Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Huszonkilencedik vér

-Gyönyörűek a szemeid, nem fogják észrevenni a szüleid. Nem sokkal eltérőbb mint az eredeti barna. -Nyugtattam meg, mikor már a szülei háza előtt álltunk. 

-Ne hazudj nekem! persze, biztos nem veszik észre hogy a fiuk szeme vörös lett. -Kel ki magából. -És...Már most elegem van. 

-Figyelj. Tudom hogy most nehezek ezek a hangulat ingadozások, és hogy ilyen lettél. De tudom hogy leszel olyan erős ahhoz, hogy legyűrd ezt magadban. -Száját összepréselte, és vadul megcsóválta a fejét. Erőtlenül lépkedett az ajtajuk elé, majd bekopogott. -Nem lesz baj. 

-Sziasztok! -Köszöntött minket Seo mosolyogva. -Van szendvics.

-Kösz anya, felmegyek a szobámba. Junkook felhoznál nekem egy kis ennivalót, és egy pohár teát? -Úgy beszélt, hogy végig a szeme, a padlót nézte. Így nem volt látható, csak kicsit feltűnő a viselkedése. Nem akartam én sem feltűnősködni, ezért vittem neki amit kért. Nem mondhattam neki csak úgy azt, hogy már nem eheted meg ezeket a dolgokat. Beléptem a szobába a kért dolgaival, majd letettem az ágyra. 

-Már annyira éhes voltam! -Simogatta meg a hasát, majd azonnal a szájához emelte a szendvicset. -Fle! -Köpte ki a falatot, ahogy megízlelte. Gyorsan le akarta öblíteni a teával, de az is a padlón végezte. 

-Már nem tudod megenni ezeket. -Hajtottam le a fejem, majd simogatni kezdtem a vállát. 

-De...Éhes vagyok. És ha nem erre, akkor...-Nyelt egy hatalmasat. -Vérre? 

-Muszáj lesz innod. Én sem akartam amikor átváltoztam. De az éhség nagyobb volt a józan eszemnél. És mivel te a szüleidnél vagy most...

-Tudom mire célzol. Nem fogom őket bántani. -Állt fel idegesen a helyéről, majd fel alá kezdett sétálni. -Vagyok olyan erős. 

-Nem vagy Jimin. Még én sem vagyok az. És jól tudod hány éves vagyok. 

Félelemmel teli arccal nézett rám, miközben könnyek gyűltek a gyönyörű szemeibe. Mint egy ártatlan kisgyermek, úgy szaladt oda hozzám, majd az ölembe borult zokogva. Cirógatni kezdtem a haját, és próbáltam nyugtatni őt. 

-Te nem fogsz gonosz lenni. És ha nem emberekből fogsz inni, az nem gyilkosság. Van jó oldala is az egésznek. Én itt leszek, és mindig meg foglak téged óvni. Az erőmön felül is itt leszek melletted, és védlek. 

-Tudom Junkook. Te mindig az életed adnád értem. -Végre mosolygott, ami boldoggá tett. Közelebb hajoltam hozzá, majd egy lágy csókot adtam az ajkaira, amiből hamar vad csókcsata lett. Neki még újak az érintések, és az érzések is, mert ilyenkor olyan mintha életeden elsőnek éreznéd. Sokkal intenzívebb. Gonosz mosollyal az arcomon nyúltam a pólója alá, és vártam a reakcióját. Hátra döntötte a fejét, és egy kéjes sóhaj hagyta el a száját. Ugyan már nem érzem az illatát, és nem akarom felfalni, de a mostani szeretetem iránta még erősebb lett azok után, hogy végre nem akarom letámadni őt. 

-Ez...Ez nagyon jó. -Súgta a fülembe, minek következtében kirázott a hideg a recés hangjától. 

-Még nem is értem hozzád. -Mosolyodtam el kajánul. 

-Akkor tedd meg. 

Jimin annyira beleélte magát a csókba, hogy lassan úgy cincálta a számat, hogy vérezni kezdett. Nem bántam a fájdalmat, csak azt akartam hogy jól érezze magát. Lassan gomboltam ki rajta a fehér ingét, majd semmi előjel, vagy szólás nélkül, benyúltam a nadrágjába. Izmai összerándultak, majd erősen kapaszkodott bele a vállamba. Imádtam nézni a kéjes arcát, és halk sóhajait hallgatni. Kopogás hangja zavarta meg az előbbi kis játékunkat, így gyorsaságunknak köszönhetően, egy pillanat alatt rendbe szedtük magunkat.