Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Kilencedik vér.

Tehetetlenül roskadtam vissza az ágyba, majd elterültem rajta.Összeszorított szemekkel próbáltam visszatartani a zokogást, de felülkerekedtek rajtam az érzelmek, így nem tudtam tovább visszatartani. Kész csőd vagyok... Az elmúlt ezerkilencszáz kilencven kilenc évemben, még sosem voltam ennyire magam alatt, mint most. Arcomat tenyerembe temettem, majd hangot is adtam a fájdalmamnak, mikor akaratomon kívül is elfogott az álom, majd valami igazán élethű helyen találtam magamat. Egy barlangban voltam, egy erdő közepén. Nagyon erősnek érzem magam, érzem, hogy bárki felett győzedelmeskedhetem. A szemfogaim nagyobbak az átlagnál, és méreg csörgedezik benne. Kimondhatatlan rossz érzés járta át a testem, mire felébredtem, majd kapkodni kezdtem a levegő után. 

-Ha nem tudnám, min mész keresztül, és miért vagy itt, már halott lennél. -Körbe néztem, majd egy barlang szájában találtam magamat. Egy fiú ült keresztbe tett lábakkal pár méterre tőlem, és  iszonyatos bűzt árasztott magából. Mintha csak egy megtépázott, és pocsolyából kihúzott kutya szagát érezném. Köhögni kezdtem a rettentő szagtól, mire felnevetett. -Azért, ne fulladj meg ha kérhetlek. 

-Ki vagy? -Raktam tenyeremet az orrom elé. Kedvesen elmosolyodott, majd felállt a helyéről, és pontosan elém lépett. Felém nyújtotta a kezét, amit habozva, de elfogadtam. 

-Jung Hoseok-hoz van szerencséd! és benned kit tisztelhetek? 

-Jeon Jungkook. Hívj csak Junkooknak. -Eresztettem felé egy halvány mosolyt, amit sokkal nagyobbal díjazott, a szája széle, majdhogy csak a füléig ért. 

-Jól van Junkook. Elmondom miért vagy itt. -Azzal helyet foglalt előttem, majd mélyen a szemembe nézett. Próbált nyugodt maradni, és kimért, de a mosoly, mindig ott bujkált a szája szélén. 

-Köszönöm, az jó lenne. 

-Álmodtál igaz? -Húzta fel kérdőn a szemöldökét, mire értetlenül, de bólintottam. Már ha arra az álomra céloz, amit egy barlangban álmodtam meg. -Akkor ma töltötted be a kétezer életévedet, ami azt jelenti, hogy te is egy leszel a vámpírok közül. 

-Egy leszek körülük? kifejtenéd jobban? -Fogalmam sem volt, mire céloz. Eddig nem az voltam? 

-Vámpír vagy, voltál és leszel is. De ezzel az álommal, beteljesedtél. Most már neked is van erőd, és nem vagy gyenge...Vagy hogy mondjam.  -Vakargatta meg a tarkóját, majd újra felszólalt. -Szippants egyet. -Tettem amit kért, mire elhúztam a számat, a hirtelen ért bűzre. -Nem éreztél még ilyet igaz? 

-Nem. Borzasztóan bűzlesz! -Ráztam meg a fejem mosolyogva, mire karba tette a kezét, majd kifújta a benntartott levegőt. Lehet, most megsértettem. 

-Nem érezhetted, mert nem voltál vámpír. Nem voltak meg a képességeid hozzá. -Nagyokat bólogattam, majd fel akartam tenni egy újabb kérdést, de a szavamba vágott. -Én farkas vagyok! 

-Farkas?! -Kiáltottam fel, mire csitítani kezdett. 

-Hallgass! ne beszélj hangosan, kérlek. -Mondta suttogva. -Vámpír vagy öregem! ne mond, hogy nem hiszel a farkasokban! -Beállt közénk néhány perces csend, mire újra beszélni kezdett. -Jó, sok lehet neked egyszerre, de ez így van. 

-Értem. -Mondtam egy kicsit megszeppenve. Hosszabb, és még annál is hosszabb évekig, a saját létezésemben sem hittem, most pedig minden megváltozott. -Nekem most mennem kell. Köszönöm hogy segítettél, de meg kell keresnem valakit. -Azzal magamra húztam egy mosolyt, majd felálltam, és kifelé indultam, de megéreztem egy kezet, a lábam szárán pihenni. 

-Ne hagyj itt! -Nyüszített fel. -Tudod milyen régóta nem beszéltem senkivel? húsz éve öregem! 

