Veled vagy ellened?

◾8◾

Néhány percig, vagy talán csak másodpercig álltunk úgy, szorosan összebújva, közben izmos kezével hátamat simogatta. Amint felfogtam mi is történik, ijedten elhúzódtam tőle, és megtöröltem könnyes szemeimet. Zavartan néztük egymást, majd szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
-Megöleltem a leendő feleségemet. Fúj, ez milyen undorító dolog... -jelentette ki fülig érő vigyorral.
-És én meg a leendő férjemet... Egy férfit. Fúj. Azt hiszem ezek után domestossal kell zuhanyoznom. -fintorogtam én is nevetve.
-Ahogy elnézlek, már zuhanyoztál. -mért végig tetőtől talpig.
Nos, igen, egy fekete rövidnadrág, és egy 101 kiskutyás, sárga haspóló volt mindössze rajtam, mint általában minden éjszaka. Ha tudtam volna, hogy jön, legalább egy normális melltartót felveszek, nem csak egy sportmelltartót. Jó, igazából örülök, hogy ez legalább rajtam van, mégiscsak ciki lett volna, ha úgy ölel meg, hogy nincs rajtam csak egy póló...
Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, amikor Benedek lehúzta cipőjét, a bőrdzsekijét pedig a fogasra akasztotta.

-Miért is jöttél? -tettem fel a kérdést, ami azóta foglalkoztat, amióta belépett az ajtón. Szégyenlősen helyet foglaltam a fotelban, ő pedig a kanapén helyezte magát kényelembe.
-Mi történt Márkkal? Az apám nem volt hajlandó elárulni, hogy mi a fene van veletek. Addig képben vagyok, hogy mégsem kell vele szakítanod, de akkor mégis miért lettél egyedülálló? És mi az, hogy más nője van? Miatta sírtál ugye? Tudhattam volna, hogy megbántott téged. Na jó, megyek, és kinyírom. -magyarázta idegesen és az ajtó felé indult.
-Nem, nem. Nem bántott meg. Benedek, nyugalom. Kérlek. -kaptam el kezét sietősen, mielőtt meggondolatlan döntést hoznak exemmel kapcsolatban.
-Akkor viszont tartozol nekem egy magyarázattal. Ha nem mondod el, hogy mi folyik itt, akkor megyek és kiderítem magam. Az embereim úgyis elárulják, különben kirúgom őket. -nézett rám komolyan.
-Készítenél nekem egy teát? Kérlek. A konyhában mindent megtalálsz. El kell intéznem egy telefont... -választ sem várva rohantam fel a szobámba, útközben már tárcsáztam is leendő apósomat. A rengeteg nem fogadott hívás, és üzenet egy pillanatra sem kötötte le figyelmemet.
-Zoé. Mi a baj? Történt valami? Küldöm az embereim. -fogadta azonnal a telefont. Hangja hasonlóan fia hangjához, idegesen csengett. Ebben a családban mindenki ilyen forrófejű?!
-Nem, nem szükséges. Itt van a fia, és azt akarja, hogy elmondjam mi történt Márkkal. Tudod, kitettem a közösségi oldalra, hogy egyedülálló lettem és annyit írtam hozzá, hogy Márknak új barátnője van. Ezzel alaposan aláásom a tekintélyét, vagyis remélem. Na de Beni ezt valahonnan megtudta és most követeli, hogy mondjam el az igazat. Mit mondjak neki? -tettem fel a kérdést, szememmel folyamatosan az ajtót figyelve, nehogy Benedek bejöjjön.
-Figyelj, kedvesem. Jobb, ha elmondod neki az igazat, hiszen ha akarja, úgyis kideríti mi történt valójában. DE! Ha bármit csinál a sráccal, azt mindketten nagyon megbánjátok. -suttogta idegesen, aztán bontotta a vonalat. Ez igazán furcsa volt, vagyis inkább ijesztő. Ilyennek még nem láttam Zoltánt, rövid ismertségünk alatt.
Gyorsan végiggondoltam, mit is mondjak vőlegényemnek, aztán egy hangos sóhajt kiengedve indultam a konyha felé, ahol a vízforraló hangos sípolása jelezte, hogy vőlegényem teát készít nekem.

Egymással szemben ültünk az ebédlőben, egyikünk sem szólalt meg, csupán a tea szürcsölése és kortyolása zavarta meg a csöndes éjszakát.
-Cigizel, ugye? -kérdeztem, miközben a mosogatógépbe helyeztem bögréinket.
-Az igazat megvallva, néhány éve kezdtem el cigizni, aztán szivart szívtam, de mostanában megint kezdek rászokni. Sajnos... -sóhajtotta.
Bólintottam, majd intettem, hogy kövessen. Az előszobában magamra terítettem takarómat, amit akkor veszek fel, amikor kimegyek valamiért, és felhúztam kinti mamuszomat. Ben felé nyújtottam az egyik férfi papucsot a sok közül, ő pedig felvette kabátját.
Egyikünk sem szólalt meg, mintha csak tudta volna, hogy most komoly dolgot fogok neki elmondani. Helyet foglaltunk egymás mellett, a párnázott kanapén, a fiókból elővettem 3 doboz cigit, amit Benedek felé nyújtottam. Én személy szerint a mentolosból vettem, vőlegényem pedig a sima Marbiból kért egy szálat.

