Veled vagy ellened?

▪️25▪️

A lámpa időközben zöldre váltott, emberek mentek el mellettünk egyik irányból a másikba, autók kerültek ki minket, de mi csak álltunk ott, a zebra közepén összebújva.

-Zoé, csak hogy megtaláltalak. Piros a lámpa, gyertek már le az útról. -szakította félbe romantikus, filmbe illő pillanatunkat testőröm, aki a járdán állva integetett az autósoknak, akik újra szidni kezdtek bennünket. Benedek megragadta kezem és végre elhagytuk az utat, az autóban ülő emberek legnagyobb örömére.
-Minden oké? -nézett rám, majd Benedekre.
-Azt hiszem. Már amennyire minden rendben lehet az én életemben. -vontam vállat nevetve. Ben egy pillanatra sem engedett el, szorosan tartott, miközben a kocsihoz sétáltunk.

-Na és most merre? -fordult hátra Norbi, mikor befészkeltük magunkat a kocsija hátsó ülésére.
-Nekem van egy ötletem. -szólalt meg Benedek, miközben elővette telefonját a zsebéből. -Ide menjünk, kérem. -nyújtotta előre testőrömnek, aki megerősítésre várva nézett rám. Amint bólintottam, elindította a kocsit, én pedig sms-ben közöltem barátnőmmel, hogy ma éjszaka valószínűleg már nem megyek haza.

Amikor testőröm lefékezett, kíváncsian néztem körbe, hogy hol is vagyunk. Előttem egy ismeretlen ház állt, a háttérben viszont felismertem az állat otthont.
-Miért jöttünk ide? -kérdeztem kíváncsian.
-Ebben a házban éltünk egészen addig, amíg édesanya meg nem halt. -válaszolt Ben alig hallhatóan. -Sokáig nem tudtam bemenni ebbe a házba, de egy nap, amikor minden reménytelennek tűnt, ide menekültem. Volt egy kis pincénk, ahol annak idején zöldségeket és gyümölcsöket tároltunk. Mostanra az lett az én kis búvóhelyem. -mesélte szomorúsággal teli hangon. -Gyere, megmutatom. -pattant ki hirtelen az autóból, majd testőrömhöz lépett, aki az autó mellett állva várakozott.
-Norbert, van itt az utca végén egy nagyon jó étterem. Felhívom a tulajt, és megmondom, hogy az én számlámra írjon mindent, amit maga fogyaszt. Nagyon jó barátom, és isteni a gulyás levesük. Vacsora után pedig a barátoméknál aludhat a vendég szobában. Persze mindezt csak akkor, ha Zoé szeretne velem mindent megbeszélni. -pillantott felém várakozóan.
-Hol fogok aludni? -tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott.
-Van ágy odalent. Természetesen ott nyugodtan aludhatsz, én meg szólok majd az egyik emberünknek, hogy hozza el a kocsimat és abban fogok aludni. Vagy te is aludhatsz ott, ahogy szeretnéd. Minden úgy lesz, ahogy te akarod. -pillantása szinte könyörgővé vált, amitől megsajnáltam.
-Rendben, menj nyugodtan Norbi, ha bármi baj van, szólok. Legyél elérhető, ahogy mindig. -jelentettem ki néhány perc gondolkodás után. -Ja, és a kajámat is viszem.
-Két adag van benne, a csípős lett volna az enyém, de megeheti Benedek, ha szeretné. Én megyek és megkóstolom a gulyás levest. -mosolygott testőröm, majd elköszönt és eltűnt a sötét úton.

Izgatottan lépkedtem Benedek után, aki előttem haladva mutatta az utat.
Mikor végre kinyitotta az ajtót, egy villanykapcsolót megnyomva lépcső sor tárult elém.
A vártnál ellentétben, dohos pince szag helyett kellemes, már-már otthonos illat járta át a helyet, ahová a lépcső vezetett. A lépcsővel szemben egy újabb ajtót láttam, ami kiderült, hogy egy 2*2 méteres mosdó, wc-vel, és zuhanyzóval. Az ajtótól jobbra két szekrény kapott helyet, a lépcső mellett pedig egy kanapé. A szoba közepén egy asztal és két szék, a kanapétól jobbra lévő falon polcokat láttam, amin mikrohullámú sütő is helyet kapott. Az egyik nagyobb polcon egy laptopot is felismertem.
Az alig 20 négyzetméteres helyen mindent megtaláltam, amire az embernek szüksége lehet, ha el akar vonulni a világ elől.

-Nos, ez az én kis búvóhelyem. -köszörülte meg torkát néhány perc múlva. -Hogy tetszik? Tudom, ez a zöld szín nem a legszebb, de elvileg nyugtató hatása van, azért festettem ilyenre a falakat. A szőnyeg pedig azért barna, mert szokásom cipőben járkálni rajta és így kevésbé látszik... -mentegetőzött gyorsan, mielőtt bármit is mondhattam volna. -Ja, és a kanapét természetesen ki lehet nyitni, és ágynemű is van, tiszta, minden alkalommal kimosom, ha innen hazamegyek.
-Ben. -szólítottam meg nevetést visszafolytva. -Semmi bajom nincs a falak színével, ez az egész így otthonos, ahogy van. Tetszik. -mosolyogtam rá kedvesen.
-Akkor együnk. -csapta össze tenyerét, majd kicsomagolta az ételes dobozokat és a mikróba helyezte előbb az egyiket, azután a másikat is. Én eközben evőeszközt és szalvétát vettem elő az egyik fiókból, amit Ben mutatott.