Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Második évad: Első vér.

Namjoon szemszöge

Erősen megkötött nyakkendőm szegélyét szorítva lépkedtem a hatalmas épület felé, Jimin szertartására. El sem hiszem hogy képes volt öngyilkosságra. Amikor megtudtam teljesen letörtem, képtelen voltam nyugodtan gondolkodni. Két jó barátomat veszítettem el, és köztudott rólam hogy sosem voltam jó a kapcsolattartásokban, képtelen vagyok kifejezni az érzéseimet. Az oltárhoz léptem, majd lesütöttem a tekintetemet. Szaporán kapkodtam a levegőért, így visszatartva könnyeimet. Nem akarok sebezhetőnek tűnni. 

-Nam? -Hallottam meg egy ismerős hangot, mire elhessegettem a gondolataimat, majd a hang irányába fordítottam a fejemet. 

-Seo? -Képedtem el. Jimin anyja könnyes szemekkel állt mellettem, és az arcomat fürkészte. Évek óta nem találkoztam vele. pontosan azóta, hogy megszületett a fia. 

-Egyáltalán nem fogott rajtad az idő! Ugyan úgy nézel ki. Teljesen lehagytalak. Jól tartod magad! -Kezdte el idegesen harapdálni a száját, mire gyengéden elmosolyodtam. -Gyere ki, nem akarom hogy lássák, hogy veled beszélek. -karon fogott majd kivitt engem az épületen kívülre, ahol nyugodtan beszélgetünk. 

-Hogy érintett a fiad halála? -Kérdeztem, miközben leültem egy padra. 

-Ezt hogy kérdezheted egy szülőtől? -Szöktek könnyek a szemébe. -Amikor megtudtam, mentőt kellett hívni hozzám, annyira rosszul lettem. Sosem fogom tudni túltenni magam rajta. 

-Seo! -Álltam fel, majd megfogtam a kezét. -Részvétem. A fiad jó barátom volt, tudom milyen. 

-Nam, jó újra látni téged. Amióta Deaguba költöztél, semmit sem hallottam rólad. Tudod sokszor megbántam, hogy szakítottam veled. De most, el kell mondanom valamit. -Mondta halkan, végig a szemeimbe nézve. 

-Mond csak Seo. 

-Jimin a te fiad volt. -Mondta, miközben kitört belőle a zokogás. -A tiéd volt! -Szorosan magához ölelt, míg én bambán meredtem magam elé. Nyeltem egy hatalmasat, majd szép lassan összeállt a fejemben a kép. Akkor már terhes volt, amikor szakított velem, és Deaguba költöztem. De ez...

-Seo, kérlek hagyj magamra. -Utasítottam jeges hangon, mire abbahagyta a szipogást, majd nagy szemeivel rám nézett. -Tűnés! -Ordítottam, mire elvált tőlem, majd gyors léptekkel ott hagyott engem. 

Morogva járkáltam fel s alá. Éreztem ha nem adom ki magamból, szétcsattan az agyam. 

-Kúrva életbe! -Kezdtem el rugdosni a padot, és már az első mozdulatomtól megadta magát. -Rohadj meg Jeon Jungkook! rohadj meg! 

Az elejétől fogva tudtam, hogy közöm van Jiminhez. És az elvesztése, csak is Junkook műve. Miatta halt meg. Ezt ezerszer megfizeti nekem. Ha bele halok is, visszahozom őt. 

Junkook szemszöge

Amikor kinyitottam a szememet, valami fájdalmas érzés hasított a mellkasomba. Lepergett előttem minden. Az álmaimban láttam egy fiút, akit nagyon szerettem. Kellemes volt a hangja, az illata, gyönyörű volt. Kábán ültem fel az ágyon, majd szemeimet dörzsölve álltam fel és a ruhásszekrényem felé vettem az irányt.

-Csak egy álom volt, ideje dolgozni menni. -Mormogtam magam elé, majd kihúztam a vörös öltönyömet, és magamra kapkodva a gönceimet, elindultam az iskolába, dolgozni. Nagyokat ásítozva ültem be a kocsimba, majd elindultam. Napok óta, furcsán érzem magamat. Depressziósan, és nagyon magamba fordultam. Nincsenek barátaim, és senkim akivel megbeszélhetném a dolgokat. Minden reggel, amikor felébredek, ugyan az az arc jut az eszembe, mégis nehezen kivehetőek a vonásai, nagyon ismerős.

Kiszálltam a kocsimból, majd az épület felé vettem az irányt. Nem rég érkeztem az iskolába, így még nem sok mindenkit ismerek innen, csak az arcukat.

-Jó reggelt tanár úr. -Köszöntött egy diákom.

-Jó reggelt Taehyung. -Viszonoztam a gesztusát, majd tovább siettem, ugyanis a reggeli lustálkodás miatt csak hét percem volt beérni az órámra. Lassan lepakoltam, majd végig néztem az osztályon. Már mindenki bent volt, és csöndben engem néztek. Elővettem a táskából a dolgozatokat, majd egy diákomat megkértem hogy ossza szét. Addig a naplót javítgattam, vagy idegesen a fali órát néztem, hogy minél előbb szabadulhassak innen.

-Elnézést tanár úr. Az enyémet rosszul javította ki. -Sétált az asztalom elé Jimin, az egyik legkedvesebb diákom. Bizonytalanul nyújtotta felém a dolgozatát, amit én átvettem, de a szememet a fiún hagytam. Csak tudnám honnan ilyen ismerős az arca, és a hangja. Tudom, hogy nem az iskolából ismerem, hanem máshonnan. Mintha összekötne engem vele valami, és nem engedi hogy elszakadjak tőle. Nagyokat pislogva meresztette rám a szemeit, tudatva velem, hogy ne őt, hanem a dolgozatot nézzem. De képtelen voltam rá. A különös illata, türelmetlenül száguldott az orromba, és minden arcvonása elvette a figyelmemet a jelenről. Sóhajtottam egyet, majd nagy nehezen elszakítottam a tekintetem róla.

Sziasztok! nos, úgy döntöttem hogy ebbe a könyvbe fogom folytatni, mert így nekem, és nektek is könnyebb lesz. Nagyon remélem hogy tetszett, és nem okoztam csalódást. Boldog vagyok hogy újra írhatom, mert rengeteg ötletem van ezzel kapcsolatban. Nos, a következő részig is PÁPÁ! :3