Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Huszonkettedik vér.

Képtelen voltam kikeli az ágyból. Forgolódtam, olykor csak bambultam, vagy aludtam. Mindig ő jutott az eszembe, ahogy felkel, és nem talál engem. Talán meg is fog rám haragudni, és nem fog többet keresni. 

-Hozzak neked valamit? -Nyitott be a szobámba Hoseok, mire felültem majd bólintottam. 

-Egy kis nyugtatót. 

-Ne túlozz már! -Csapott idegesen tenyerével a combjára. -Ez nem a világ vége. 

-Nekem az...-Feküdtem vissza. -Ha mást nem akarsz, akkor hagyj békén. 

-Jó, sajnálom hogy ez történt...-Azzal becsukta az ajtót, és végre békén hagyott. Folyton vele álmodtam. Sokkal szebb volt mint a mostani valóság. Boldog voltam, de amikor felébredtem, összeszorult a szívem. Olyan volt, mintha egy nagyon komoly betegségben szenvedtem volna, és amikor felkelek, fáj mindenem. Amikor már nagyon későre járt az idő, úgy gondoltam el megyek sétálni egyet, és jót fog tenni egy kis fej kiszellőztetés. Felöltöztem, majd kiléptem a lakásból. Elindultam a régi kedvenc helyemre, elég messze van, de megéri, mert este nagyon szép ott a kilátás. Nem vagyok nagy dohányos, egy évben egyszer, ha elszívok egyet de most szükségem volt rá. Előkapartam a dobozt a farzsebemből, majd kivettem egy szálat, és meggyújtottam azt. Még nagy út állt előttem, de nem akartam a vámpír tehetségemmel gyorsan odajutni, ugyanis a legnagyobb álmom azt, hogy tudjak szocializálódni az emberi világban, de amit még ennél is jobban szeretnék, az embernek lenni. Amikor végre odaértem, a gyönyörű város éjszakai fényei tárultak a szemeim elé. Leültem a padra, majd nézelődni kezdtem. 

-Azt hittem, nem szoktál dohányozni. -A hang irányába néztem, és az említett cigi, egyből kiesett a számból. 

-Hogy kerülsz ide, Jimin? -Sóhajtottam egyet. Miért ilyen akaratos ez a srác? 

-Amikor megtudtam, hogy már nem vagy a kórházban, egyből eljöttem. És ha itt tartunk, te mit keresel itt? 

-Mi? én csak kijöttem levegőzni. -Vontam vállat. 

-Pont a kórház elé? -Kuncogott fel. Majd tudatosult bennem, hogy valóban ide jöttem. Hogy lehetek ennyire hülye? miért nem jutott eszembe, hogy itt van a kórház? vagy tudtam, csak nem akartam azért sem felfogni? mert a közelében akartam lenni, rimánkodva hogy megtalál? Fel álltam a helyemről, majd semmivel sem törődve, magamhoz öleltem. A szívem hevesen kezdett verni a közelségétől, és elkapott az a bizonyos bizsergő érzés. Sőt, ez már nem csak szeretet volt, hanem vágy. Borzasztóan vágytam a közelségére, mindennél jobban. 

-Kérlek gyere velem haza. -Néztem le rá. 

-Nem is kell kérned. -Mosolyodott el szelíden. Most nem tudtam volna várni. Emberi lét ide, vagy oda, felkaptam Jimint az ölembe, majd futni kezdtem vele. Meg sem állva hazáig. -Mi ilyen sietős? 

-Csitt! -Csitítottam el. -Hoseok itthon van, nem akarom hogy meghalljon akármit is. 

-Oh, rendben van. -Suttogta, majd elindult a szobánk felé. Levetette magát az ágyra, majd csöndben meredt rám. 

-Elmegyek fürdeni, aztán ha gondolod mehetsz te is. -Bólintott. Azzal felkaptam egy tiszta törölközőt, majd elindultam a fürdőszoba felé. Beálltam a zuhany alá. Jól esett a víz, igen csak hidegre hagytam, hisz nem igazán tudtam gondolkodni. Gondoltam ezzel majd csak kitisztul a fejem. Elzártam a vizet, majd megtörölközve, és felöltözve, ki is léptem a fürdőszobából. Azonnal Jiminnel találtam szembe magamat, a meglepettségtől ugrottam is egyet. Pír díszítette az arcát, a szemei csillogtak. Valami olyat láttam most ebben a fiúban, ami nem megszokott. 

-Jól vagy? -Kérdeztem tőle. 

-Persze. Ha megengeded, akkor most megyek zuhanyozni. -Bökött az ajtóra, amit én álltam el. 

