Veled vagy ellened?

▪️10▪️

Sziasztok, jó reggelt!
Szülinapom alkalmából úgy gondoltam megleplek titeket azzal a résszel, ami az én eddigi kedvencem. Remélem, hogy tetszeni fog!
Szép napot mindenkinek! 💞💞

Benedeknek sikerült a legjobb helyekre jegyet foglalni. Sehol nem volt egy idegesítő ember sem, és a filmet is tökéletesen láthattuk mindketten. A film pedig fantasztikus volt. Imádtam minden egyes percét. Ennél jobban nem is választhatott volna.

-Éhes vagy? -kérdezte már a kocsiban ülve vőlegényem.
-Nem vagyok úgy öltözve, hogy kajálni menjünk. -pillantottam végig szaggatott farmeremen, és feliratos fekete pulcsimon.
Ben csupán egy nevetéssel és fejrázással reagált mondatomra, aztán kikanyarodott a mozi parkolójából.
Fél óra múlva már ismerős utakon haladtunk, de az utcánk helyett más irányba kormányozta az autót. Nem kérdeztem, hogy hová megyünk, hagytam, hogy folytassa meglepetését magyarázkodás nélkül.
Igazán meglepődtem, amikor egy gyorsétterem autós kiszolgáló pultjánál álltunk meg, ahol kért 4 adag sajtburger menüt és kólát, aztán ismét útnak indultunk. Ekkor már nem bírtam ki, hogy ne kíváncsiskodjak.
-Hová megyünk? Azt hittem hazaviszel. -néztem rá mosolyogva.
-Vacsora idő van. Nincsenek otthon a bátyádék, nyilván rendeltél volna valami kaját magadnak, mivel elfáradtál és nem lenne erőd főzni. -mosolygott vissza rám. -Ezért, úgy döntöttem, hogy együtt vacsorázunk.
-Aha, szóval ezért van a sajtburi. -nevettem fel ismét hangosan.
-Én figyeltem rád, amikor azt mondtad, hogy unod a flancos éttermeket, bébi. -jelentette ki komolyan, majd szemét újra az útra szegezte. A becenév hallatán arcomra pír szökött, ezért gyorsan elfordultam és próbáltam rájönni, hogy hová is megyünk.

Néhány perccel később leállította a motort, és kiszállt. Kinyitotta az ajtót, elvette a zacskókat, amiben az étel van, kézen fogott engem és elindultunk. Amikor alaposan körbe néztem, akkor jöttem rá, hogy egy tó partján vagyunk. Egy rövid sétát követően leültünk egy padra, ahonnan tökéletesen ráláttunk a tóra, és az egész tájra. Csöndben eszegettük a vacsoránkat, és iszogattuk a kólánkat. Ha akart volna beszélgetni, akkor sem válaszoltam volna, hiszen teljesen elmerültem a sajtburger ízében. Hónapok óta nem voltam gyorsétteremben, hiszen ez sem tartozik a menő pom-pom lányok kedvelt programjai közé. Benedek valóban nagyon figyelt rám, amikor éjszaka beszélgettünk. Ez igazán kedves tőle...

-Olyan furcsa ez az egész. -törte meg a csendet, miután elfogyasztottuk mindketten az ételt.
-Mire gondolsz? -fordultam felé kíváncsian.
-Csupán néhány napja ismerjük egymást, mégis úgy érzem, mintha már évek teltek volna el az első találkozás óta. Soha nem nyíltam meg ennyire senki előtt... -sóhajtott alig hallhatóan. Ezután mindketten elmerültünk a lemenő nap fényének, és a táj szépségének gyönyörű kombinációjában.
-Gyönyörű, ugye? -vezettem körbe tekintetem a minket körülölelő tájon.
-A leggyönyörűbb, amit valaha láttam. -válaszolta gyönyörű szemeit le sem véve rólam, arcán a legaranyosabb mosolyával. -Persze a táj sem rossz... -tette hozzá nevetve.
Bókjától ismételten elpirultam, mint ahogyan a közelében már megszokhattam. Ez volt a legkedvesebb dolog, amit valaha férfi mondott nekem, azt hiszem...

Fejemben ezer féle gondolat cikázott, miközben csöndesen ültünk egymás mellett. Egyrészt élveztem ennek a férfinak a közelségét, másrészt viszont taszítani próbáltam őt, hiszen kapcsolatunk csupán látszat, a pénz és hatalom a fő cél. Vagy talán mégsem? Lehet, hogy a mellettem ülő fiatalember tényleg érdeklődik irántam? És én? Én is többet akarok tőle?

-Azt hiszem lassan mennünk kéne. -pattantam fel sietősen, amikor a negatív gondolataim legyőzték a pozitívakat.
-Valami baj van? Nem érezted jól magad? -kérdezte már a kocsiban ülve.
-De. Nagyon jól éreztem magam, köszönök szépen mindent. -mondtam, és fejemet az ablakra szegeztem, ezzel lezártnak tekintve a témát.
Szerencsére Benedek nem faggatott, és ezt nagyra értékeltem. A házunk elé érve sietősen elköszöntem és szinte rohantam az ajtóig. Egyenesen a szobámba mentem, ahol gyorsan lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba. Már majdnem elaludtam, mikor megszólalt a telefonom, jelezve, hogy új értesítésem van.

