Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Harmincnegyedik vér.

Nem volt könnyű dolgom. Sőt, meglehetően nehéz volt rábírnom Donnát arra, hogy segítsen nekem. De végül beadta a derekát, és rá vettem, hogy működjön együtt velem, és árulja el hol van Yoongi. El mentünk a házába, majd elkezdte az előkészületeit. 

-Nem megyek veletek, mert egyedül is megtaláljátok. -Vont vállat hanyagul, miközben elővett egy térképet. 

-Junkook, még nem késő visszatáncolnunk ettől az ötlettől. -Súgta oda nekem Jimin, mire megráztam a fejem. 

-Nem. Megkeresem őt! -Jelentettem ki, mire sóhajtott egyet. 

Donna elővett egy üveget, amiben valami vörös nedű volt. 

-Ez itt az én vérem. Csak rá kell cseppentenetek belőle egy kicsit, és mutatni fogja az utat. -Mondta, mire bólintottunk. 

Nem ezzel akarom eltölteni a napjaimat, de szükségem van Yoongira. Ő tudja, mivel fordíthatom vissza azt, hogy ne haljak meg. Az ő kezében van a jövőm. És végre eláshattam vele a csatabárdot, és sokat számítana nekünk az ereje. 

-Köszönjük a segítségedet. -Mondtam, majd hátat fordítottam. 

-Várjatok! -Kiáltott utánunk Donna. -Semmiképp se áruljátok el neki, hogy az én kezem van ebben az egészben. Az életemmel kellene fizessek érte! 

-Még meglátom! -Mondta idegesen Jimin. -Sok rosszat köszönhetünk neked. 

Azzal kisétáltunk az épületből, majd kimentünk Hosoekhoz, akit megint csak nem engedett be magához, mert több természetfeletti lény "nem fér el a házába" ami igazából csak azt takarja, hogy nem éppen tudja elviselni őt.

-Minden jól ment? -Kérdezte, mire bólintottam. 

-Igen, de tudod nekem valami nagyon nem stimmel Donnával kapcsolatban. Az elmondásai szerint, azért mentette meg őt a haláltól, mert üzletet kötöttek arról, hogyha Yoongival történik valami, neki segítenie kell rajta, vagy az emberi megölik Donnát. Most mégis, eldugta őt, és kitudja mit csinált vele. Szerintem csak meg akart tőle szabadulni. 

-Igazad van. Vagy csak Donna nem is akkora boszorkány, mint amilyennek állítja magát. -Forgatott szemet Hoseok. 

-Ezt hogy érted? 

-Lehet csak a véletlen műve volt ez az egész, és nem is tudta megmenteni Yoongit. -Mondta elmélkedve. 

-Attól én még megkeresem őt. 

Azon a bizonyos sokszor emlegetett erdőn át vezetett az út a célunkhoz. Nagyon kíváncsi vagyok az igazságra, hogy Donna miért tette ezt. Végül is, ő mindig olyan kiismerhetetlen volt. És vajon Yoongi életben van? 

Amikor kiértünk az erdőből, egy régi elhagyatott állomás fogadott minket. Hiába sütött a nap, köd borította be a helyet, amitől kirázott a hideg. Elég hosszú távnak bizonyult nekem a kis sétánk, így hamar elfáradtam. 

-Egy kicsit pihenhetnénk. -Mondtam, mire bólintottak. Leültünk a sin melletti szegélyre, majd fáradtan sóhajtottam egyet. Elővettem a táskámból a vizet, majd nagyokat kortyoltam belőle. Hamar el tudok fáradni, az biztos. Még mindig nem szoktam hozzá. Nem akartam a terhükre lenni, és éjszaka sem akartam kutyagolni, ezért összeszedtem magam.

-Menjünk! 

-Semmi baj, maradhatunk még. -Mosolyodott el Jimin.

-Nem, azt mondtam menjünk. -Mondtam kissé idegesen. Azt hiszem, zavar engem az, hogy másabb vagyok most már mint ők. 

Fel álltunk, majd újra sétálni kezdtünk. Újra egy kisebb erdős részhez értünk, teljesen belepte a köd. Így nehéz volt tájékozódni, és letértünk az útvonalról.