Jogos kérelem. |Jikook VAMPIREFF|BEFEJEZETT

Huszonegyedik vér.

-Megyek jelentem a doktor úrnak. Itt valami probléma lehet! -Fordult meg a nővér hogy kimehessen az ajtón, de az útját álltam. -De hát az előbb még az ágy mellett állt! hogy jutott ide?! 

-A papírokkal nincs semmi gond, csak rosszul nézte meg. -Néztem mélyen a szemébe, mire bólogatni kezdett. 

-Értettem. Akkor én megyek is az ebédszünetemre. Még bejövök a nap folyamán, aztán éjszaka lesz egy vizsgálat. A biztonság kedvéért, bent kell maradnia egy hétig. -Vázolta fel, mire bólintottam egyet. Majd a nő távozott is. 

-Hogy érzed magad? -Ültem le az ágya szélére, mire egy mosoly jelent meg az arcán. 

-Most már jobban, hogy itt vagy velem. -Simított a kezemre. 

-Azt hittem nem fogod túlélni. 

-Én mindent túl élek! -Kacagott fel. 

-Hozzak neked valamit? akármit? -Kérdeztem, mire bólintott egyet. 

-Nagyon jól esne egy fagyi. -Bólogatott. -Csokis. 

-Hozom. -Azzal fel álltam, majd kiléptem az ajtón. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Olyan boldog vagyok, hogy túl élte. Ez a fiú tényleg nagyon erős. Bárcsak én is az lennék. Miközben boldogan pásztáztam végig a kihalt zöld alma színre vázolt kórházi folyosókon, épp le akartam fordulni mikor beleütköztem egy srácba. Kapucni volt a fején, aligha volt látható az arca. Hatalmas erő volt a fiúban, így hátráltam egy-két lépést a nagy ütközéstől. 

-Elnézést uram. -Került ki, majd tovább haladt. 

-Semmi gond...-Suttogtam magam elé, majd én is tovább folytattam az utamat, mikor egy különös szag csapta meg az orromat, ami az előbb elhaladott fiúból áradt. Rengeteg mennyiségű kölni, vegyítve egy csipetnyi kutya szaggal. Vállat rántottam, gondoltam most egyáltalán nem fog érdekelni semmi, csak is Jimin csokis fagyija. Be is mentem a büfébe, majd vettem neki egyet. Siettem, nehogy elolvadjon, de amikor betettem a lábamat, egyáltalán nem az várt amire számítottam. Az a srác, aki nekem jött éppen Jimin nyakát nyalogatta. Ki ez az undorító féreg? leraktam a fagyit az asztalra, majd azonnal elráncigáltam a férfit mellőle. 

-Ki vagy te? -Löktem meg, mire beleesett az egyik székbe. -Válaszolj! 

-Nem ismersz meg? -Húzta féloldalas mosolyra a száját. Majd lehúzta a fejéről a kapucnit. Egyáltalán nem volt ismerős az arca. -Látom nagy benyomást tehettem. Jackson Wang vagyok, a tegnap esti incidens okozója. 

-És csak így idetolod a képedet? majdnem megölted ezt a fiút! -Rivalltam rá ,mire hátrább csúszott a székbe. 

-Bocs. -Nyögte ki. -A farkasoknál már csak így meg. 

-A vámpíroknál meg így! -Álltam elé, majd szorongatni kezdtem a nyakát. 

-Junkook állj! csak...Nem akarom látni. Ne öld meg. -Szólalt fel Jimin. Hah...Miért vagy ilyen jó lelkű? 

-Igaza van a kis srácnak. Csak engedj el. -Vette le a kezemet magáról. -Figyeljetek, szükségem van a vérére. 

-Már neked is? -Forgattam szemet. 

-A testvérem haldoklik. Csak is az  ő vére mentheti meg. Tudom hogy hirtelen érhet ez titeket, de az ő vére különleges, és kell nekem. -Artikulált kezeivel idegesen. 

