Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Tizenhatodik vér.

-Nem tudok megmozdulni! -Mondta Hoseok félelemmel teli hangon. 

-Ne hülyéskedj, gyere már. -Kezdtem el ráncigálni, mikor éreztem, hogy nem bírom megmozdítani a végtagjaimat, és földbe gyökereznek a lábaim. Kétségbeesetten néztem a "főnökre" aki ellépett a koporsótól, majd egy alacsony fiúhoz lépett. 

-Ügyes vagy, ne engedd el őket. -Veregette meg a vállát. -Yang képessége az, hogy képes egyszerre több vámpírt is lebénítani. Pazar igaz? 

-Miért nem engedtek el? ti mondtátok, hogy ne jöjjünk ide többet! -Morrantam fel, mire elém lépett, majd éppen meg akart volna szólalni, mikor hatalmasat koppant valami. A koporsó fedele esett le, majd szép lassan ült fel a benne fekvő. 

-Ó anyám, de elfeküdtem a hátam. -Húzta el a száját, majd próbálta masszírozni a vállát. 

-Yoongi! -Kiáltottak fel a szolgái, majd letérdepeltek előtte. Majd csak akkor vett észre minket, majd elmosolyodott. 

-Csak nem az üzenet miatt vagytok itt? -Kacagott fel huncutul. 

-Mit tudsz róla? -Kérdezte Hoseok. 

-Nem fogom egy bolhásnak elmondani. -Rántott meg a vállat hanyagul. -Junkook! de régen láttalak. 

Idegesen fordítottam el a tekintetem, nem bírtam rá nézni. Egyszerűen nem tudom elviselni a közelemben, úgy hogy ő vette el tőlem azt akit szeretek, Jimint. Bárcsak tényleg meg halt volna, akkor amikor rá találtam. 

-Most mond, hogy nem hiányoztam. -Kacagott fel. -Jó hogy itt vagy, pont most akartam a keresésedre indulni. 

-Mit akarsz még tőlem? -Kérdeztem, mire elém lépett, majd két kezével az arcomra fogott. Gonoszul elmosolyodott, majd mélyen a szemembe nézett. 

-Te csak is, rám hallgatsz, senki másra. Az én szolgám vagy, meg értetted? -Sötét szemei, teljesen beleolvadtak az elmémbe, alig tudtam másra gondolni csak is a szavaira. Úgy éreztem, muszáj megtennem amit mond, vagy csalódást okozok magamnak. 

-Értettem. -Bólintottam. 

-Most pedig térdelj le szolga! -Lökött meg, mire lassan térdre borultam előtte. 

-Junkook! mit csinálsz? térj már észhez! -Kiáltott fel egy fiú mellőlem, egyáltalán nem ismerem fel őt. Vajon honnan tudja a nevemet? 

-Junkook, vidd ki ezt a bolhást! -Szólt a főnököm, mire bólintottam egyet, majd felkeltem a földről. Karon fogtam a fiút, majd kivittem őt a házból. 

-Kérlek, ne csináld már! én vagyok! -Szemöldököt ráncolva néztem a fiúra. Vajon megőrült? 

-Tűnj el, nem akarlak bántani. -Fordítottam hátat, majd be akartam lépni a házba, de elkapta a karomat. 

-Junkook...Gyere velem. -Csillantak fel szomorúan a szemei, de nem igazán érdekelt, hisz nem tudom ki is ő. 

-Eressz. -Rántottam ki kezei közül a karomat, majd beléptem a házba. 

Mindenki odabent volt, majd mikor Yoongi főnök észrevett, elmosolyodott, majd leültetett engem a kanapéra. Leguggolt elém, majd így szólt.

-Lenne neked egy feladatom. -Vigyorodott el. 

-Hallgatom főnök. 

-Van egy fiú, szeretném ha...

(***)

Amikor elértem a lakásomhoz, egy igazán különös illat csapta meg az orromat. Ínycsiklandó volt, azonnal éhes lettem tőle. Megnyaltam a számat, majd beléptem a házba. 

-Üdv itthon! -Fogadott egy fiú, majd köszönésképpen megölelt engem. 

-Helóka! -Mosolyodtam el, majd a falnak dobtam őt. Nyikkant egyet, majd elé léptem és két karját, feje fölé fogtam. Értetlenül meredt rám, majd amikor kieresztettem szemfogaimat, elhűlt az arca. Rángatózni kezdett a karjaim között, így szorosabban fogtam le. -Nyugi már...-Morogtam rá. 

-Junkook, megbeszéltük hogy csak egyszer iszol belőlem. Tudod, mostanában nem érzem jól magam. És, kérlek eressz a szorításon, mert fáj. 

-Fogd be! éhes vagyok. -Rivalltam rá, mire megrezzent. 

Ajtó nyitódás zaja törte meg a pillanatot, így mindketten odakaptuk a fejünket. Tapsolva lépett be rajta Yoongi, majd elmosolyodott. 

-Ügyes kis szolgám lettél, de nem ez volt a feladatod. 

-Elnézést Főnök, de olyan ellenállhatatlan az illata. -Hajtottam le a fejem, majd elléptem tőle. Azzal kiemeltem egy kést a tartóból, majd a fiú karját elkapva, végig szántottam az éles tárgyat a csuklóján. Ijedtében összehúzta magát, majd amikor megérezte a fájdalmat, azonnal összeszorította a szemét, majd könnybe lábadt a szeme. A vöröslő vérét egy kisebb tartályba engedtem, majd amikor végeztem, átadtam a kis üveget a főnökömnek. 

-Ügyes! -Dicsért meg, ami boldoggá tett. -Most már játszadozhatsz vele. 

Még ha nem is akartam volna, akkor is tennem kellett a parancsának. 

-Mi folyik itt? -Kérdezte tőlem a fiú, miközben a szája lefelé görbült. 

-Nem azt mondtam, hogy hallgass? -Mosolyodtam el, majd nyakához hajolva, végre megkóstolhattam a vérét. 

Sziasztok! remélem nem okoztam csalódást, és tetszett. És azt is, hogy nem volt gagyi, ez a "nem emlékszem semmire" dolog. Próbálkoztam-próbálkoztam. Nos, a következő részig is PÁPÁ! :3