Veled vagy ellened?

▪️21▪️

Ijedten figyeltem az ajtót percekkel azután is, hogy bátyám kilépett rajta. Nem értettem hirtelen kitörését, hiszen nem csináltam akkora nagy dolgot, amiért így kéne reagálnia. Máskor is előfordult már, hogy lógtam a suliból, akkor mégsem volt velem ennyire rideg.

-Ülj le, Zoé. -zökkentett ki nagybátyám gondolatmenetemből. -Mégis mi ütött beléd? -kérdezte csalódottan. -Tudod, hogy mindig toleráltuk a hisztijeidet, de azért egy bizonyos ponton már azt kell mondanom, hogy elég. -zavartan köszörülte torkát, látszott rajta mennyire küzd a szavakkal. Én egy árva szót sem tudtam kinyögni, úgy éreztem magam, mint egy ovis kislány, akit éppen leszid az óvónéni.
-A hallgatással csak azt igazolod, hogy igazam van. -dörmögte fejét rázva, majd felállt, és az ablakhoz sétált, közben rám sem nézve.
-Ha tudnám, hogy mi a fasz bajotok van, talán nem úgy ülnék itt, mint egy kuka. -jelentettem ki meggondolatlanul, utólag fogtam fel, hogy kissé csúnyán fejeztem ki magam.
-Na jó, baba. Elég. -fordult felém idegesen Robi. -Tudod, hogy mennyire utálom, ha csúnyán beszélsz, főleg ha velem. Én elhiszem, hogy rossze neked Benedek miatt, de azért nem kell az egész világgal ellenségesnek lenned. -rázta meg fejét lesajnálóan. -Most pedig szépen felhívod Zoltánt, és bocsánatot kérsz azért, amiket neki mondtál.
-Igen, tudom, ne haragudj. -sütöttem le szememet. -De várjunk csak egy kicsit, te miről beszélsz? -elkerekedett szemmel vártam a magyarázatot, miután nagybátyám sóhajtva ismét helyet foglalt.
-Nem rég beszéltem Zoltánnal. Elmesélte, hogy reggel veszekedtetek a fiával, te ellógtál a suliból, Benedek utánad ment, hogy megbeszéljétek a dolgot, de te elutasítottad a bocsánat kérést. Ezután Benedek meghívott vacsorára, amit elég durván visszautasítottál. És üzentél az apjának is a lakásával, a munkahelyével és a külsőjével kapcsolatban... Gondolhatod, hogy mit gondol ezek után rólunk... -nagybátyám úgy magyarázott, hogy közben rám se nézett, fejemben az eddigi zavar a duplájára nőtt.
-Egyáltalán nem így történt. Az igaz, hogy veszekedtünk Bennel, de a többi dolog hazugság... -kezdtem bele mondandóba, majd részletesen elmeséltem mindent, ami a mai napon történt. Persze a betörőket kihagytam, egyelőre elég ennyi izgalom az életünkbe...

-Semmit nem értek. -jelentette ki bátyám, mikor csatlakozott hozzánk és neki is elmeséltem azt, amit bácsikámnak.
-Azt én sem értem, hogy Benedek miért hazudott az apjának ilyen gyerekes dolgokat. Ezzel akart minket lejáratni, de miért? -gondolkodott hangosan nagybátyám, mire csak egy váll rándítással tudtam reagálni.
-Norbi, idehívnád Benedeket és Zoltánt, légyszíves? -kiáltottam ki testőrömnek, aki azonnal telefonjáért nyúlt, hogy teljesítse kérésemet.

-Benedek körülbelül 15 perc múlva tud jönni, de Zoltán a közelben van, ezért néhány perc múlva megérkezik. -jelentette Norbi néhány perc múlva. -Szeretnél még valamit?
-Nem, egyenlőre ennyi, köszönöm. -mosolyogtam barátságosan.
-Akkor, ha nem bánod elmennék ebédelni, vagy uzsonnázni... -nevetett halkan.
-Ó, persze, nyugodtan. Bocs, hogy miattam kihagytad az ebéd szünetet. Ezért ma már nem kell visszajönnöd, szólj a helyettesednek. -kértem kedvesen, válaszként bólintott, majd elköszönt bátyáméktól is és elhagyta az irodát.

-Mióta vagytok ti ilyen jóba? -méregetett furcsán Tom, amíg vártuk, hogy megérkezzenek a vendégek.
-Ne kezdd már te is... Már Robinak elmagyaráztam... Ne kombináljatok, Norbi épp lánykérésre készül... -sóhajtottam unottan, mire bátyám elkerekedett szemmel reagált. -Mármint a barátnője kezét akarja megkérni. -tettem hozzá, mire egy hatalmas sóhaj szakadt ki belőle.
Nagybátyám és én csak nevettünk testvérem értetlenségén, aztán mindannyian az ablakba mentünk, ahol 1-1 szál cigivel foglalkoztunk, míg Zoltán meg nem érkezett.

-Gyorsan, ha lehet, sietnem kell. Sok a dolgom. -mondta azonnal, ahogy belépett a helyiségbe.
-Neked is jó napot. -mosolyogtam álszenten, mire nagybátyám karomnál fogva magához húzott, figyelmeztetésként, hogy viselkedjek.
-Nem jópofizni jöttem, kislány. Száz százalékosan leszarom, hogy jó napod van-e, vagy sem. Ha a gyerekes kis hisztid miatt elbukjuk ezt a megállapodást, annak csúnya következményei lesznek, ezt jobb, ha tudod. Jusson eszedbe, amikor legközelebb felkapod a vizet valami szarság miatt, hogy nem csak a saját életed múlik ezen az egészen. -Zoltán végig a szemembe nézve beszélt, szavai eléggé megrémítettek, ugyanakkor feldühítettek.
-Na jó, most már elég. -csattant fel bátyám dühösen és Zoltán felé fordult.
-Mi a faszt képzelsz magadról, hogy a saját irodánkban fenyegeted a húgom, a leendő menyed, azt az embert, akin a jövőd múlik? Rohadt gyorsan kérj tőle bocsánatot, vagy takarodj innen a francba és ne is gyere vissza többé. -fröcsögte Tomi Zoltánnak. Szavai hatására melegség töltött el, mindig meghat, ha valakivel szemben megvéd engem a bátyám, vagy a nagybátyám. Utóbbi egyelőre ökölbe szorított kézzel állt szorosan mellettem, látszott rajta, hogy nem sokáig tudja visszafogni magát.
-Nem is csodálkozom rajta, hogy a kis csitri így beszél másokkal, te sem vagy különb. Ezt mégis hogy tűröd el, Róbert? -fordult ezúttal nagybátyám felé, aki egy hirtelen mozdulattal eltolt magától, és még mielőtt megállíthattam volna, behúzott egyet leendő apósomnak.
-Az unokahúgom nem csitri, megértetted?! -ordította arcába, kezével szorosan tartva az előtte álló férfi ingjét. -A családommal senki nem beszélhet így. Leszarom, hogy másokkal szemben milyen stílust engedsz meg, de jobban jársz, ha azt itt elfelejted. A drágalátos fiad hazudozik össze-vissza, csak hogy befeketítsen minket előtted. De nem fogjuk hagyni, hogy egy kis semmirekellő fiúcska tönkre tegye az unokahúgomat és az üzletet. Neveld meg gyorsan, vagy számoljatok a következményekkel. -fenyegette dühösen, majd elengedte, hogy hátra essen Zoltán.