Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Harminckettedik vér.

-Én ugyan nem öllek meg téged...Nem könnyítem meg a helyzetedet. -Mondta nevetve, én pedig halkan zokogni kezdtem. Szóval ilyen lenne a megtört emberi Jeon Junkook? 

-Kérlek mond el mi történik velem! -Kérdeztem, bár a válaszra nulla esélyt láttam. 

-Csak annyit mondhatok, hogy Jimin. -Ejtette ki a szerelmem nevét a száján, és csak tódult belőle a gyűlölet. Egyből megértettem mindent. Régen rimánkodtam a halálért, de amióta találkoztam Jiminnel, nem akarok meghalni. Nem akarom itt hagyni őt. És mit kezdene Hoseok nélkülem? 

Yoongi már nem nevetett, ami megrémített hisz nem tudtam mire készül. Nagyot ugrottam, mikor éreztem hogy leguggol elém, majd fagyos kezeit, a vállamra helyezi. Miért tesz tönkre mindent? 

-Miért vagy ilyen? miért vagy gonosz? miért akarod tönkretenni az életemet? nem hiszem el, hogy ez neked jó! -Mondtam zokogva. -Szerethetnél is, és lehetnének érzelmeid! a gonoszság tönkre tudja tenni az ember lelkét, a tiéd már a pokolban ég! nagy árat kell majd fizess az ördögnek tett ígéreteid miatt! Voltál valaha szerelmes? biztosra tudom hogy voltál...És ezért lettél ilyen fagyos! 

Yoongi szemszöge

  -Miért vagy ilyen? miért vagy gonosz? miért akarod tönkretenni az életemet? nem hiszem el, hogy ez neked jó! -Mondta zokogva. -Szerethetnél is, és lehetnének érzelmeid! a gonoszság tönkre tudja tenni az ember lelkét, a tiéd már a pokolban ég! nagy árat kell majd fizess az ördögnek tett ígéreteid miatt! Voltál valaha szerelmes? biztosra tudom hogy voltál...És ezért lettél ilyen fagyos!   

Még soha nem mondtak nekem ilyeneket...Én mit ennyire gonosz? ugyan már...Én csak ezt teszem, amit jónak látok. Engem az érzelmeim uralnak. 

De mégis...Valahogy megérintette a fagyos szívemet ennek a srácnak a szavai. 

-Én valóban szerelmes voltam. Szerettem valakit. -Mondtam lágy hangon, mire Junkooknak elakadt a szava, még csak levegős is elfelejtett venni. 

117-évvel ezelőtt

-Yura! -Nevettem fel boldogan. Olyan volt, mintha csak ketten lettünk volna, pedig a táncterem dugig volt emberekkel. A nő kacéron mosolyodott el, majd arcomra fogott, és egy forró csókkal nedvesítette be ajkaimat. Elengedett, majd hosszú fodros ruhája alját felemelve, futni kezdett kifelé az épületből. -Yura, merre mész?

-Uram, kérem ne szólítson a nevemen, még csak ma találkoztunk. A hölgyem is megteszi. -Mosolyodott el, mire kivillantak szemfogai. Olyan gyönyörű nő volt. Mandulavágású szemeiben hihetetlenül kék pillái voltak, ami szokatlan volt, hisz a Koreaiaknak sosincs barnán kívül más színű szemük. 

-Hölgyem, miért szalad el? -Léptem közelebb hozzá. Egy fiatal vámpír voltam, akit elhagyott az apja, és az anyja is. Így egy nála öregebb nőnél kereste a nyugalmát. És ez nekem megfelelt. 

Yura egy kedves, és gondoskodó nő volt, hiába tűnt hűvösnek. Így hamar annyira magába bolondított, hogy úgy éreztem ameddig nélküle éltem, az nem volt világ. Egy szép romantikus filmeket megszégyenítő életben lehetett volna részünk, ha Yura nem esik teherbe. Ezzel nem lett volna probléma, ha a gyermek a hasában nem vámpír. Nem csinált az ártatlan gyermek ugyan semmit az anyjával, de lehetetlenség lett volna megszülni, így amikor ki kellett metszeni belőle, Yura meghalt. 

Én nem bírtam nélküle élni, és mikor megláttam a rá holtig hasonlító gyermeket, puszta kézzel öltem meg őt. Lehet, hogy nem hangzik annyira szomorúan, de amikor megöltem egy ártatlan gyermeket, aki az enyém volt, nem voltam többé képes mosolyogni szívből. 

Junkook szemszöge

-Én nem akartam soha ilyenné válni, de az élet kényszerített rá. -Kezdett el szipogni, mire kétszeresére nőttek a szemeim. Tehát neki is megvan a múltja...Talán képes lennék megbocsájtani neki, ha tényleg megjavul. Bár nekem már úgy is mindegy. 

-Sajnálom Yoongi. -Fogtam meg a karját, vigasztalásképpen. -De még nem késő, újból kezdened mindent. Mindig van lehetőség. És megbocsájtok neked! 

-Megbocsátani? -Nézett rám, majd megcsillantak a hold adta fényben a könnyei. -Képes lennél rá? 

-Persze. Nem te voltál az aki mindig a rosszat tette, hanem az, aki csalódott az életben. -Mosolyodtam el halványan. 

-Azt hiszem, félre ismertelek Junkook. -Ütögette meg a vállamat, amit tudom hogy nem direkt csinált erősen, mégis fájt. -Sajnálom amit veled tettem, mélységesen. -Aligha láttam, mégis jól kivehető volt, hogy fejet hajtott előttem. Pislogtam párat, majd azonnal felemeltem a fejét. 

-Ugyan már! ne hajolj meg előttem. -Nevettem fel szelíden. 

-Gondolom szeretnéd tudni hogy mi történik veled. -Mosolyodott el, mire hevesen bólogatni kezdtem. Amikor mosolyog, nem is tűnik gonosznak. -Ez egy egyszerű dolog, amit vissza lehet fordítani, azáltal hogy Jim-

Minden egy pillanat alatt történt. Yoongi békésen térdelt előttem, és magyarázta nekem, hogyan kell visszafordítani a dolgot. Kedvesen nézett rám, és biztos voltam benne, hogy megjavult. Mikor Hoseok farkas alakban kiugrott az erdőből, majd ráharapott Yoongi fejére, és egy pillanat alatt elvált az a testétől. Hoseok megcsóválta a fejét, hogy leperegjen róla a vér, majd látszólag boldogan ült le a tetem mellé. Elkerekedtek a szemeim, majd remegő ujjaimmal hajamat kezdtem markolni. 

-NEEEEE! -Kiáltottam fel, miközben könnyek kezdtek potyogni a szememből. 

Sziasztok! ma újra hoztam egy részt, ezzel nem igazán haladt előrébb a sztori, de remélem tetszett. A következő részig is PÁPÁ! :3