Varga Benedek ismerősnek jelölt

2 ásítás között visszaigazoltam, és leraktam a telefont, amikor ismét rezgett egyet.

Varga Benedek
Remélem legalább annyira jól érezted magad velem, mint én veled. Örömmel tölt el, hogy néhány órára jobb kedvre derítettelek téged. Már most alig várom, hogy újra láthassalak. Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítottál rám. Álmodj szépeket!

Benedek szavai egyenesen a szívemhez szóltak. Soha nem volt még velem ennyire kedves senki. De még mindig nem tisztáztam magamban azt, hogy valóban érdeklődik, vagy csupán a színjáték része ez az egész. Válasz nélkül eltettem telefonomat és szinte azonnal el is aludtam. Álmomban ismét Bennel voltam, és boldogabb voltam, mint ébren valaha.

Másnap reggel többet foglalkoztam a külsőmmel, mint eddig bármikor. Tetszeni akartam Bennek, meg akartam mutatni neki, hogy milyen szép, és csinos tudok lenni még az iskolában is. Azt akartam, hogy senki másra ne nézzen rá. Végül pedig egy egyszerű mozdulattal letöröltem az egészet, és hangosan nevetve saját butaságomon, feltettem egy kis szempillaspirált. Mégis mit akarok elérni egy ilyen tökéletes férfinál? Hiszen ő bárkit megkaphat, és meg is fog, amint véget ér a mi ál kapcsolatunk. És egyébként is, alig ismerjük még egymást. Pár napja találkoztunk, én meg már is úgy viselkedem, mint egy szerelmes tinilány.

Miután normális kinézetet varázsoltam magamra, készítettem néhány szendvicset, közben főztem kávét és elkészítettem a turmixomat. Épp mikor elkészültem, hazaértek bátyámék, akik egész éjszaka ügyeket intéztek. Robi a szobájába sietett, és hangos horkolással jelezte, hogy  azonnal elaludt. Bátyám fittnek és kipihentnek tűnt, felajánlotta, hogy elvisz engem és barátaimat a suliba, ezért telefonáltam Lisnek és Petrának, de a második ismét visszautasított. Most már igazán meg kell kérdeznem, hogy mégis mi baja van.

-Milyen volt az este Benedekkel? -érdeklődött bátyám kíváncsian.
-Jó. Azt hiszem. -válaszoltam bizonytalanul. A további kérdések elől barátnőm mentett meg engem, aki éppen ekkor bukkant fel az utcában. Idegesnek, vagy inkább letörtnek tűnt, amikor beszállt az autóba. Máskor vidáman üdvözöl minket, most viszont csak egy halk sziasztok szerű morgás hagyta el vörösre rúzsozott ajkait.
-Nem bánjátok, ha még beugrom a pékségbe? -csatolta ki biztonsági övét testvérem, majd választ sem várva kipattant autójából.
-Hé, szívem mi a baj? -néztem barátnőmre kíváncsian.
-Nem akarok most beszélni róla. -jelentette ki egyszerűen, majd tekintetét az ablak felé fordította.
-Lis. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. -próbálkoztam újra, hiszen rossz volt őt ilyen szomorúnak látni.
-Ne nyaggass már, baszki. Mondtam, hogy nem akarok beszélni róla. Inkább gyalog megyek. -kiabálta arcomba, aztán egy hangos ajtó csapódás jelezte, hogy komolyan beszélt. Mégis mi a franc ütött belé?! Bátyám értetlenül pislogott, mikor barátnőm egy határozott mozdulattal kiütötte kezéből a fornettis zacskót, amit neki vásárolt és tovább sétált.
-Ne is kérdezd, fogalmam sincs mi van vele. Én csak érdeklődtem, hogy mi a baja. -sóhajtottam fel szomorúan. -Köszönöm a kaját, Tom.
-Biztosan kibékültök, baba. -szorította meg kezem biztatóan, az iskola parkolóba érve.
Magamra erőltettem egy mosolyt, elköszöntem tőle, és elindultam abba az irányba, ahol barátnőmnek érkeznie kellene. Nem kellett sokat várnom, nemsokára meg is érkezett.
-Zoé, kérlek hagyj békén. Majd később talán beszélünk. -mondta úgy, hogy rám sem nézett. Makacsságom nem hagyta annyiban a dolgot, keze után nyúltam és megállítottam őt.
-Mondd már el, hogy mi a fene bajod van velem. -szóltam mostmár én is idegesen.
-Hogy mi bajom van? Tudod, hogy mi bajom van? Az, hogy hülyének nézel, Zoé. Azt hittem barátok vagyunk. Mégis mikor akartad elmondani nekem? -köpte felém a szavakat, majd válaszra várva fúrta tekintetét az enyémbe.