Idegesen fújtam ki a levegőt, majd neki dőlve a falnak, agyalni kezdtem, merre mehetett. Mikor meghallottam, a bejárati ajtó nyitódását, azonnal kisiettem a szobából, majd a megilletődött fiúval találtam szembe magamat.
-Hová mentél? nem megmondtam, hogy ne hagyd el a házat, a kíséretem nélkül? -Förmedtem rá, mire azonnal hatalmas mosolyt ült ki az arcára.
-Ó jaj, csak nem aggódtál értem? -Közben feldobott egy hatalmas megtömött szatyrot az asztalra.
-Dehogyis nem! a minap csapoltak le téged, és te vidáman ténferegsz ide-oda! -Tettem karba a kezem, majd a szatyron állapodott meg a szemem. -Ezek meg mik?
-Kaja! csak nem gondoltad, hogy az itt töltött napokban, éhezni fogok? -Nevetett fel, de nekem egészen böködte az oldalamat a kijelentése.
-Az itt töltött napok?! kifejtenéd?
-Na jó Junkook...Nem lehetsz ilyen buta. Féltesz, és nem engedsz ki a házból, de elvárnád hogy hazamenjek? majd a loncsos szoknyás anyukám fog megvédeni engem? kétlem.
-Na ne...Itt akarsz élni velem? -Vontam össze a szemöldököm, mire bólogatni kezdett. Mint ami olyan egyértelmű volna.
-Te megvédesz engem, én pedig ellátlak az én véremmel. -kacsintott rám, mire sóhajtottam egyet. -Jó üzlet nem?
-Öltözz megyünk a suliba. -Azzal ott hagytam őt, majd készülődni kezdtem.
Lehet hogy Jimin nyugodt, de én egyáltalán nem! tegnap este, ha nem figyelek oda, széttépem szegény fiút. Márpedig, lehet hogy lesz olyan, hogy nem tudok odafigyelni.
(***)
Az iskola után, lementem a tanáriba, hogy összeszedjem a cókmókjaimat, majd elköszönve a kollégáktól, indultam volna ki az épületből, mikor eszembe jutott, hogy az én majmom nélkül, nem mehetek haza. Hogy miért neveztem el makinak? mert folyton a nyakamon lóg, és nem rökönyödik meg attól, hogy hülyét csináljon belőlem, és ne lógjon folyton rajtam. Azzal visszamentem az épületbe, majd a keresésére indultam. Pár diákot is megkérdeztem a hollétéről, de persze senki nem tudta hol is lehet. Úgy gondoltam, már lehet a kocsimnál vár, mikor a folyosón összefutottam azzal az emberrel, akit a hátam közepére sem kívánok. De muszáj tőle megkérdeznem, ugyanis folyton vele van.
-Heló Taehyung. Nem tudod véletlenül Jimin hol van? -Léptem oda hozzá, de különös módon, nem mért végig úgy, mint aki le akar csapni, mint egy nem kívánt moszkitót.
-De! most ment el a haverjaival inni. -Mondta hanyagul, mire kétszeresére nőttek a szemeim. Egyszerűen nem tudom bele verni a kis agyába, azt hogy maradjon velem!
-Nem tudod hová?
-Hm, azt nem. -Kezdte el vakarászni a tarkóját, mint aki gondolkodik.
-Tökéletes. -Forgattam szemet, majd csípőre raktam a kezemet. -Most hogy fogom megtalálni? -Suttogtam magam elé, majd idegesen túrtam a hajamba. Ha újra elkapják, fogalmam sincs, mihez fogok kezdeni. Egy igazi vámpír, már régen kiszagolta volna hogy hová ment, de én képtelen vagyok rá. Sokkal emberibb vagyok, mint amilyennek kéne lennem. Vagy csak egy korcs vagyok...
-Segíthetek megtalálni, ha ennyire nyomaszt. -Szólalt meg halkan Taehyung, mire rákaptam a tekintetem. -Azt mondták, valami erdős kecóba mennek, csak fogalmam sincs, melyik barátja házába.
-Nem köszönöm, majd én megtalálom egyedül. -Még csak azt kéne, hogy rá is vigyáznom kelljen.
-Tényleg szívesen segítek. -Mosolyodott el, mire felhúztam a szemöldököm. Kim Taehyung, mosolyog? rám?
-Nem fogsz leszállni a témáról igaz?
-Nem-nem! -Rázta meg a fejét, mire elindultam a másik irányba, ő pedig követni kezdett. Beültünk az autómba, majd a pár kilométerre található tanya felé vettem az irányt, ami mellett egy erdő terül el. Ott akarom elsőnek megnézni, ugyanis az van a legközelebb.
-Lehet hogy itt lesznek. -Szólalt fel az út végén.
-Honnan veszed? -Pillantottam rá, mire mutogatni kezdett a mellettem lévő irányba.
-Nyitva van az erdőbe vezető kerítés.
-Tényleg. -Bólogattam, majd éppen be akartam hajtani, de nem fért be az autó. Idegesen kezdtem el tolatni, majd leparkoltam, és kiszálltam. Taehyung is így tett, majd elindultunk a kicsi ösvényen. Vérfagyasztó volt ott a látvány, ami azt illeti az erdőktől mindig a hideg futkos a hátamon.
-Háh! ez egy turista ösvény! -Kiáltotta el magát.
-És?
-Ja, semmi csak ez azt jelenti, szoktak erre járkálni. -Nevetett fel idétlenül.
-Furcsa vagy...
Tovább sétáltunk, mire megcsapta az orromat, a vér szaga. Őrülten pörögtek az agyamban a rosszabbnál, rosszabb képek arról, kik és hogyan kapták el a Makimat. Gyorsabbra vettem a tempót, mire Taehyung kérdőn nézett rám.
-Most miért sietünk?
-Csak kövess! -Utasítottam, mire összehúzta magát, majd utánam eredt.
-Hallod ezt? -Szólalt fel újra több perces csend után, mire fülelni kezdtem. El sem hiszem, hogy eddig nem hallottam. Ennyire lekötött volna Jimin keresése? a kocsim riasztója kapcsolt be, és őrült vinnyogásba kezdett.
-Most bajban vagyunk? -Nézett fel rám Taehyung, mire aprókat bólogattam.
-Vág az eszed. -Húztam el a számat. -Már ha az bajnak vehető, hogy épp most lopják el a kocsimat.
-Ahj! akkor most itt ragadtunk? -Csapott idegesen a térdére. Bár mindennél jobban zavart az, hogy miért terjeng vér szag, a levegőben. Biztosra veszem hogy ez nem Jiminé, mert akkor már az eszemet keresném. Remélem, hogy ő jól van.
Sziasztok! remélem tetszett a rész, én nem találtátok gagyinak. Bocsánat a késésért, csak egy csomó ficimmel le vagyok maradva. Most már rengeteg ihletem van, szóval jönni fognak sűrűn részek. Addig is PÁPÁ! :3
