Reggel korán ébredtem, hogy fel tudjam kelteni Jimint. Még csak fél hat volt, de muszáj ilyen korán kelni, ha nem akarjuk hogy Hoseok észre vegyen bármit is a tegnapból. Gyengéden simogatni kezdtem a vállát, mire nyitogatni kezdte pilláit. Szelíd mosoly ült ki az arcára, majd arcát közelebb tolta az enyémhez. Egy lágy csókot leheltem a tegnaptól kissé megdagadt ajkaira.
-Ha nem akarunk Hoseok bácsitól büntetést kapni, kapkodnunk kell magunkat. -Mosolyodtam el, mire bólintott majd lerántottam magáról a takarót. -Óh, te jó ég! -Takartam el a szememet a kezeimmel.
-Mi van? láttál már este meztelenül. -Kuncogott fel, majd odasétált a ruhás szekrényemhez, majd kedvére válogatott belőle.
-De akkor azt tehettem veled amit akarok...-Sétáltam oda hozzá, majd gyengéden rá simítottam karjára, onnan mellkasára, majd egyre lejjebb.
-Állj! -Fogta meg a kezemet. -Lesz még erre időnk.
-De nem tudok, betelni veled. -Görbítettem le a számat, mire felém fordult, majd adott egy csókot.
-Akkor ma este is besurranok. -Kacsintott, majd amikor felöltözött, halkan kezdtünk sétálni a bejárati ajtóhoz. Lassan kinyitottam azt, De mielőtt kilépett volna, még adtunk egymásnak egy utolsó csókot. -Akkor este.
-Igen. -Bólintottam mosolyogva, majd bezártam az ajtót. Vigyorogva csúsztam le a földre, majd behunytam a szememet. A mutató és középsó ujjam, ajkaimra vándorolt, és akaratlanul is az estére gondoltam. Ahogy csókolt, ahogy sóhajtozott miközben fáradhatatlanul mozogtam felette, És a vére íze a számban...A vére íze? elfelejtettem, hogy teljesen véres lett az ágynemű, és ha véletlen be nyit Hoseok, meg fogja látni. El kell tüntetnem. Azonnal benyitottam a szobába, majd levettem az ágyneműt az ágyról, és bedobtam a szennyesbe. A gyertyákat is összeszedtem, majd bedobtam a szekrénybe. S majd csak a rózsaszirmok maradtak a földön.
Nagyon szusszanva mentem le a konyhába, ahol kávét szürcsölgető Hoseokkal találtam szembe magamat. Próbáltam higgadt maradni, és nem adni arra jobban, hogy valamit titkolok. Mellé álltam, majd öntöttem magamnak is kávét.
-Jól hallottam hogy...Tegnap este pornót néztél? -Nézett rám, bennem pedig megállt az ütő. Félre nyeltem a kávét, majd köhögni kezdtem.
-Jól. -Bólogattam. - Maratont tartottam.
-És...azonos nemű pornót igaz? -Nyelt közben egy hatalmasat.
-Hát...Igen. -Nyögtem ki, miközben fülig vörös voltam.
-Nincs ezzel baj, majd egyszer nézhetünk együtt is...Azaz ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem gáz. -Még csak az kéne! Magamban nevettem, hogy nem jött rá az igazságra, de igazából eltűntem volna szégyenemben, hogy hogy most téveset gondol. Nagyon. Tapintható volt köztünk a feszültség, ezért úgy döntött inkább el megy tussolni. Éppen be akartam menni a szobámba, amikor Hoseokot találtam odabent. Kétszeresére nőttek a szemeim, amikor megláttam, hogy a szennyesből elő húzta a véres lepedőt, és azt nézegette.
-Miért nem mondtad el?! úgy hittem, barátok vagyunk. Úgy tetted ezt meg, hogy én nem tudtam róla! miért fontosabb neked ez a fiú a halálnál? nekem te fontosabb vagy sokkal mint Jimin, ha nem hagyod véglegesen békén, meg fogom őt ölni!
-Nem engedem hogy egy ujjal is hozzá érj! -Morogtam rá, mire odalépett hozzám, majd vállamnál fogva neki tolt a falnak.
-Neked sem kell tudnod róla. Úgy fog a szerelmed meghalni, hogy szart sem tudsz az egészről. Majd csak azon kapod magad, hogy a sírjánál fogsz állni! -Köpte rám a szavakat, mire éreztem hogy szemfogaim előbújnak, és szemeim is sötétté vállnak.
BẠN ĐANG ĐỌC
Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT
Ma cà rồngJeon Jungkook egy iskolában tanít. Senki sem tudja a titkát, hogy vámpír. Minden álma az, hogy szocializálódni tudjon az emberi világban. Már jó pár éve próbál beilleszkedni, mire megtalálja álom munkáját. Hogy gyenge, és védtelen diákokat oktathass...