-Ja, persze csak nyugodtan. -Álltam arrébb, hogy bemehessen. Éppen léptem volna be a szobába, amikor a lábam a földbe gyökerezett. Gyertyák égtek minden ponton a szobában, az ágy be volt vetve, minden a helyén volt, és az ablakban tartott olcsó piacról szerzett dísz rózsák szirmait a földre szórta. Elképedtem a látványtól. Nem akarom elhinni, hogy ezt ő csinálta...Hogy ő most éppen arra gondol? nyeltem egy hatalmasat. De lehet hogy csak én értem félre őt, és csak kedves akart lenni. A testem  azonnal lángolni kezdett a gondolattól, még a szemfogaim is előbújtak rejtekükből. Hogy lehet rám ilyen hatással? Halk topogásokra lettem figyelmes. Jimin egy szál törölközőben álldogált az ajtóban, szemeit lesütve tartotta, még véletlenül sem nézett rám. 

-Nézz rám! -Utasítottam, de nem tett semmit, továbbra is a padlót bámulta. Ezért oda léptem elé, majd két ujjammal állánál fogva kényszerítettem hogy nézzen immár sötét szempáromba. -Én egy vámpír vagyok. Mit gondolsz, meg tudom neked adni azt, amire vágysz? egy vadállat vagyok. Mond, kit látsz bennem? -Nyelt egy hatalmasat, majd szólásra nyitotta gyönyörű dús ajkait. 

-Egy olyan embert, aki meg tesz értem bármit, és hajlandó lenne az életét is feladni értem. Ennél jobbat, sosem találnék. Igen, azt hiszem megtudod adni nekem azt, amire vágyom. -Eltökélten nézett a szemembe. A szavai mélyen a lelkemig hatoltak. "Ember" így gondolja? 

Azonnal ajkaira hajoltam. Esetlenül ugyan, de próbáltam a legjobbat kihozni magamból. Igazi csókom, még sosem volt. Jimin hevesen mozgatta ajkait az enyémen, mikor megéreztem édes nyelvét a számban. Uralnom kellett magamat, sokkal jobban mint eddig. Időközben elvezettem őt az ágyhoz, majd olyan finoman ahogy csak tudtam, elfektettem rajta. Elváltam ajkától, majd nyakát apró csókokkal kényeztettem. Apró sóhaj hagyta el a száját, és vágytól éhes szemekkel nézett fel rám. Újra ajkaimra hajolt, hajamat pedig apró ujjaival cincálta. A testemen egyre csak uralkodni kezdett a vágy, ahogy láttam gyönyörű testét magam alatt, ahogy a ficánkolófásától lassan lecsúszni látszott róla a törölköző. Számmal egyre lejjebb vándoroltam, míg az nem értem combja belsejéig. Ott lágyan szívni kezdtem a bőrt, lila és piros foltot hagyva magam után. Remegő hangon sóhajtozott, majd amikor éreztem, hogy késze áll rá, lábai közé furakodtam. Fel ült, majd lehámozta rólam a felsőt, és elhajította az ágy végébe. Majd a nadrágom következett. Apró tenyerét férfiasságomra helyezte, majd kényeztetni kezdett. Akaratomon kívül sóvárogtam még jobban a vérére. Jimin félre biccentette a fejét, hogy oda férhessek a nyakához. Azonnal oda hajoltam hozzá, majd fogaimat nyakába fúrtam. Közben kezemmel a teste minden apró részletét fel akartam fedezni. Képzeletemben sem találhattam volna hozzá hasonló gyönyörű teremtést. Elváltam a nyakától, majd újra csókolni kezdtem. A lepedő lassan vérben kezdett ázni, mámoros illatot varázsolva a szobába. Férfiasságomat bejáratához helyeztem, majd lassan és óvatosan csípőmet előre kezdtem tolni. Erősen karmolni kezdte a hátamat, belőlem is kicsalva egy halk morgást. Még egyet löktem csípőmmel, minek következtében örökké megmarad az emlékezeteben az a kéjes hang, amit aznap este a fülembe hallatott. 

Sziasztok! bocsánat ezért a nagyon gyér 'együttlét"-ért. Próbáltam igényesre írni, de aztán kaptatok egy ilyen kusza semmit mondó kis jelenetet, bocsánat :( képzeljétek a Wattpad törölte ezt a sztorimat, már kezdtem kétségbe esni, és arra gondoltam, akkor csinálok egy második évadot, amiben ugyan így folytatom, és az első évadot is publikálom majd. De hála az égnek, csak megtaláltam. Nos, köszönöm hogy elolvastad, és remélem azért tetszett a rész. A következőig is PÁPÁ! :3