-Biztos borzalmas lehetett...De kérlek, ne hátráltass. -Húztam ki a lábam a kezei közül, mire négykézláb kúszott oda hozzám, majd kérlelni kezdett. 

-Kérlek! esküszöm, parfümöt fogok használni, csak maradj velem. Kedves leszek,  őszinte, és minden csupa jó, csak maradj. -Tette össze mind két tenyerét, és úgy nézett fel rám. -Segítek neked. -Borzasztóan megesett rajta a szívem, pont annyira, hogy nem tudjak neki hátat fordítani. Pontosan jól tudom, milyen az a magány. Ezért úgy döntöttem, vele maradok. 

-Veled maradok, de csak egy feltétellel. -Mutattam fel az ujjam, mire várta az a bizonyos feltételt. -Segíts nekem, megerősödni. 

-Segítek! -Mosolyodott el, majd felállt a helyéről, majd a nyakamba ugrott. -Nem leszek magányos! -Akaratomon kívül kezdtem el nevetni rajta, még sosem találkoztam, ilyen energikus, és vidám fickóval. Még talán a képességei is a hasznomra lehetnek. 

-Akkor belekezdünk? nincs pocsékolni való időm. -Váltam el tőle, ugyanis a bűze már-már hányingert hozott rám. Azt akarom, hogy tanítson meg minden keresés fortélyaira, amire szükségem lehet. 

-Én nagyon jó tanár vagyok. -Mosolyodott el. -Az első lépés, a keresés. 

-Keresés? -Vontam össze a szemöldökömet, mire bólintott egyet. 

-Én elmegyek, te megtalálsz. -Szerintem még élvezte is ezt a kis tanítását, ugyanis érezni lehetett a levegőben, milyen boldog, hogy beszélhet valakivel. Azzal bólintottam egyet, majd néztem ahogy kisétál a barlangból, majd eltűnik az erdő sűrű fái között. Becsuktam a szememet, majd koncentrálni kezdtem. Próbáltam visszaemlékezni a szagára, mikor megéreztem, és azon a bizonyos nyomon haladtam. Kicsit esetlenül, de elindultam utána, meg-meg akadva. Éreztem ahogy egyre közelebb jutok hozzá, ugyanis a szag is erősödött, és fülemet is megcsaptam, a halk lélegzetvétele. 

-Megvagy. -Mosolyodtam el, mikor megláttam egy fa tövében álldogálni. 

-Ügyes vagy! -Bólogatott elismerően. -Akarod még egyszer? 

-Még szép! -Vágtam rá, mire újra eltűnt. Borzasztó gyorsak a farkasok, nem mondom. A következő feladatom, már sokkal egyszerűbb volt. Pár pillanat alatt, megtaláltam, ami nagyon boldoggá tett. Még nem, de lassan és biztosan, készen fogok állni, Jimin keresésére. 

-Milyen gyors vagy? -Kérdezte, mire vállat vontam. Fogalmam sincs, még sosem próbáltam ki. Most viszont, az új erőmmel, biztos képes vagyok gyorsan futni. Bár lehetséges, hogy nem annyira, mint amennyire kéne. -Nézzük meg. -Nézett rám kihívóan. 

-Versenyezni akarsz? -Húztam fel egyik szemöldököm, mire bólintott egyet. 

                                                                                      ***

-Végérvényesen is vége van a tanításodnak. -Húzott egy mosolyt az arcára, ezzel az enyémre is mosolyt csalva. -Három napig, csakis tanítottalak. Mi a jutalmam? -Láttam a lelki szemeim előtt, ahogy a farkát csóválja, pontosan olyan, mint egy hűséges kiskutya. 

-Nem elég az, hogy nem vagy egyedül? 

Három napig, csakis a tanításomra koncentráltunk. Ezekben a napokban, kiderült hogy vadásznak a farkasokra, ugyanis ők túl könnyen letudnak bukni az emberek előtt. Ezért megfogadtuk, hogy vigyázni fogunk egymásra, minden áron. Talán, ez egy barátság kezdete is lehet. Viszont egyre csak nyomasztja a lelkem, minden nap Jimin, hogy semmit sem hallok róla, és nem tudom magam mellett. Ha kellően felkészülök, ő lesz nekem az első. 

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem lett gagyi. El sem hiszem, hogy minden nap hozok részt, általában sokat szoktam késni, mert sok ficimet írogatom. Nos, a következő részig is PÁPÁ! :3