Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Huszadik vér.

Remélem tetszeni fog hozzá a zene, mert pont ehhez a részhez választottam. Jó olvasást :3

Amikor elváltam tőle, remegő ujjaival, szájához kapott, majd szelíden elmosolyodott. Akadozva vette a levegőt, mégis erősnek tetette magát. A félelem elillanni látszott a szemében, majd nagy levegővétel után, megszólalt. 

-Ezt...Megtehetnénk többször. Olyan felszabadító volt! -Ugrott fel a földről, majd pólómnál fogva közelebb húzott magához. Éreztem levegővételét a nyakamnál, ami bizsergést váltott ki a testemből. 

-Gyere, mutatni akarok valamit. -Fogtam meg gyengéden a kezét, majd kihúztam a lakásból. Egyáltalán nem mutatott ellenállást, követni kezdett. Egészen az erdő kezdetéig vezettem őt, majd be is léptünk. A sötét fák között, felcsillantak az éjszaka fényei, elkápráztató volt. Egyetlen felhő sem takarta el a csillagokat. Most sokkal fényesebben ragyogtak, mint szoktak. Jiminre pillantottam, aki le sem vette a szemét az égboltról. Meg álltam, majd felkaptam a fiút a hátamra. 

-Mire készülsz? -Kérdezte félénken, mire nem válaszoltam. Az egyik Mamutfenyőhöz léptem, majd kapaszkodókat keresve, mászni kezdtem rá. -Ne! félek a magasban! -Nem mentem sokáig, a közepén letettem őt egy vaskos ágra. Azonnal belém kezdett kapaszkodni, ahogy látta mennyire messze van a talajtól. 

-Nyugalom, nézd a szép oldalát. Itt vagyok veled. -Nyugtattam, miközben arcát simogattam. A lélegzet vétele normális lett, miközben végig a szemembe meredt. Megfogta kezével az enyémet, amivel az ő arcát simogatom, majd behunyta a szemét. Arcával közelebb hajolt hozzám, tudtam hogy mit akar. Én is közelebb hajoltam hozzá, majd lágyan érintettem össze ajkainkat. Őrülten dobogni kezdett a szívem, miközben minden porcikám arra késztetett hogy mosolyogjak. Nagyon boldog pillanatban volt vele részem. Elváltam tőle, majd észre vettem hogy a csókunktól felszakadt a sebe, amit a lakásban csináltam neki. Szemeim elsötétedtek, majd szemfogaim előbújtak. Átkoztam magam, amiért pont most kellett előjönnie ennek az énemnek. Eltakartam a szemem a kezemmel, de Jimin lehámozta azt. 

-Nincs ezzel semmi baj. -Nézett mélyen sötét szemeimbe. Elmosolyodott, majd megölelt. Nyaka számhoz ért, mire muszáj volt megnyalnom kiszáradt ajkaimat. -Csak nyugodtan. 

-K-köszönöm. -Nyögtem ki, majd beleharaptam puha nyakába. A vére illata bombaként tört elő, és édesen kúszott az orromba. Még az eddigieknél is jobban akartam gyengéd lenni vele, és egy kicsi fájdalmat sem okozni neki. De miért? miért kell szörnyetegnek lennem? mesébe illő életet élhetnék vele, ha nem lennék az ő vérére éhező ragadozó. Egy könny gördült le az arcomon, majd el váltam tőle. Kedvesen törölte le az arcomról a könnyeket, majd hajammal kezdett bíbelődni. 

-Nincs veled semmi gond. -Rázta meg a fejét. -Az ég világon semmi...Nekem te így vagy tökéletes. 

A szavaitól újabb könnyek törtek elő. Ezekre a szavakra volt éhes a szívem, amiket ez a fiú súg most a fülembe. Sosem gondoltam volna, hogy benne fogom megtalálni magamat. 

-Szép is lenne, ha örökké együtt maradhatnánk. De az örökké szó csak az én szótáramban létezik. -Sütöttem le a tekintetem. Nagy szemekkel meredt rám, majd amikor értelmezte magában a mondatomat, szomorúan húzta el a száját. 

-Nem sokáig lehetünk együtt. Nem akarok majd nálad "idősebb" lenni. 

-Ezt hogy érted? -Néztem rá rémülten. Szinte hallani sem akarom amit mondani fog. 

-Junkook...Te örökké ugyan annyi idős leszel. De én egyszer majd lehagylak. 

-Inkább menjünk haza. -Váltottam témát, majd a hátamra vettem őt. Puhán értünk talajt, majd letettem a fiút. Összekulcsoltam a kezeinket, mikor halk léptekre lettünk figyelmesek. Mindketten az erdő sűrűjébe kezdtünk pillantgatni, de nem láttunk semmit. Kutya szagot kezdtem érezni, akárcsak Hoseok lenne az. 

-Hoseok, gyere csak elő. -Mondtam, mire az egyik fenyő mögül barátom bújt elő farkas testben. Bundája kócos volt, és világító kék szemében idegesség tükröződött. -Mi a baj? bántott valaki? -Egyre közelebb sétált hozzánk, majd meg állt előttünk. Fújtatott egyet, majd csak álldogált egy helyben. 

