Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Tizenötödik vér.

Mosolyogva feküdtem mellé, majd letöröltem szám széléről, édes vérét. Megkaptam amire vágytam. Hogy magam mellett tudom. Hirtelen felé kaptam a fejem, mikor észrevettem, hogy apró könnyek gördülnek le az arcán. 

-Te sírsz? -Fordultam felé. 

-Nem. -Szipogott egyet. 

-De hát látom. Mond csak. -Kérdeztem, közben magamhoz öleltem. Kezeivel könnyét törölve bújt hozzám, majd arcát mellkasomba temette. 

-Borzasztó volt ez a három nap. -Zokogott fel, bár tompán hallottam a hangját, ahogy a pulóverem eltompítja a hangját. -kínzott, meg akart engem törni. És végül sikerült neki. 

-Nyugalom, már itt vagy mellettem. Többet nem visznek el tőlem, ezt garantálom. -Csókoltam bele puha hajába. 

-Nem furcsa? Egy hónappal ezelőtt, még utánad járkáltam, én nem volt egy nyugodt napod sem tőlem. Végül is utáltuk egymást, legalább is én tiszta szívemből...És most igazán kedvellek, mint barátot. -Mint barátot? barátként tekint rám? -Te miért kedveltél meg?

-Valami olyanért, ami érdek nélküli. Te nagyon tiszta szívű vagy, és úgy fogadtál el engem, ahogy vagyok.  -Mosolyodtam el halványan. 

-Szerintem te lelked, sokkal tisztább mint az enyém. Leszámítva, hogy már sok ember öltél meg. Bár ez neked a fent maradásod része. -A hangja egyre erőtlenebb volt, így gondoltam elfáradhatott. Így leoltottam a lámpát, majd arrább toltam őt magamtól. 

-Jó éjt. -Fordultam el tőle. 

-Most miért vagy ilyen? jó éjt...

Mint barát? őszintén felidegesített az amit mondott. Nem kéne, de a lelkemig hatolt. Ő így viselkedik egy baráttal? ezek a gondolatokra lepett el az álom. 

Reggel a kávéfőző hangjára keltem fel, és már nem tudtam vissza aludni. Kómásan keltem ki az ágyból,  majd a konyha felé vettem az irányt. Hoseok, már öntötte ki magának a kávéját, majd mikor meglátott engem, nekem is előkészített egy csuprot. 

-Jó reggelt Junkook! kiszerelmeskedted magad? -Kuncogott fel, majd a kezembe nyomta a kávé adagomat. 

-Szerelmeskedte a halál! -Forgattam szemet. 

-Minden hallottam, még mindig jó a hallásom. -Nevetett fel. Neki sosincs rossz napja? -Csak nem szerelmesek vagyunk?

-Azt sem tudom, milyen az a szerelem! 

-Jól van, MR.Nem tudom milyen az a szerelem. -Húzta el a száját. -Gondolkodtál a tegnapi üzeneten? 

-Igen...Nagyon sokat, és nem jutottam semmire. Csak arra, hogy én megöltem annak a fickónak két emberét. 

-Igen meg, de honnan tudná, hogy te voltál az? 

-Nem tudhatjuk. 

A reggel további részében, nem igazán beszélgettünk. Jimin nagyon sokáig aludt, mér delet ütött, de nem kelt fel. Biztosan nagyon kifáradt. 

-Nekem elegem van, hogy elveszik tőlem azt, akiket szeretek. Ezzel mindenki így lehet, akiknek elveszik az egyik családtagját a vérszívók. Én ezt meg akarom állítani. -Néztem Hoseok szemébe, mire kétszeresére nőttek a szemei, majd bólogatni kezdett. 

-Ha jól értem...

-Igen! meg akarom állítani őket, hogy többé ne igyanak emberi vért. 

Ha lassan a vámpírok, minden embert lecsapolnak, akkor az emberek, lassan ki fognak pusztulni. Ez úgy hangozhat, mintha egy szuperhős filmben lennék, de nem az, csak a valóság. Ez a vámpírok csatája.