Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Nyolcadik vér.

|2 nappal később| Nyomasztó volt a magány, nem beszéltem senkivel, csak elmentem dolgozni, és a szabad időmet, csak alvással töltöttem. Mert amikor ébren voltam, csakis a fiú járt a fejemben, és az éhesség. Mivel ma nincs munkanap, így ma is csak az ágyamban feküdtem, és gondolkodtam. 

Borzasztóan megjártam amikor elmentem Jimin után. Életemben elsőnek vették el az életemet, és borzasztó volt az ébredés. 

Az első nap, elmentem ugyan oda, de semmit sem éreztem, azaz senki sem volt ott. Próbáltam összpontosítani Jimin illatára, hátha a nyomára bukkanok, vagy valamit észreveszek, de hiába...Túlságosan is ember lettem. Régen mindent megadtam volna ezért, de most, a legrosszabb ami történhet velem. Vettem egy mély levegőt, majd becsuktam a szememet, hogy egy kicsit könnyíthessek a lelkemen, és újra álomba merülhessek, mikor erős kopogtatás zaja ütötte meg a fülemet. Pár percig csak gondolkodtam, hogy érdemes e felállnom, és ajtót nyitnom és bájcsevegnem a hozzám érkezővel, végül úgy döntöttem, maradok a helyemen. Az oldalamra fordultam, hogy végre pihenhessek, mikor valami más is megütötte a fülemet, a hangos kopogáson kívül. Rendszertelen, és gyors légzés, valamint halk szipogások is. Mélyet szippantottam a levegőből, mikor valami édeskés, és ismerős illat csapta meg az orromat. Azonnal felültem, majd mosolyra húztam a számat. Azzal az ajtó előtt teremtem, majd kirántottam azt a helyéről. Jimin arca tárult elém, zokogott, majd amikor meglátott, azonnal odalépett hozzám, majd szorosan átölelt. Gyorsan behúztam a házba, majd gondosan bezártam az ajtót. 

-Hogy kerülsz ide? -Öleltem én is át, majd lenéztem rá. 

-Nem is kerestél! -kiáltott fel, könnyektől elhaló hangon, majd idegesen a mellkasomba ütött. -Vártalak! 

-Kerestelek! mindet felkutattam érted. -Hajtottam le a fejem. -De képtelen voltam rá.

-Azt mondtad, megvédesz! -Kiáltott fel újra, majd elvált tőlem. 

-Meg is foglak! nem tudod, mennyire hiányoztál. 

-Persze...Csak a vérem. -Fordított nekem hátat. 

Egy pillanatra, amikor megláttam az ajtóban, nem is akartam hinni a szememnek. Kimondhatatlanul boldog voltam, hogy visszajött hozzám. Az én képességeimet ítélve, sosem találtam volna meg. 

-Hogy találtál ide? -Tettem fel a kérdésem, mire egy pillanatra rám nézett, de aztán egyből elkapta a tekintetét. 

-Elszöktem...Most engem keresnek. -Ugyan a kérdésemre nem kaptam választ, de ez pont elég volt nekem ahhoz, hogy kezdjek pánikba esni. Magamat sem, nem hogy őt megtudjam védeni. 

-Hányan vannak? -Kérdeztem, félve a válaszától. 

-Rengetegen. Sajnálom, hogy belekevertelek. Ha én nem lennék...Nem kéne megerőltetned magad. 

-Ugyan Jimin! ne beszélj butaságokat. -Léptem oda hozzá, majd vigasztalás gyanánt, simogatni kezdtem a hátát. 

Ellépett tőlem, hogy véletlenül sem érjek hozzá, majd a konyha felé vette az irányt. Utána indultam, majd szótlanul leültem és figyelemmel kísértem, hogy mit csinál. Megkérdezésem nélkül bontott fel egy üveg bort, majd inni kezdte. Ha én nem menekülnék mindig az alkoholba, és nem tudnám mit érezhet most, biztosan nem engedném neki, hogy igyon. Nekidőlt a pultnak, majd ki itta az egész üveget. Erősen csapta le, így az üveg nagy csattanással jelezte nem tetszését. Egy újabb üvegért nyúlt, mikor már nem bírtam tovább nézni, hogy előttem részegedik le, elkaptam a kezét, majd kivettem az üveget a kezéből. 

-Hidd el, nem old meg semmit. 

-Tudom, nem vagyok hülye! -Mondta nehezen pörgő nyelvel, majd leroskadt a földre. Kifejezéstelen arccal bámult maga elé, így vettem a bátorságot, majd leültem mellé a földre.