-Szeretek ilyenkor idekint lenni. A város csöndes, senki nem tudja, mások mit csinálnak, nyugodtan ülhetek itt órákig úgy, hogy a szomszédok nem lesik minden lépésem. Csupán a csillagok pillantanak rám éjszaka, ők tudják hol, és mi történik. -törtem meg a csendet néhány halk szippantás után.
-Valóban. Gyermekkoromban azt hittem, hogy ha valaki meghal, akkor odafent egy új csillag kel életre. Amikor elveszítettem édesanyámat, minden éjszaka izgatottan figyeltem az égboltot, mikor látom meg őt. Édesapám eleinte kinevetett, de aztán csatlakozott hozzám. Ajándékozott nekem, és magának is egy távcsövet, azzal lestük édesanya csillagát. Azt mondtuk, a legfényesebb, a legszebben ragyogó csillag ő. Hónapokig minden éjszaka az erkélyen ültünk, de aztán ez megszűnt. Néha még mindig kimegyek és figyelem őt, beszélek hozzá... Most biztos totál őrültnek tartassz. -nevetett fel zavartan.
-Egyáltalán nem. -mosolyogtam biztatóan. -Tudod, amikor az édesapám meghalt... Akkor... édesanyám is ezt mondta nekem. Nekem viszont nem volt annyi erőm, hogy szembenézzek apa csillagával. Amikor édesanyámat is elveszítettem, akkor az addigi erőm is elfogyott... -újabb adag füstöt fújtam ki, ezután már nem beszéltem tovább fájó emlékeimről, szerencsére Ben sem faggatott.
-Elárulnád végre, hogy mi volt a Hegyes gyerekkel? -fordult felém egy kis idő múlva.
-Jó, legyen. De előtte meg kell ígérned, hogy nem teszel semmit! Komolyan, ha bármit teszel ez ügyben, akkor búcsút inthetsz a házasságunknak, ezzel kockáztatva a családunk biztonságát, aztán pedig a sajátodat is, mert Zoltán kinyír téged. -vázoltam fel a helyzetet komolyan, mondandóm után pedig vőlegényem arca komorrá változott.
-Megígérem. Ha ez ennyire fontos... -motyogta alig hallhatóan.
-Köszönöm. -mosolyogtam- Márk elvitt a közeli hegy tetejére. Pikniket készített kettőnk számára, minden idilli volt. Aztán, mint derült égből villámcsapás, átment kanos állatba. -nevettem erőltetetten. -Egyre csak csókolt, próbálkozott tovább lépni... Ezek után otthagytam, majd kitaláltam azt a mesét, hogy megcsalt... ezzel aláásom tekintélyét, és nem lesz kedve szívózni velem.

Amikor befejeztem a beszédet, Ben rám se nézett. Arca idegesen rángatózott, száját néhányszor szólásra nyitotta, mégsem jött ki egy hang sem a torkán. Nem gondoltam volna, hogy ennyire felzaklatja ez a dolog, hiszen alig ismerjük egymást.
-Megígértem, hogy nem csinálok semmit... -szólalt meg egy újabb szál cigaretta meggyújtása után. -Jól vagy? Ugye végül nem bántott? -hangja aggodalmasan csengett.
-Meg tudom védeni magam. Kapott egy rúgást a megfelelő helyre. -jelentettem ki büszkén. Ben arca hirtelen vidám lett, és hangosan felnevetett.
-Biztosan nem erre számított. -nevetett. -Akkor jobb lesz, ha félek tőled.
Bólintottam, és én is elővettem még egy cigit, ezúttal egy gyümölcsöset.
Órákig ültünk még odakint, beszélgettünk mindenről... leendő tervekről, a múltról, na meg jelentéktelen dolgokról is. Megtudtuk egymás kedvenc színét, zenéjét stb. Egész kellemes volt a társaságában.

A hajnal első sugarai már megvilágították a teraszt, amikor Ben készülődött hazamenni.
Ásítozva léptem a bejárati ajtóhoz, Ben pedig követett, cipője ugyanis az előszobában hevert. Mikor elkészült, mindketten zavartan álltunk egymással szemben, nem tudtuk hogy köszönjük el egymástól. Egy lépést tett felém, én pedig vadul dobogó szívvel vártam, hogy még egy kicsit közelebb lépjen. Már éppen összért volna arcunk, amikor megszólalt a kaputelefon, jelezve, hogy valaki kinyitotta a kaput. Ben egy gyors puszit adott arcomra és sietősen elhagyta a lakást.
Mi a franc ütött belém? Azt vártam, hogy megcsókoljon? Mégis miért?!

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen későn hozok részt, elég sok rossz történt mostanában. Azért remélem, hogy tetszik a rész. Szép napot mindenkinek! 💗💗