-Gyertek, menjünk haza. Sötét van itt. -Mondta Jimin, mire elindultunk. Hoseok tovább maradt, és csak meredt ránk. Mélyeket szaglászott a levegőből, olyan furcsa volt. Éppen hátat fordítottam volna, mikor Jimin keze kicsúszott ujjaim közül, majd a fiú a földre zuhant. Hoseok morgott felette, az alatta lévő pedig kétségbe volt esve. Azonnal a segítségére siettem, majd leszedtem róla tébolyodott barátomat. 

-Térj már észhez! -Löktem rajta egyet, aminek következtében erősen neki csaptam az egyik fenyőfának. Csak morgott, és vicsorított rám. Már megint valami baja van? felém lépett egyet, majd busa fejével, ugyan akkorát lökött rajtam, mint én rajta az imént. Nyögve keltem fel a földről, fájó hátamat tapogatva. Hoseok még mindig földön fekvő fiúhoz lépett, majd letépte róla a felsőjét. Azonnal rohanni kezdtem, de késő volt. Hatalmas éles fogai, már vérben áztak. könnyek szöktek a szemembe, ahogy megláttam Jimint. Levegőért kapkodott, miközben egyik kezével hasára fogott, amiből megállhatatlanul folyt a vére. 

-Rohadj meg! -Kiáltottam rá, majd nyakára fogtam. Éreztem, ahogy roppan egyet, már engedtem volna el, hogy földre zuhanhasson, de hosszú éles karmait, végig húzta az arcomon. El engedtem őt, az éles fájdalom miatt. Harapdálni kezdett, én pedig tehetetlenül borultam el. Amikor látta hogy erőm végén vagyok, oda lépett Jiminhez, majd nyalogatni kezdte a sebét. Nem teheti meg vele! csak most lett igazán az enyém! irtó nehezen álltam fel a földről, néha összerogyva, de odaléptem Hoseokhoz, éppen le akartam rántani róla, mikor egy farkas jelent meg a hátam mögött. Egy ellen még meg tudom védeni...De kettő ellen. Tehetetlenül álltam, és néztem azt a kettőt. Mikor a hátam mögött álló, neki rontott a másiknak. Nyüszítések, és ugatások hangja töltötték be az erdő csendjét. A most érkezett farkas rám nézett, majd bólintott egyet. Bennem pedig fellobbant a felismerés tüze. Hoseok a megmentésemre sietett, és most miattam harcol. Ő sosem bántott volna. Hülye voltam, hogy azt hittem ő az aki bántani akar. 

Rögvest a fiúhoz léptem, majd kezemmel próbáltam elállítani a vérzését. Fájdalmasat nyöszörgött, és én nem tehettem semmit. Gyorsan a karomba vettem őt, majd könnyeimmel küszködve futni kezdtem a kórház felé. Nem veszíthetem el! nem! 

-Hallod, Jimin? maradj velem jó? -Beszéltem hozzá, de szemei csukódtak lefelé. Rázogatni kezdtem, de semmi reakciót nem adott. Szíve csak épphogy vert, lélegzet vétele is alig hallható volt. Épphogy süllyedt és emelkedett a mellkasa. -Mindjárt oda érünk, és rendbe jössz! esküszöm...

Azonnal bevittem őt a kórházba. Annyira gyorsan történt minden, hogy csak pár dologra emlékszem. Hogy beviszik őt a műtőbe, hogy én egy padon ülök, és valamit iszom. Aztán hangos kiáltozások ütik meg a fülemet. Az idő csak telik, de én még mindig tehetetlenül roskadozom egy székben. Zokogni kezdek, és nem érdekelnek az orvosok körülöttem, csak az hogy ki adhassam magamból a fájdalmat, és azokat a gyötrelmes képeket a fejemből amiket láttam. Miért nem tudom sosem megvédeni őt? minden meg teszek érte amit csak tudok, még sem sikerül. Még erősebb akarok lenni! lassan azt vettem észre, hogy olyan erősen szorongatom a széket magam alatt, hogy a fa behorpadt kezeim között. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el az óta, de már régen világos van odakint. 

-Ön a hozzátartozója? -Hallottam meg egy női hangot, mire hevesen bólogatni kezdtem. Ha nem ezt mondom, talán nem engednek be hozzá. -Ha gondolja be mehet hozzá. A műtét sikeresen végződött. 

-Köszönöm! megyek. -Bólintottam, majd beléptem a szobába. Hatalmas meglepetésemre, Jimin ébren volt. De hát...Egy ilyesfajta műtét után, napokig alszik az ember. Egy nővér állt az ágya mellett, éppen a vérét vették le. Újból és újból leszívta a vérét, és mindig hitetlenkedve figyelte a vizsgálatok végeredményeit. 

-Mi a probléma? -Léptem a nővér mellé. 

-Éppen ez az...Nincs probléma. Akárhányszor veszem le a vérét, mindig újra termelődik a testében ugyan annyi mennyiség, pár...Pillanaton belül. 

Micsoda? pár pillanaton belül? akkor ezért bírta mindig olyan jól azt, amikor mindig ittam a véréből. De mégis hogy lehet ez? 

Sziasztok! nagyon gyors voltam igaz? nos remélem tetszett a rész, és nem volt gagyi. A következő résszel is sietek. Addig is PÁPÁ! :3