Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Hetedik vér.

Egy jó ideig kutyagoltunk, mikor egy hatalmas faház tárult elénk. Nagyot nyelt a mellettem álló, fogalmam sincs mi folyhat le a sötét fejében, csak annyit tudok, hogy nagyon élvezi a helyzetet. Egy unalmas horrorfilmben érzi magát. Vettem egy mély levegőt, majd beléptem a házba. 

-Nem is kopogsz? -Súgta oda nekem Taehyung, mire vállat vontam, majd elindultam egy folyosón. Egy szobába vezetett, ahol egy árva lelket sem találtam. Hangok sem szűrődtek sehonnan, így úgy véltem, talán nincs is itt senki. Mikor valami őrülten hideget éreztem meg a hátam mögött. Lassan néztem hátra, mikor egy idegen fiúval találtam szembe magamat. Amikor a tekintetünk találkozott, összevont szemöldökökkel nézett rám, majd oldalra biccentette a fejét. 

-Ki vagy? -Hangja vészjóslóan szólt, rideg és hűvös volt. Egy pillanatra csak a szavakat kerestem, majd erőt vettem magamon. 

-Egy fiút keresek, aki tudtommal itt van! -Próbáltam kimérten, és erőteljes lenni, amit kisebb-nagyobb sikerrel végrehajtottam. 

-Ki engedett be titeket? és miért vagy egy emberrel? -Morogta nekem, mire akaratomon kívül hátráltam egy lépést, míg a falnak nem tapadtam. 

-Nyitva volt az ajtó, és ahogy előbb is mondtam. Egy fiút keresünk. Itt van? -Kérdeztem kissé remegő hanggal, mire kifújta a benntartott levegőjét, majd ellépett tőlem, és biccentett a fejével azzal elindult az egyik irányba. Taehyung nagy szemekkel nézett rám, mire bólintottam egyet, és követni kezdtük. Kinyitott egy szobát, belépett rajta, majd a szemem elé tárult Jimin, aki egy  poros, és nem épp tiszta ágyon ült. 

-Jun...Kook! -Csillant fel a szeme, ahogy meglátott engem. Felém kezdett sietni, de az ismeretlen alak, elállta az útját. 

-Engedd el! -Morogtam rá, mire csak egy megvető pillantást kaptam. 

-Csak az kéne! nehezen szereztük meg. -Nézett rám, mire ránéztem Taehyungra. 

-Odakint várj meg. -Utasítottam, de úgy meg volt szeppenve, hogy azonnal engedelmeskedett, és távozott a szobából. 

Idegesen fordultam vissza feléjük, majd az idegen pasasra néztem. Gúnyosan mosolygott rám, ami egyre jobban felhergelt. A védtelen fiúra néztem, aki remegett a férfi karjai között, és szinte a homlokára volt írva, hogy fél, és azt akarja, hogy vigyem el innét. 

-Nem tudom hogy mit akartok tőle...De szeretném, ha elengednétek. -Próbáltam nyugodt maradni, bár ilyen esetben lehetetlennek bizonyul. Hallottam a fiú halk akadozott lélegzetvételét, és minden apró szívdobbanását. Rettentően félt. 

-Figyelj haver, engem megbíztak ezzel. Ha elengedem, kitörik a nyakamat! -Horkantott fel, majd nevetve megrázta fejét, mint aki olyan egyértelmű dologról beszél. 

-Eressz el! engedj el vele! -Sikkantott fel Jimin, mire az őt fogva tartója, erősen meglökte, aki védtelenül bukott a földre, majd összekuporodott. Összeszorult a szívem a látványára. Ha jobban szemmel tartom, most nem könyörögnék, hogy engedjék el. 

-Fogd már be törpe! -Förmedt rá, de mielőtt egy ujjal is hozzá érhetett volna, a pólójánál, visszarántottam őt tőle, majd egyenesen a falhoz passzíroztam. Mély hangon nevetett fel, majd mélyen a szemembe nézett, már amennyire kócos szemébe lógó tincsei, engedték azt. -Min YoonGi-val, senki sem bánhat így!

Azzal a földre tepert, majd a hajamba túrt, erősen a fejemet, a kemény beton padlóba vágva. hangosan felszisszentem, majd próbáltam kibújni alóla, de olyan erősen fogott le, hogy meg sem bírtam moccanni. Ott ütött ahol csak tudott, éreztem, hogy ezeket még én sem bírom ki. A levegővételem gyengült, majd Jiminre pillantottam, aki kétségbeesetten nézett rám, könnyektől csillogó szemekkel. Utoljára a fölöttem tornyosodó férfi elmosolyodott, majd újra, és újra a betonba vágta a fejem. 

                                                                          ***

-Hah! -Vettem egy mély levegőt, majd felültem. Taehyungal találtam szembe magamat, aki előttem ült, majd felcsillantak a szemei, amikor meglátta, hogy ébren vagyok. Nagyokat pislogtam, mikor észre vettem, hogy nem a házban vagyunk. -Hol vagyunk? 

-Annyira örülök, hogy felkeltél! -Fogott a vállamra, majd meg akart ölelni, de úgy gondoltam, jobb lesz mind a kettőnknek, ha nem ölelkezünk. Nem ápolok vele olyan kapcsolatot. -Az erdőben. 

-Mióta? -Álltam fel azonnal, majd körbe-körbe kezdtem nézelődni. 

-Nagyjából két órája. -Hajtotta le a fejét, mire rákaptam a tekintetem. -Ájultan dobtak ki téged a házból, elsőnek azt hittem, kimúltál. Próbáltam hívni a rendőröket, de itt nincs térerő. 

-Ne is próbálkozz, senkit sem fog érdekelni. -Ráztam meg a fejem. 

-Jimint elvitték! muszáj hívnom őket! -Kiáltott fel, mire közelebb léptem hozzá, majd pólója nyakánál, közelebb húztam magamhoz. 

-Hová vitték? -Éreztem hogy könnybe lábad a szemem, majd elmosódik előttem minden. 

-Fogalmam sincs! -Tette mellkasa elé védekezően a kezeit, mire elengedtem őt, majd kezemet szám elé tapasztva, engedtem utat a könnyeimnek. Miért akarom ennyire őt megvédeni? miért akarom ennyire őt? őrülten ragaszkodni kezdtem hozzá. 

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam vele csalódást, és nem lett gagyi. Lehet hogy nem nekem való a vámpíros könyvek írása mer mindig elcseszem,  de szeretem :3 nos a következő részig is PÁPÁ! :3