Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

első vér

Évszázadokkal ezelőtt már anyám meghalt, amikor világra hozott engem. Titok fedi azt, hogy hogyan váltam ilyenné. Apám kilétéről viszont sosem tudtam semmit sem. Újságcikkeket, és régi riportokat néztem, hátha megtudok valamit arról, hogy történtek e állat támadások a városban, és természetesen történtek. Ezen a nyomon kezdtem el haladni, de nem találtam semmit. Ötven, vagy plusz éve keresem az igazságot, és azt, hátha találok hozzám hasonlót. Egy örök élet sem lenne elég ahhoz, hogy ugyan olyan "vadállatot" találjak mint én. A magány lassacskán magába szippantott, ahogy évek óta egyedül vagyok. Én nem vagyok olyan mint a többi, akik az újságokban szerepeltek. Én csak bűnözők vérét szívom, ártatlanokat, ezzel megóvva. Én szeretem az embereket. 

Reggel volt, még egyetlen ártatlan emberi lény sem kószált az iskola területén. Beléptem, majd helyet foglaltam a tanári asztalnál. Lepakoltam, majd elővettem az aznapi tankönyveket, majd bekapcsoltam a interaktív táblát is, ugyanis ma úgy döntöttem, hogy beszámolót tartok a diákjaimnak arról, hogy ne sétálgassanak este az utcán. Ugyanis én meg akarom óvni őket a vámpíroktól. 

-Jó reggelt tanár úr. -Köszöntött engem Jimin, egy apró mosollyal a szája szegletében. Ő az iskola "rossz" fiúja. De én őt is kedvelem. Hónapokkal ezelőtt, meglátott engem éppen enni. Az arcomat nem látta, mégis felismert. Azóta sem tudja senki, de folyton meg félemlít engem azzal, hogy elárulja mindenkinek, és nyilvánosságra hozza a kilétemet. 

-Jó reggelt Jimin! foglalj csak helyet. -Mosolyogtam rá kedvesen, semmi megjátszással. Én komolyan jó ember szeretnék lenni. És minden egyes diákomat, szeretem. És megóvom. 

Erre csak szemet forgatott,  és azért sem ült le. Én helyet foglaltam, és onnan néztem kedvesen, és mosolygósan a fiút. 

-Mi ez az életvidámság? már ha élő vagy. -Fújta ki idegesen a benntartott levegőt, majd csak le ült. 

Ezzel bekecmeregtek az osztály többi tagja, kedvesen köszöntve engem. Majd amikor mindenki megérkezett, elkezdtem az órát. 

Minden munkanaptól, még én is eltudok fáradni szellemileg. Nagyot szusszanva léptem ki az iskola épületéből, majd rágyújtottam egy szál cigire. Nekitámaszkodtam az autómnak, és néztem a kiáramló diákokat. Majd megpillantottam Jimint, aki úgyszintén rám nézett, majd mellém sétált, barátjával együtt, Kim Taehyungal. 

-Tanár úr. Csak szólni akartam, hogy véres az inge. -Súgta oda nekem, majd pimasz mosoly ült a ki a szájára. 

Azonnal takargatni kezdtem a ruhadarabomat, még a cigit is elejtve, mire nevetve távoztak mellőlem. Szomorúan ültem be a kocsimba, majd bekapcsolva kedvenc nyugtató zenémet, próbáltam lehiggadni. 

"Nem gondolhatok arra"

Gondoltam magamban, és erősen beharaptam a számat. Éreztem ahogy a szemem feketévé vállt, és a szemfogaim is előbújnak. Egyre többször gondolok arra, hogy Jimin puha bőrébe nyomom a fogaimat, és kiszívom belőle az életet. De nem tehetem! én egy jó ember vagyok. Ma biztosan elkapok egy pitibb bűnözőt, hogy enyhítsem Jimin utáni sóvárgásomat. 

Sziasztok! már próbálkoztam vámpíros történetekkel, de ez az első, amit szívesen írtam meg. Ha tetszett, nyomj egy csillagot, és komizz, hogy érdemes e folytatni. Hosszabb részekkel fogok jönni, mert ez csak bevezető volt. A következő részben találkozunk PÁPÁ! :3