Veled vagy ellened?

▪️17▪️

A kilátó tetején állva, mellettem leendő férjemmel, bátyámmal, mellette legjobb barátnőmmel, mindent annyira békésnek és tökéletesnek éreztem.
Végig futott agyamon a sok rossz, amit eddigi életem során átéltem, de azt gondoltam, hogy mindez nem számít. Csak a jövőre tudtam koncentrálni, és arra, hogy milyen boldog leszek Benedekkel.
Nem ismerjük egymást régóta, ez igaz, mégis több érzést váltott ki belőlem, mint exem abban a pár hónapban, míg együtt voltunk.
Amióta megcsókolt, csak arra tudok gondolni, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy ő jelen van az életemben. Talán a sors akarta ezt, hogy mi találkozzunk? Ez valamiféle kárpótlás az élettől, a szenvedések miatt?
Ezidáig még magamnak sem mertem bevallani, de elkezdtem érzéseket táplálni Ben iránt. Az apró meglepetések, amiket ő maga szervezett meg nekem... az illata... a tökéletes megjelenése... mindene vonz engem...

Egyikünk sem szólalt meg, körülbelül fél, vagy talán egy egész óráig csak álltunk ott, csöndben elmerülve a tájban és gondolatainkban. Fél szemmel Tomiékra pillantottam, ekkor vettem észre, hogy fogják egymás kezét. Végre sikerült őszintén beszélniük egymással? Talán már össze is jöttek? Vagy csupán az alkohol hatására találtak egymásra?

-Nem fáztok csajok? -kérdezte Benedek századjára is, mire megráztam a fejem.
-Én egy kicsit már kezdek fázni. Nem megyünk vissza? -pillantott körbe barátnőm a kis társaságon.
-Felőlem mehetünk. Elég fáradt vagyok már. Jó lenne pihenni, holnap Robi tuti korán ébresztőt fúj majd. -nevettem. -Tudod, ha nyaralunk, vagy kirándulunk, akkor minden lehetőséget ki akar használni. -fordultam Ben felé, aki mosolyogva hallgatta, ahogy meséltem.
-Lis. -szólította bátyám barátnőmet, majd cipzáros melegítő felsőjét Elisabethre adta. Nem tudtam nem észre venni, ahogy közben egymásra néztek. Az a szeretetteljes pillantás, amit váltottak, megmelengette a szívemet.
A visszafelé úton még elterveztük, hogy iszunk még egy üveg bort, mielőtt aludni megyünk, valamint azt is megtárgyaltuk, hogy Robi már rég kialussza magát, mire mi egyáltalán ágyba kerülünk.

-Jézusom, skacok, fél 6 múlt 3 perccel. -jelentette ki nevetve Benedek, amikor zsebébe süllyesztette telefonját.
-Hogy repül az idő, ha jól mulat az ember. -mondta bölcsen bátyám, szintén nevetve.
A hotelhoz közeledve beszédet hallottunk, ezért kíváncsian néztünk körbe, ki lehet az ilyen korán.
-Ki az aki már ilyen korán felébred? -értetlenkedett barátnőm.
Néhány perc múlva megkaptuk a választ kérdésére, amikor is megláttuk Robit egy feltűnően szép, és csinos nő társaságában egy medencében beszélgetve.
-Komolyan van szabadtéri medence és én nem tudtam róla?! -kiáltott fel bátyám, miközben megszabadult nadrágjától és pólójától, majd beugrott nagybátyámék mellé.
-Mondtam tegnap este, te hülye. Ti meg merre jártatok? -nézett körbe rajtunk.
-A közelben van egy kisebb kilátó, ott voltunk, miután megittunk még pár üveg bort. Nagyon szép arrafelé a táj... Azt hittük már rég alszol. -válaszoltam nevetve.
-Hát... Nem igazán aludtunk. -mosolygott sejtelmesen a nő, majd felállt nagybátyám mellől.
-Ne haragudjatok, hogy ilyen körülmények között találkozunk. Tamás Evelin. -nyújtotta először felém jobb kezét, amit viszonoztam, miközben én is bemutatkoztam. Miután mindenki bemutatkozott neki, úgy döntöttünk, csatlakozunk mi is a medencébe.
Barátnőmmel először is felszaladtunk a szobába, hogy felvegyük a bikinit, amit szerencsére mindketten hoztunk.

-Na mi vaaaan Benikém? Jól csókol? -kérdezte nevetve, mikor kettesben maradtunk a közös szobánkban.
-Hmm... Elég jól. -nevettem. -Na de mi van Tomivaaal? -kérdeztem egy kacsintással.
-Nem is tudom... Jót beszélgettünk, talán majd alakul valami. De még most semmiképpen nem akarok többet, kell egy kis idő, míg túllépek... Tudod min... -válaszolta szomorúan, majd a fürdőbe ment, hogy ott vegye fel fekete-fehér csíkos bikinijét. Az enyém piros színű, fekete madzaggal, a mell részén, középen egy fekete gyönggyel.