Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Második vér.

Namjoon szemszöge

Mindennek állítom magam, de szívtelennek nem. Amióta elsőnek találkoztam Jiminnel, tudtam hogy valami hozzá köt, anélkül hogy tudtam volna mi az. Mindig kiálltam mellette a bajban, és segítettem neki. De az elvesztése, csak is Junkook hibája, amit sosem bocsájtok meg neki. Jó magam sem tudom már hányadik életévemet töltöm, már nem számolom. De megkaptam az összes vele járó erőt. Én tényleg nem akartam vissza hozni őket, de amikor megtudtam hogy Jimin a fiam, Junkook pedig meg "ölte" őt, kénytelen voltam feltámasztani őket. Tudtam hogy Junkooknak az a legnagyobb büntetés, ha újra vámpír lesz és él. Ha nem változtatom át, akkor amikor feltámasztom ember lett volna, de abban nem lett volna semmi bosszú. Így újra ugyanarra a sorsra kárhoztattam őt. Jimint nem változtattam át, így újra ember lett. A bosszúmnak, volt még egy lépése. Kitöröltem az összes emlékeiket egymásról, a múltjukat, az egymással töltött időket, de egy valamit nem tudtam. Az egymás iránt érzett szerelmüket. 

Már megint hallottam Jimin fájdalmas kiáltozásait, így morogva keltem fel az ágyból, majd besiettem a szobájába. Összekuporodva feküdt, és könnyek potyogtak a szeméből. Lassan nyúltam hozzá, majd megsimogattam a karját. Érintésemre rám kapta tekintetét. 

-Megint rosszat álmodtál? -Kérdeztem tőle lágyan, selymes hangon, mire levette a kezemet magáról, majd arrébb kúszott tőlem. 

-Csak ugyan az, mint mindig. -Rántott vállat. -Ha megengeded, inkább visszafekszem aludni. 

-Jó, ahogy akarod. -Bólintottam, majd lassan felálltam, hogy az ajtó felé vegyem az irányt. 

-Hiányzik valami. -Kijelentése szemet forgattam, majd ökölbe szorítottam a kezemet. Ezt minden este eljátssza. Tudom én, hogy azok a bizonyos álmok Junkookról hiányt keltenek benne, de bele kéne törődnie. Hisz az az ember, számára nem létezhet többet. Nekem pedig fogytán a türelmem vele. 

-Már megint kezded? azok csak álmok Jimin. Hagyd ezt a butaságot. -Mondtam kissé idegesen, majd épp kiléptem volna, de újra megszólalt. 

-Olyan valóságosak. 

-Álmok! -Kiáltottam, mire összerezzent. 

-Ne kiabálj velem! nem vagyok senkid, hogy így viselkedj velem. Tudom, hogy titkolsz előlem valamit. 

-De, az apád vagyok, és úgy viselkedhetek veled ahogy akarok. Most pedig aludj, holnap iskolába kell menned. -Mosolyodtam el gúnyosan. Minden nap találkoznak, de nem ismerik fel egymást. Ez annyira boldoggá tesz. Junkooknak bűnhődnie kell! még van pár meglepetésem a számára, és kapóra jön az is, hogy nem ismer engem. 

-Sosem leszel az apám. 

-Hogy mit mondtál? -Húztam el mérgesen a számat. Nem könnyű engem felidegesíteni, de neki most ment. Nem akartam bántai őt. -Hát jó, te akartad. 

Junkook szemszöge

Sokszor láttam már a fiún, hogy sérülésekkel van teli. Ami egyre inkább dühít, hisz ő egy normális srác, olyan mint a többi. Legalábbis látszatra, mert nekem kitűnik a tömeg közül. Az iskola kapujában álltam, lassan tüdőztem be a kellemetlenül hideg levegőt, majd épp indultam volna hazafelé mikor egy selymes hang megszólított. Beleborzongtam abba, mikor kimondta a nevemet, sőt még egy pillanatra a szemeimet is lehunytam. 

-Junkook tanár úr! -Megfordultam, és felvettem a semleges stílusomat. -Ezt a teremben felejtette. 

-Köszönöm. -Bólintottam, majd kivettem a kezéből az osztálynaplót, amire igazából nem is volt szükségem, azért hagytam ott. Valahogy úgy érzem, hogy szívesen beszél velem, és miden alkalmat megragad, hogy váltson velem pár szót. -Holnap találkozunk. 

-Jimin! rögvest gyere ide. -Láttam meg előttem tornyosulni az említett diákom apját, aki szikrákat szórt felém tekintetével. Erősen álltam azokat, majd lassan kikerültem őt és komótosan a másik irányba haladtam, de meghallottam a vámpír hallásommal pár szót még rólam. -Hányszor mondjam, hogy kerüld ezt az alakot?

Emberek...Szűk látókörrel, és az a semmi alapján ítélkeznek. Magam mögött hagytam a bántó szavakat, és vállat vonva kissé sértetten siettem az otthon menedékébe. Ami inkább hasonlít egy sötét pokolra, ahol magamba fordulhatok. 

Ahogy betettem a lábamat, a hűtő felé igyekeztem, még a táskámat is csak ott dobtam le. Majd kivettem egy tasakot, és fogaimmal feltépve, inni kezdtem a tartalmát. Közben Jimin arca, és illata lebegett a lelki szemeim előtt, amit szívesen hessegettem volna el a fejemből, ha tudtam volna. Vajon miért érzek kötődést iránta?

Sziasztok! késve megérkeztem a következő résszel. Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a gyatra rész :) a következőig is PÁPÁ! :3