-Én adok neki. -Mondta Jimin, mire kétszeresére nőttek a szemeim. -Haldoklik a testvére. Nem üldögélhetek itt, ameddig valaki meg fog halni. 

-A srácot jobban csípem mint téged. Lehetnél jobb fej! -Kezdett el velem piszkálódni Wang. -Akkor...

-Ja, persze. -Mondta Jimin, azzal a srác oda lépett hozzá, majd el kezdte lecsapolni őt. Ezt nem bírom nézni! meg akarta őt ölni tegnap, most pedig szívességet tesz neki. 

-Nagyon köszönöm! jövök neked eggyel. -Mosolyodott el boldogan. -Sajnálom hogy megijesztettelek a csúnya farkaska alakomban. Többet nem fordul elő. -Azzal a kezéhez kapott, majd megpuszilta. Eltátottam a számat, miközben Wang távozott. 

-Ez-Ez kezet csókolt neked! -Háborodtam fel. 

-Hagyd csak, többet úgy sem látjuk. -Mosolygott rám. 

-Remélem! -Tettem karba a kezemet. 

A délután folyamán, sokszor jöttek be hozzá, én pedig addig csak a folyosókon ténferegtem. Jóval este hat után, megjelent Hoseok szinte színt vitt az estémbe. Minden elmeséltem neki, mire karon fogott majd leültetett engem egy székbe. 

-Junkook...Tudom, hogy kitalációnak fogod találni, de ebben a kiszámíthatatlan világban, sok minden el kell hinnünk, még ha a szemünk csal is. Amióta szerelmes lettél Jiminbe, nem érzel semmi szokatlant? 

-De...Most hogy mondod. Egész sokszor ver hevesen a szívem, és kezdek el bizseregni a közelében. -Mosolyodtam el a gondolatra. 

-Nem erről beszélek. A históriáról, hogy ha egy természetfeletti lény szerelmes lesz, meghal. Én nem akarlak elveszíteni. -Nézett komolyan a szemembe. 

-Ugyan már! még nem haltam meg, pedig szerelmes lettem. -Ráztam meg a fejem mosolyogva, Hoseokkal ellentétben, aki kifejezéstelen arccal bámult rám. 

-Jobb ha komolyan veszed. 

-Lehetetlenségeket beszélsz. -Kezdtem ideges lenni. 

-Anyukád vámpír volt? -Tette fel azt a kérdést, amire leginkább nem számítottam. Lefagyott az arcomról a mosoly. 

-Nem. Elméletileg apám volt vámpír, már amennyit hallottam a múltamról -Szegeztem le a tekintetem. 

-Miért nem él már? 

-Fejezd be! -Kiáltottam rá, mire minden szem ránk szegeződött. 

-Talán mert szerelmes lett? én tényleg csak jót akarok neked. -Fogta meg a kezemet, mire idegesen haraptam a számba, minek következtében kiserkent a vérem. -Jobb ha elkerülöd ezt a fiút. Ne aggódj az épségét illetően, mivel te sodrod folyton bajba. Haza megy a családjához, és elfelejtitek egymást. 

-Mi értelme az életnek, ha egyedül éled? -Szabadítottam ki a kezeimet a szorításából, majd felálltam a helyemről, és Jimin szobája felé vettem az irányt. Az agyam azt mondja, tűnjek el innen, mert tragédia lesz, de a szívem marasztal. Beléptem hozzá, majd egy puszit nyomtam a homlokára. 

-Viszlát Jimin. -Még elköszönni sem tudok tőle. Elaludt. Egy világ barma vagyok, egy szerencsétlen. Összeszorítottam a szemeimet, majd kiléptem a szobából. Hoseok vállaimra helyezte a karját, majd úgy távoztunk az épületből. 

-Tudd, hogy jól cselekedtél. 

Sziasztok! nem tudok megülni a seggemen, ezért hoztam egy újabb részt, csak elég rövid. Remélem tetszett, és nem okoztam csalódást. A következő részig is PÁPÁ! :3