Veled vagy ellened?

▪️32▪️

(ZOÉ)
-Nem kellett volna plusz pénzt kérned. Miért bonyolítod tovább a dolgokat? Úgyis megkapjuk azt a pénzt, amint összeházasodtak... Ha végzünk velük, minden a miénk lesz, kicsim. -suttogta Adrienn, valószínűleg Attilának. A szememet eltakaró kendő mögül semmit nem láttam, csak a hangok alapján tudtam összerakni, hogy mit is terveznek.
Benedek úgy tudja, hogy Adriennt is elrabolták, és most odavisznek minket hozzá. A helyszínen összeházasodunk, aztán átvesszük az örökséget, és végeznek velünk. Szép kis nászéjszakánk lesz, mondhatom...
-Bébi, te ne kérdőjelezd meg az én döntéseimet. Eddig minden úgy alakult, ahogy én azt már rég elterveztem, ugye? Örülj inkább, hogy nem végeztem veled már akkor, amikor hazajöttél idő előtt. Ezt csak a formás kis popsidnak köszönheted, semmi másnak. -reagált indulatosan exem édesapja, ezt követően cuppanások hangját hallottam és most igazán örültem annak, hogy nem láthatom, ahogy ezek ketten egymásnak esnek.

Hosszú, rázós úton haladtunk sokáig, majd hirtelen megálltunk és várakoztunk.
Néha egy-egy férfi hangot hallottam, de semmi nem történt ezen kívül.
Már kezdtem azt hinni, hogy egy erdőben hagytak engem bekötött szemmel, amikor levették végre a kendőt és megvilágosodott előttem a környezet.
Amint kitisztult előttem a terep, rájöttem hogy a város szélén lévő hegy tetején vagyunk. Elég elhagyatott hely, igazából csak nyáron járnak erre turisták. Ettől jobb helyet nem is találhattak volna, mivel a bank is körülbelül 15 percre van innen, így a pénzt is szinte azonnal megkapják, majd végezhetnek velünk. Milyen szép kis terv! Ha nem ellenem szólna, még gratulálnék is hozzá!

-Már 9 perccel elmúlt 6 óra. Talán át akarnak verni minket?! Nem tudja ez a kis szerencsétlen, hogy mivel szórakozik?! -járkált fel-alá Attila.
-Sejtettem, hogy az én életem nem lesz olyan fontos neki, hogy emiatt kockára tegye a sajátját. Mondtam, hogy Zoé hívja fel, azt a kis ribancot jobban szereti a saját életénél. Komolyan, szerintem hagyjuk, hadd beszéljen a kislány vele, akkor tutira eljön. -okoskodott Adrienn, exem apjának legkisebb örömére. Attila elővette telefonját, tárcsázott, majd a készüléket a fülemhez tartva utasított, hogy mit is mondjak majd Benedeknek. Hevesen dobogó szívvel vártam, hogy újra halljam Ben hangját, ám ez nem történt meg, ugyanis nem fogadta a hívást.

Attila türelme újabb 5 perc várakozás után végleg elfogyott. Dühtől remegő kézzel fogta meg karomat, és szinte bedobott az autóba. Adrienn a tőle megszokott kényeskedéssel próbálta nyugtatni párját, de az még csak rá sem pillantott.
-Vissza a központba. -utasította a sofőrt a férfi, miközben egy másik visszahelyezte szememre a kendőt.
-Azt hiszi ez a kis szarházi, hogy szórakozhat velünk?! Öröm lesz nézni a szenvedő arcát, amikor a szeme láttára ölöm meg a kis szerelmét. Mit képzel, következmény nélkül szórakozhat velünk? Hát akkor nagyot téved! -nevetett fel dühösen, majd az út további részében egy szót sem szóltak sem egymáshoz, sem hozzám.

(BENEDEK)
Szemeimet újra és újra próbáltam kinyitni, de nem sikerült. Hallottam, hogy emberek beszélnek körülöttem, hallottam édesapám hangját, de nem tudtam válaszolni nekik. Talán csak percek teltek el, talán órák óta fekszem, nem tudom biztosra. Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy el kell mennem Zoéért.
Ez az egy dolog tartja bennem a lelket.
Zoé életben van.
Zoé vár rám.
Ki kell nyitnom a szemem.
El kell mennem érte.

-Fiam. Ben, fiam, végre. -édesapám könnyes szeme volt az első dolog, amit megláttam, amikor végre sikerült kinyitnom a szemem. Minden forgott körülöttem, homályosan láttam az engem körülölelő teret és embereket, ennek ellenére csak is Zoé arcát láttam magam előtt.
-Édesapa, azonnal indulok. Indulnom kell. -nyöszörögtem erőtlenül.
-Nem mehetsz sehová, fiam. Napok óta nem eszel, az orvos szerint a vérnyomásod a lehető legalacsonyabb, egyszerűen nem vagy képes most arra, hogy autóba ülj, vagy egyáltalán bármit is csinálj. Tudom, hogy mit érzel, tudom, hogy mi múlik most azon, hogy elmenj a találkozóra, de nem vagyok hajlandó kockáztatni a gyermekem életét más ember életéért. Sajnálom fiam, sajnálom Robi, Tomi. Remélem egyszer meg tudtok nekem bocsátani. -édesapám könnyes szemmel pillantott körbe a szobában álló embereken, majd a következő pillanatban újra csak a sötétség lebegett a szemem előtt.

▪️▪️▪️

Tudom, tudom, nincs mentség arra, amit csináltam. 🙈
Dee végre letudtam az írásbelit, és van 2 hetem a szóbeli/gyakorlati vizsgáig úgyhogy van egy kis időm írni. 🤗
Egy rövidebb részt hoztam nektek, de remélem még várjátok a befejezést!
Szép napot mindenkinek! 😘